1925
Az állam drágítja a pestkörnyéki nyaralást
Sok a panasz a kincstári haszon részesedés m ia tt. — Gödöllő rossz szezontól fél. — Rákosligeten hatmillió egy szoba.
Nyaralási körútunk a pesti oldalra vetett át bennünket, ahol kedvenc nyaralóhelyek sorakoznak egymás mellé: Rákosliget, Gödöllő, Máriabesnyő, Pécél, lsaszeg. Kellemes, talán lázas nyári emlékek fűződnek hozzájuk; sokszor elég poros emlékek, mert nyáron, közülük nem egy felett, ugyancsak felhőzik a fehér por.
Rákosligeten kerestem először szobát. E kedves nyaralóhelyen a villatelepet Valamikor Drehérék vezetése mellett ötszáz család építette fel szövetkezeti alapon. Rákosliget nem paraszttanya. Igazi fővárosi nyaralóhely. Mostanában a régebbi nagymarosi nyaralók kedvelik, mert közelebb van, sok kereskedő ad itt családjának nyári pihenést, míg maga tovább bonyolíthatja a fővárosban üzleti ügyeit.
A vonaton nyolcvankétezer koronába kerül a havi bérletjegy. A villatelep a bájos egyöntetűség hatását kelti. Kétszáz négyszögöles telkeken, zöldölni induló gyümölcsfák közül kandikálnak elő a villák; sok egészen modern építkezés; villanynyal, vízvezetékkel, fürdőszobával ellátott lakások.
Az árak nagyon lehűtők. Hatmillióba kerül az egyszobás, régimódi lakás! Fürdőszobás kisebb lakás ára nyolc-tízmillió ! Háromszobás
lakás nincs, mégis tizenkétmilliós árakat, kérnek. De a tulajdonosok engednek követelésükből: máris kötöttek négymilliós bérletet, jóllehet a háziúr hatot kért, de azután — beérte kevesebbel is.
Tiszteletreméltó az az építési lázroham, amely itt minden háztulajdonost hatalmába
kerít. Mindenki renovál, A kerítést mázolják, tetőt javítanak fürdőszobát toldanak a villához, gyümölcsfákat ültetnek. A vonaton kötelekben látam gyökeresen, földesen a csemetéket; viszik a ligetiek. Nem tőkésítenek. A szorgos tatarozások karavánja jár itt máris.
A »benszülöttek« félnek a nyaralóktól. Nem alaptalanul. Nyáron a rákosligeti árak
harminc-negyven százalékkal szárnyalják túl a drága pesti árakat.
A közlekedés nagyon rossz. Reggel kilenctől délután háromig nem indul vonat.
Ami pedig a Rákoskeresztúrról Rákosligetre vezető országutat illeti, arra még csak
gondolni sem lehet — a nyáktörés veszedelme, nélkül. Minden évben számtalan bútorkocsi fordul itt fel, különösen a malomnál. Sok tengelytörés és még több káromkodás,, tarkítja a napi eseményeket. És — senki se gondol vele.
‘Ráérünk még«. Legalább viseli valami a díszes nevet: „a nyaralók réme”.
MAGYARORSZÁG 1925. március 15.