AZ ALAPÍTÁS ÉS KEZDETI ÉVEK

1900

A kortársak szemében a munkáslakás építés nem okozott osztatlan sikert. Ennek a nézetnek adott hangot a Budapesti Építészeti Szemlében több alkalommal is a lap.

EGY PÉNZINTÉZET UZSORÁSKODÁSA A MUNKÁS HÁZAKNÁL.


Megemlékeztünk volt annak idején az ezer, úgynevezett munkás ház építéséről, mely a szociáldemokraták vezérlete alatt, a kormány támogatásával Rákoskeresztúri határban tavaly . « Munkás otthon» bombsztikus cím alatt került építkezés alá.
Ezt a «Munkás Otthon» házépítő szövetkezetei a nemzetközi szociál-demokraták vezetői tervezték és a magyar pénzügy ministerium támogatása mellett csinálták meg. A pénzügyminister e vállalatnak 1 millió forint kamatnélküli kölcsönt biztosított és ez a körülménу bírta a szegény embereket arra, hogy e szövetkezetnek tagjai lettek, a mit most elégikusan siratnak.
A pénzügyministert, mikor a szociáldemokraták támogatására” vállalkozott, nem kérte ki a független szakemberek véleményét a «Munkás otthon » házak építésére nézve ; hanem a mint más építési ügyekben, épen úgy itt is, besúgások után intézkedett. De még is volt Valaki tanácsadója ez építkezésnél. A pénzügyminister «megnyerte» — világ, borulj térdre ! — Lánci Leó támogatását : Fogott a pénzügyminister LÁNCI-ban törököt, de az, — a mint látni fogjuk — őtet vitte el.
Lánci Leó mindenre vállalkozik ; ő neki mindegy, akár arisztokrata, akár minister, akár szociáldemokrata fogja építeni a munkás házakat, csak neki adjanak pénzt. És a pénzügyminister adott is pénzt, és ekkor Lánci játszotta a nagylelkűt és építési kölcsönt szavazott meg a vállalat számára, — és a vállalatot magát ő inszcenáltatta,
oda állítván Gfrerer, Grossman és Schoch céget, a melynek — természetesen e cég urainak szép arcájukért! — az építkezést kiadta dacára annak, hogy e cég körülbelül 100.000 írttal drágább volt, mint más vállalkozók. Csak, hogy tudja Pál, mit kaszál. Mi is tudtuk, mások is tudták ; csak a pénzügyminister semmit sem akart megtudni nagy örömében, hogy e «nagy dologhoz» sikerült neki Lánci LEÓ-t megnyerni.»
Mi figyelmeztettük a pénzügyministert, hogy a Lánci Leó által «pártfogásba vett» munkásházak építésére a kormánynak nem szabad adni 1 millió forintot, legkevésbé pedig akkor, amikor Lánci által a kereskedelmi bank liferálja a vállalkozókat. Figyelmeztettük a pénzügyministert, hogy azok az úgynevezett munkás házak a legrosszabb anyagból fognak épülni, hogy a legrosszabb tégla és faanyagot fognak összevásárolni, a mint azt LÁNCI-féle vállalkozóktól másképp feltételezni sem lehetett.
Figyelmeztettük végre a pénzügyministert, hogy semmi szükség nincs mérföldekre menő távolságokban a várostól munkásházakat építeni, mert hiszen nekünk annál a pár gyárnál nem is lehet munkás osztályunk … De figyelmeztetésünk nem használt. Lánci megcsinálta a maga üzletét — a magyar királyi pénzügyminister segítségével, — a szociáldemokraták vezérlete alatt.
Most azonban előállanak a becsapott szövetkezeti tagok és oda mondogatják a pénzügyministernek, hogy a Lánci Leó vállalkozói cége nemcsak 99164 forinttal volt drágább másoknál, hanem e mellett a szerződésben kikötött anyagoknak rosszabb szállítása által 150.000 írttal károsította meg az építtetőket és így a megkárosítás 270.000 frt.