MUNKÁS – OTTHON SZÖVETKEZET

A lap frissítve: 2021. 03. 21.

Budapest hatalmas fejlődése eredményeképpen a XIX. század végére a lakosság száma is felduzzadt. Elsősorban az iparosodás következményeképpen megjelent munkások tömege lakhatási problémái jelentettek nagy gondot.

A főváros 1886-ban felterjesztett szabályrendelet-tervezetet a belügyminiszterhez a munkás-lakások építésének előmozdítása ügyében. A miniszter nem zárkózott el a szabályok elfogadásától, de érdemi döntést nem hozott.

Évek hosszú során át foglalkozott a főváros a munkáslakások kérdésének a megoldásával eredmény nélkül. 1895-ben kijelentette, hogy a kérdést egymaga nem oldhatja meg, hanem ahhoz a társadalom hozzájárulása is szükséges. Kimondta ekkor azt is, hogy a munkáslakások fölépítésére alakuló egyesületeket kész céljuk elérésében támogatni. A nyomasztó viszonyok hatása alatt a munkások maguk vállalkoztak arra, hogy tervüket megvalósítsák és a múlt évben ezer taggal megalakították az Általános Munkás-családház építő- Egyesületet. Az egyesület az év első hónapjaiban azzal a kéréssel fordult a fővároshoz, hogy az ezer munkás-családház részére a szükséges telket engedje át a munkások által megfizethető árban. A főváros tanácsa a kérelmet elutasította. A munkások mégis föl kívánták építeni a munkáslakásokat mégpedig úgy, hogy magántulajdonosoktól kívánták megvenni a szükséges telkeket. Az egyesület 1896-ban meg is kezdette a tárgyalásokat néhány, a főváros határában levő telkek tulajdonosával.

A főváros, az építészek és a politika egyaránt lázasan kereste a megoldást. Még külföldi példákat is számba vettek a kérdés rendezése érdekében. Megállapították, hogy a modern lakásínség nemcsak magyar, hanem nemzetközi jelenség is. Nemcsak a magyar városok, de a világ városainak hatalmas fejlődésével és a gyáripar térfoglalásával a külföldi városok is mindinkább rosszabb lakásviszonyok közé jutottak, melyet a városok fejlődésével kapcsolatos gazdasági folyamatnak tekinthetjük, s egyetlen egy fejlődő város sem volt mentes tőle. A nyugati államokban már a XIX. század vége óta serényen folyt a lakásszükség elleni védekezés. A magyar városokban még a XX. század elején sem tették a modern városi szociálpolitika gerincévé a lakáskérdést, holott annak legfőbb ideje lett volna. – írja Kaszás Béla a Városok Lapjában 1911-ben.

A döntéshozók külföldi példák alapján is próbálták a megoldásokat keresni. A lakásépítő szövetkezetek három különböző külföldi típusa létezett.

1.) Kizárólagosan csak hitel biztosítása bankon keresztül
Belgiumban. A takarékpénztár csakis a munkások lakásépítő szövetkezeteinek adott kölcsönt, soha sem az egyes építtetőnek. Ennek következtében Belgium városaiban százával keletkeztek a munkáslakás építő szövetkezetek., melynek kétféle formája terjedt el:
a.) szövetkezetek, hol a családi házak azonnal a munkások tulajdonává lettek,

b.) és szövetkezetek, hol a szövetkezet tulajdonában maradnak a házak és azokat a szövetkezet csak haszon nélküli bérbeadás céljából építette.

Miután a munkások körében általános a vágy és törekvés, hogy saját otthonhoz jussanak, a szövetkezetek előbbi formája jobban elterjedt. A munkások a szövetkezettel fennálló tartozásuk erejéig kötelesek voltak életbiztosítást kötni, s halálozás esetén a ház tehermentesen száll át az örökösökre

2.) Szövetkezeti tulajdonú házak bérbeadása.
A munkáslakás építő szövetkezetek második formája azok a szövetkezetek voltak, melyek a szövetkezet tulajdonában maradásra építettek házakat, és saját tagjaiknak használatra átadták, – természetes csekély bérfizetés mellett. Itt a tagoknak csak az esetben lehetett felmondani, ha a szövetkezettel szemben fennálló- kötelezettségeiknek nem tettek eleget. Ez azonban azt eredményezte, hogy miután a szövetkezeti tag, ha olcsóbban lakik is, soha sem remélhette, hogy saját ingatlanhoz jut.

3.) Állami kamatmentes kölcsön.
A házépítő szövetkezeteknek harmadik csoportja az volt, amikor az állam tekintélyes kamatmentes államkölcsönt adott az ilyen alapon álló szövetkezetek céljaira. Ebben az esetben a szövetkezet minden nyerészkedés kizárásával, tagjainak tulajdonszerzésre építettek családi házakat. Ilyen szövetkezeteket lehetett találni Angliában, Németországban, Hollandiában és elsősorban Dániában.