-ot tesz ki. Oda állítják a pénzügyminister szemei elé, «hogy Lánci Leó vállalkozói cége és az igazgatóság között összejátszás volt, mert a vállalkozónak szerződésellenes dolgokat engedtek meg és ezzel új 83.284 és 32.520 frtnyi megkárosítást akasztottak az építtetők nyakába.» Mindezeket a dolgokat már a nyilvánosság elé hozták és hirdetik, hogy a «Munkás Otthon házaknak csúfolt kunyhók létesítésénél a hiányos és szerződésellenes építkezés folytán a talajnedvesség nagy mértékben fölszívódott a meg nem határozott minőségű beton alapzat útján ; ehhez járul a beállott esőzés, és a víz, a szintén szabályellenesen egyszerű cseréprétegből álló tetőn keresztül szivárog és felülről nedvesíti a házakat. A tető különben már a legutóbbi havazások idején is olyan állapotban volt, hogy a házak padlásaiba beesett a hó. A szövetkezet igazgatósága talált módot arra, hogy az építési feltételek ama pontját, mely a vállalkozót kötelezi, hogy a fedelet kettős cserépfedélből állítsa elő, — megkerülje; egyszerűen «módosította» az épületleírásnak azt a pontját, mely a kettős cserepezést előírja, a mint megmódosította a vállalkozónak a szerződésben körülírt ama kötelezettségét is, hogy az alapozás fölé aszfalt elszigetelő lemezt tartozik készíteni. Ez az aszfalt-lemez nincs meg ; ha meg volna, útját állaná a talajnedvesség felszívódásának. Egy nem kevésbé jelentékeny «módosítást» követett el az igazgatóság akkor, a mikor az eredeti épületleírásban meghatározott öntött vas kályhák helyett pléhkályhákat állított fel valamennyi házban. Ezek a pléh kályhák, oly silányak, hogy már most, alig három hónapi használat után, hasznavehetetlenekké váltak. Egyiknek a teteje éget keresztül, a másiknak pedig a széntartó hengere vált hasznavehetetlenné. A rozoga kályhák útján a szobák dohos levegőjébe most még füst is vegyül, nagy veszélyére a tüdőnek amely, amúgy is állandó harcot folytat a munkás betegséggel: a «gümőkórral.»
Ezek után még elmondják, hogy a «szociáldemokraták» által alakított «Munkás Otthon» az építtetőket «megzsarolta, megcsalta;» — hogy az igazgatóság egyes tagjai 15—15000 frtnyi haszonra tettek szert (épen így akarta Sima és társai tenni a családi házaknál, hogy a kormány nagy összegű pénzzel «támogatja ezt a csaló bandát» és mivel eddig semmit sem tett, hogy a munkások érdekeit megvédelmezze, felhívják a kormányt, hogy «kötelességének tudatában, akadályozza meg a munkás osztály további kizsákmányolását.»
Nos, tisztelt pénzügyminister úr! erre a leckére önnek nem lett volna szüksége, ha értelmes szakemberekkel, és nem Lánci LEÓ-kal tanácskozott volna. Legalább most hallgasson az okos szóra és ne a behízelgő besúgásokra . . . Vagy talán továbbra is akarja «megnyerni» Lánci Leo-í építési pénzügyi műveleteihez ? Ha ezen a tévúton tovább is akarna haladni, akkor megint lehet «megnyerni» Lánci Leó-í ; — ő már dolgozik azon, hogy «megnyerjék.» Olcsó kamatú hitel kell az iparosoknak. E célból alakulóban van, a kormány támogatása mellett, egy 25 milió alapítási tökével rendelkező pénzintézet. És mert ezt a kormány támogatni fogja, hát Lánci Leó akarja magát erre «megnyeretni.» Méltóztassék, pénzügyminister úr! kopogni Lánci Leó nál és «megnyerni» őtet ide is és akkor éppen olyan dicsőséget fog Ön vele aratni, mint a «Munkás Otthon»-nál. Ez a dicsősége Önnek, pénzügyminister úr, meglehet; de az iparosoknak olcsó kamatú hitelük, Lánci mellett nem lehet; — mert ennek az embernek — ez már — úgy a vérében van meg.
Korumprált, rodhadt közgazdasági viszonyainkat leginkább bizonyítja az a körülmény, hogy ez az ember a budapesti kereskedelmi és iparkamra élén állhat.
És ily viszonyok miatt a legkomolyabb közgazdáink kétségbeejtve visszavonulnak a nyilvános térről, mert azt állítják, hogy az országban közgazdasági haladás, ily viszonyok között lehetetlen.

Forrás: BUDAPESTI ÉPÍTÉSZETI SZEMLE 1900. IX. évf. VII. füzet


A «Munkás Otthon» házai, melyek a nagy «iparpártoló» Lánci Leó által nyújtott drága és kedvezőtlen kölcsön mellett, rosszul épültek és a melyekről mi is megemlékeztünk, újra kísértetképen előtérbe lépnek. Ugyanis a «Munkás Otthon» igazgatósága, a Magyar Mérnök és Építész- Egyesületet megkereste) az iránt, hogy küldjön ki egy szakértőt a telepre, a ki felülvizsgálja a szövetkezet házait, hogy megállapíthassák az építés körül felmerült szabálytalanságokat. A szövetkezet igazgatóságának eme lépésére báró Fiáth Miklós, a «Munkás Otthon» szövetkezet elnöke, bizalmatlanságot talált maga iránt és az elnökségről lemondott.

Forrás: BUDAPESTI ÉPÍTÉSZETI SZEMLE 1900. 16. szám 220. oldal


1901

CSALÁDI HÁZAK.


Nem tagadhatja senki, hogy a családi házak létesítése fontos közgazdasági cselekedet, a mely kiváló módon befolyásolja a társadalom minden rétegét; haza rögéhez köti az embereket, a kik azután lelkesedéssel elmondják a költővel, hogy «itt élni és halni kell!»
Családi házak közgazdasági fontosságát a művelt nemzetek régen belátták és azért különös gonddal és rendszeresen működtek azok létesítésén, kiváltképpen a nagyvárosok környezetén, mert ezeken a helyeken leginkább van szükség már közegészségi tekinteteknél fogva is az ilyen házakra.
Nálunk is belátták az emberek a családi házak fontos jellegét és szintén hozzáfogtak azok létesítéséhez; csakhogy, sajnos, nem a legszerencsésebben.
Legelső ilyen kísérlet volt, az úgynevezett Tisztviselői telepen épített családi házak csoportja, a melynek életbeléptetése, a főváros áldozatkészsége mellett, elég jó alapon kezdődött szerveztetni. Azonban kitartás, türelem, és őszinte bizalom hiányában az eredeti terv elposványosodott és nem létesült az, a minek kellett volna létesülnie: nem lett családi házak kolóniája, hanem lett spekulacionális telep, a melyen, a főváros által négyzetölét 50 krjával átengedett telkeket 30—40 írtjával árúba bocsájtották.
Ez az üzleteskedés mindjárt a kezdetnél volt meg, a mikor az olcsó áron megvett telek birtokosainak a legnagyobb része, kivonta magát, Lekötelezettsége dacara, az építkezés alól és így az összességet megbéní- totta.
Nem úgy cselekedtek, mint a külföldön:
hogy a családi házak építői legelső sorban az átalánosságot érintő, közös dolgokat hozzák rendbe: mint pl. az utakat, világítást, az építéshez szükséges összegek beszerzését stb. így biztosítván az egésznek az előnyeit; hanem a telepesek legnagyobb része spekulált és léleknyugalommal nézte, az építkezésre magát elszánt, kis csoport keserves vergődését, a melyet úttörőjeként tekintette jövendőbeli telek és ház spekulációinak.
A tisztviselői telep ilyetén alakulása, az eredetileg hangoztatott családi házak eszméjét úgy felfelé, mint lefelé kompromitálta s az érdekelt közönségünk megbízhatatlansága, a különben üdvös eszme iránti, minden bizalomtól megfosztotta úgy az egyeseket, valamint a pénzintézeteket és a vállalkozókat.
Évek múltak és többé senki sem gondolt a családi házak építésére, pedig az építés fővárosunkban a legnagyobb lendületnek örvendett. De a szükség mégis újra napfényre hozta az eszmét, noha más alakzatban.
A tisztviselői telep céltévesztett kísérletezése után nem mutatkozott remény arra nézve, hogy az eszmét társadalmi — a legjobb — úton meg lehessen valósítani.
Így jöttek, szükségtől sarkalva, az egyes nagyobb gyárak és a magyar államvasutak vezetői arra a gondolatra, hogy alkalmazottjaik számára lakásokat építsenek. Ez az intézkedés kielégíti ugyan a szükségleteket, de messzi áll attól az ideális céltól, hogy az illetőnek saját otthona legyen, a mely otthont csak a családi házak bírhatásával biztosíthat magának és övéinek.
Legutóbbi időben — néhány évvel ezelőtt — neki bátorodtak az emberek megint, hogy ezért az eszméért síkra szánjanak és az ideális célt megkíséreljék elérni. De sajnos, megint nem a szükséges tervszerűséggel és előrelátással.
Az újabb keletű mozgalomnál az volt a legnagyobb hiba, hogy a város minden zúgában keletkezett egy-egy családi házakat építő társulat — a papíroson; és ez a fantom ma is kísértetként ámítja első sorban maga-magát, és azután a közönséget, meghiúsítván így az ideális cél elérését. A másik átalános baj az volt, hogyha a közhasznú és üdvös mozgalom vezetői, működésüknél némi elvi eredményeket értek el, kölcsönös tisztelet és a szükséges becsület feltételezése és megtalálhatása hiányában összekülönböztek és magát a célt egészen ignorálva, vad szenvedélyeiknek és kapzsi anyagiságuknak hódoltak.
Ezekhez az átalános hibákhoz hozzájárult azután az a körülmény, hogy a gyakorlati életbe átvitt némely eredmények rósz kimenetelűek voltak és így az üdvös eszmét megint csak kompromitálták mindenfelé.
Itt első sorban áll az úgynevezett rákos- keresztúri határban lévő «Munkás- Otthon.»
Őszintén bevalljuk ma is úgy, mint évekkel ezelőtt, hogy erre a Munkás Otthon telepre szükség nem volt; de legkevésbbé volt megengedhető az, hogy a kormány e b b e a telepbe egy millió forintot beleverjen, — hogy a vállalkozók révén egy uzsora pénzintézet üzletet csinálhasson.
Magában véve, az a gondolat, hogy pl. a Ganzgyári munkás rákos-keresztúri határba járkáljon minden nap korán reggel és későn este, — nemcsak bizar, de állandó jellegűleg, egyenesen kivihetetlen. Ez a hangoztatott állításunk valónak is bizonyult, mert a szóban forgó telep minden más talán, de nem munkás háztelep.
Nem vagyunk mi Brüsszel, London, vagy más nagy város! Tessék elhinni, hogy a mi munkásaink még 100 évig is elférnek jól, egészségesen és olcsón a József- és a Ferencvárosi kis viskóinkban.
No, de- se baj, mondják; ha nem is ’munkás telep a rákos-keresztúri bank expozítúrá, -mégis más emberek találtak itt otthont. Nézzük meg milyent.
«Nagy veszedelem fenyegeti,» Írják róla;
«mert épités-rendőri és közegészségügyi vizsgálatot tartottak és hivatalosan megállapították, hogy «az ottlakás az egészségre fölötte veszedelmes, a minek következése végre is az lesz, hogy a kormány (a mely 1 millió forintnyi összeggel segítette létesíteni a telepet) az ilyen állapotba kénytelen a további ottlakást betiltani. Az összes házakban az egészség komoly veszélyeztetése nélkül lakni nem lehet és az összes lakók, 380 család kitelepítése múlhatlanul szükségessé vált. A szorongatott emberek ebben a sanyarú helyzetben a kormányhoz fordultak segélyért már azért is, mert ez a telep a kormány szubvenciójával és a kormány kiküldötteinek ellenőrzése mellett jött létre».
E szomorú és a legsújtóbb módon elítélendő tények mellett most előállottak a «boldog» telepesek és hirdetik a világba, hogy «későn ébredtek annak tudatára, hogy a humanizmus leple alatt lelketlen kufárok kifosztották őket, és csak most látták, hogy mennyire be vannak csapva. Nagy összegű követelésekkel állanak szemben, melyeket nem tudnak kiegyenlíteni s kénytelenek legközelebb csődöt kérni maguk ellen.»
Nos, pénzügyminister úr, mit szól ön ehhez? Sajnáljuk, hogy nekünk volt igazunk, a mikor önt óva intettük : ne adja az ország pénzét erre a céltalan dologra. Nem hallgatott reánk és tévedett úgy, mint máskor is tévedett, a mikor műszaki figyelmeztetésünk dacára valótlan információk után indult. Emberi dolog ugyan tévedni; de a mellett soha sem szabad másnak a becsületét megtámadnunk, ha már anyagi érdekét meg is károsítottuk.
Így tehát a kormány támogatása mellett létesített eme újabbi családi házak ügye szomorú fiaskóval végződött. Felette napirendre térhetünk. Pályafutása megérdemelt véget ért.
A nagy közönségnek azonban oka van más, még be nem végzett családi házak mozgalmai miatt is bizalmatlannak lenni. Ilyenek egyike a «Pest Szt. István» családi házak egyesülete, a mely évek óta sem kimúlni, sem életre ébredni nem bír.
Ez volt egyike azoknak az egyesületeknek, mely rendszeres működése által leginkább nyújtott reményt arra, hogy a családi házak tekintetében az ideális célt el fogja érni. Sok tagja — több mint 400 — és a pénzbeszerzésre elvi megállapodása volt egy szolid pénzintézettel. De mikor már a kiviteli munkák küszöbén volt, előállottak a kufárok és követelték a telekárak felemelését egyrészt, és 60 ezer forint borravalót másrészt; a mikor pedig nem akadt olyan bolond, aki a 60 ezer forintot megadta volna nekik, akkor vakmerőén kijelentették, hogy szétrobbantják a családi házak egyesületét, ha az 60 ezer forintot nem kapják meg. A szétrobbantás eddig ugyan nem sikerült még, de a kormány helyesen cselekedne, ha a nála 2 év óta fekvő ügyet végre úgy elintézné, hogy a szegény emberek befizetett 100,000 frtjukat és a dologra kiadott összegeiket el ne veszítsék, a mi bekövetkezne, ha a kormány a 60 ezer forintos kufárokra hallgatna.
A «Pest. Szt. István» ügye tehát még a kezdet stádiumában van és tőszomszédságában terveznek már az emberek Gróf «Batthyány Lajos» telep cím alatt, más családi házak telepét ugyanazon telektulajdonosokkal. De még ez sem elég; hanem a vasutasok külön családi házak telepet terveznek; a rendőrségi tisztviselők szintén külön telepet hirdetnek, — még számos más telep mellett.
Már most tisztelettel kérdezzük: ki fog szóba állani olyan közönséggel, a mely garas nélkül ennyi családi ház telepet akar létrehozni? Hisz ezt nem lehet olyan komolyan venni s így csak kompromitáljuk az üdvös eszmét és annak keresztülvitelét lehetetlenné tesszük. A külföldi emberek úgy sem akarnak minket a közgazdaság terén komoly számba venni. Hát az ilyen telepi handabandák után, hogy az ördögbe is vehetnének minket komolyan ?!
Sajnálattal konstatáljuk, hogy a családi házak ügye nálunk jelenleg egészen diszkreditálva van. Vájjon más véleményen lesznek- e a komoly emberek felőle jövőben? nem tudjuk. De azt biztosan állíthatjuk, hogy addig semmiesetre sem számíthatunk meghallgatásra és eredményre, a míg más irányzatot nem fogunk követni; a míg a külföldi példák után nem fogunk eljárni.
A családi házak ügye csak akkor vehető komoly megbírálás alá, ha
a) kellő számú családi ház egy bizonyos területen rendszeresen épül;
b) ha minden kufárkodási haszonlesés ki lesz zárva;
c) ha az összességnek érdekei előre biztosíttatnak;
d) ha a családi házak városi jelleggel bírnak és szolid módon építtetnek:
e) ha végre az építkezéshez szükséges törlesztési kölcsönök előre biztosíttatnak.
Mindezek hiányában a családi házak ügye, a levegőben szétpattanó szappan- buborék, — a minőt már tényleg sokat láttunk.

Forrás: BUDAPESTI ÉPÍTÉSZETI SZEMLE 1901. X. évf. X. füzet

1903

Rákosliget. A magy. kir. államvasutak Budapest-jobbparti üzletvezetőségének közlése szerint a budapest-hatvani vonalon Rákos-Keresztur és Rákoscsaba megálló-rakodóhelyek közötti 10. számú őrháznál levő Munkás-Otthon megállóhely neve augusztus elsejétől kezdődőleg Rákosliget lesz.

Forrás: (BUDAPESTI HÍRLAP. (207. sz.) július 30. 14. oldal)

1902

Rákos Vidéke 17. szám 1902. április 20.
Rákos Vidéke 48. szám 1902. december 07.

1903

Rákoskeresztúr és Vidéke lap indulása
Rákos Vidéke 39. szám 1903. szeptember 27.

1904

Megalakult a római katolikus templomépítő bizottság.

1905

A rákosligeti sporttelep építése.

1907

Új nagyközség a főváros szomszédságában. A főváros szomszédságában fővárosi emberei alapították a Rákosliget telepet. A telep annyira megnőtt, hogy nagyközségnek jelentették ki. A belügyminiszter most hozzájárult, hogy Rákosliget nagyközség legyen.

(BUDAPESTI HÍRLAP. (80. sz.) 1907. április 3. 9. oldal)

Villamosítás
Rákos Vidéke 47. szám 1907. november 24.

1908

Áramszolgáltatásról szóló tárgyalások a szomszéd községekkel közösen a Rákos Vidéke lap 1908. VIII. évf. 9. számában.

Villamos világítás Rákosligeten
Rákos Vidéke 1908. 8. szám
Villamos világítás
Rákos Vidéke 1908. 11. szám
Közvilágítás
Rákos Vidéke 1908. 12. szám
Villamosítás
Rákos Vidéke 1908. 50. szám

1910

Rákosliget beépítése tovább folytatódik, de a továbbiakban már nem a kezdetben elfogadott háztípusokkal. 1910-ben Tóásó Pál műépítész kínálja terveit.

BUDAPESTI HÍRLAP. (163. sz.) 1910. július 10. 29. oldal
BUDAPESTI HÍRLAP (175. sz.) 1910. július 24. 24. oldal

Ebben az évben több versenytárgyalást is meghirdettek, amely Rákosliget fejlesztését célozta:

Versenytárgyalást írtak ki

1910. április 5.-i határnappal a Munkás-Otthon-Szövetkezet, Rákosliget: 30 családi ház építésére. (Forrás: ÉPITŐ IPAR (12. sz.) 1910. március 20. 32. oldal)
építése.

1910. október 25.-i határnappal Rákosliget község elölj.: útépítés, átereszek építése céljából. (Forrás: ÉPÍTŐ IPAR (40. sz.) 1910. október 2. 396. oldal) Erről eredményéről a lap december 11.-i száma ír:

VERSENYTÁRGYALÁSOK EREDMÉNYE.
Rákosliget község átereszeinek építésével a Hacker és Hantos céget bízta meg (139.155 k. árban). (Forrás: ÉPÍTŐ IPAR (50. sz.) 1910. december 11. 504. oldal)

Villamos világítás

A villamos vezeték ügyében történt bejárásról tudósítás
Rákos Vidéke 43. szám 1910. október 23.
Rákos Vidéke 43. szám 1910. október 23.
Rákos Vidéke 32. szám 1910. augusztus 07.
Szállodáépítés terve Rákosligeten.
Rákos Vidéke 48. szám 1910. november 27.

1911

Villamos világítás
Rákos Vidéke 1911. 35. szám

1912

Versenytárgyalást írtak ki 1912. július 22. határnappal Rákosliget község elülj.: iskolaépítés céljából. (Forrás: ÉPÍTŐ IPAR (29. sz.) 1912. július 21. 285. oldal)

Felszámolják a Rákosligeti Takarék Pénztár Rt.-ot.