1896. Nagy fontosságú szociálpolitikai alapítás jutott el megint a megvalósulás állapotába, fényes cáfolata gyanánt a szocialisták amaz örökös vádjának, hogy az állam és a nyomorult bourgeois-társadalom nem tesz semmit a »proletárokért«, akik alatt a képekben gazdag szocialista nyelv a munkásokat érti. A múlt december havában ugyanis a kormány támogatása és felügyelete mellett, Fackh Károly miniszteri tanácsos elnöklete alatt »munkás-otthon szövetkezet« alakult, hogy Rákos-Keresztúron, közvetlen a vasúti állomás mellett 1000 munkáscsaládnak egészséges és kényelmes házat építsen. Ez a nagy terv, mely a fővárosi munkások lakás-nyomorúságain és egyben közegészségi bajain is sokat fog segíteni, ma már annyira van, hogy a szükséges előfeltételek biztosítják s most már az érdekelt munkások jelentkezése és szerződéskötése van hátra. A föltételek oly kedvezők, amilyenben egyetlen bourgeois-házépítő sem részesül. Rákos-Keresztúr közel van a fővároshoz, kies, egészséges homokos talaja van, közlekedése sűrű és könnyű, a házépítés föltételei pedig igen kedvezők. Minden munkásház két szobára lesz berendezve, konyhával, pincével és padlással. Minden ház 160 négyzetöl léccel körülvett telken, téglával és cserépzsindellyel födve épül és 26 évi törlesztés után a tulajdonosra száll át, akinek természetesen a » Munkás- Otthon szövetkezet « tagjának kell lennie. Az évi törlesztés (tőke és kamat) 130 forint, vagyis oly összeg, amennyiért Budapesten csak néhány zuglakást lehet kapni, egy szobával. A törlesztés össze lesz kötve élet-, baleset- és tűzkárbiztosítással is, amire évenként 30 frtot kell fizetni. Ennek az értelme pedig az, hogy az a munkás, aki 26 év alatt bármikor meghal vagy baleset következtében munka- képtelenné válik, maga, illetőleg családja minden további törlesztés alól szabadul s a ház tehermentesen száll át reá. A házért előzetesen semmit sem kell fizetni, de minden házépítő 160 frt előleges biztosíték letételére van kötelezve, ami különben több havi részletben is fizethető. Magát a törlesztést is lehet havi vagy heti részletekben fizetni. Az új telep házai különben 30 évi adómentességet, úgy bélyeg- és illeték- mentességet élveznek. A telepen lesz iskola, kisdedóvó stb., valamint igen olcsó menetdíjak onnan a fővárosba. Azonfelül a faültetéshez lesz díjtalan gyümölcsfa, továbbá nagy arányú fogyasztási egylet s amellett a szövetkezeti ügyekben alkotmányosság. A telepítés irodája dob-utca 106. sz. a. van, ahol délelőtt délután lehet értekezni és tájékozódni. – így van exponálva az uj munkás-város ügye a munkások elé, amelyet hogy a szociális izgatók nem helyeselnek, az természetes. Ez az ő üzletüket kissé meg fogja rontani s ha mást nem, legalább azt fogják fölpanaszolni, hogy miért nem ad a bourgeois-társadalom a házhoz macskát és kutyát is. Mindazáltal a nagyszabású, szemmel láthatólag nem nyerészkedésre alapított s amellett az állam felügyelete alatt megindult alapítás oly szembetűnő előnyökkel kínálkozik, hogy a fővárosban drágán és rosszul élő munkások rövidesen» túl fogják jegyezni «az 1000 házhelyet. Budapest pedig mindenesetre új különösséghez jut; egy terjedelmes munkásvároshoz, ahol az emberek nem pincelakásokban, hanem szabadon álló, fáktól szegélyezett tulajdon házaikban élnek s ahol a skrofulózis (tuberkulotikus gyulladás a nyaki mirigycsomóban), kanyaró, himlő, vörheny nem fogja minden évben megtizedelni a munkáscsaládokat. Ha minden jól megy, a munkásváros kéményei a jövő nyáron már füstölögni fognak.[1]


[1]      Pesti Hírlap 1897. szeptember 19. 9. oldal

A Fackh Károly miniszteri tanácsos elnöklésével alakult Munkás- Otthon szövetkezet már megvalósította egyik áldásos és humánus tervét: a kormány támogatásával a Pesti Magyar Kereskedelmi Bank több nagyiparos segítségével immár megvan az a pénz, mely ezer munkás családi ház telkének megvásárlására és a házak fölépítésére szükséges. A házak Rákos-Keresztúron közvetlenül a vasúti állomás mellett épülnek.

Minden házban, a tervezet szerint, két szoba, konyha, kamra, pince s padlás lesz. A házakat 160 négyszögöl kiterjedésű s léccel bekerített területen téglából, a közegészségügy követelményeinek megfelelően fogják építeni és cserépzsindellyel befedni. A házakat a Munkás-Otthon szövetkezet tagjainak adják el huszonhat évi törlesztésre. Az évi törlesztési összeg (töke és kamat) százharminc forint, amely heti, vagy havi részletekben fizetendő. Ezen kívül minden tag még évi 30 forintot tartozik fizetni. Ha valamely tag időközben meghal, vagy baleset következtében állandóan keresetképtelenné válik, a további fizetés alól fölmentik s a ház és telek tehermentesen marad meg neki, vagy családjának. Előzetesen nem kell fizetni semmi illetéket, azonban minden tag tartozik 160) forint biztosítékot a pesti magyar kereskedelmi banknál letétbe helyezni. E biztosíték az igazgatóság engedelme alapján több havi részletben is fizethető. A Munkás- Otthon telepén épült házak részére 30 évi adómentesség, bélyeg- és illetékmentesség van a kormány által kilátásba helyezve; iskoláról, kisdedóvodáról stb. gondoskodnak; továbbá igen olcsó menetdíjak engedése is biztosítva van. A szövetkezet tagjai ültetvényeket (szederfapalántát a kerítés csinosításához s nemesített gyümölcsfákat a kertbe) díjtalanul kapnak. A Munkás- Otthon telepén nagyarányú fogyasztási szövetkezetét szerveznek, a mely az élelmi és háztartási cikkek olcsó beszerzését teszi lehetővé; azonkívül a fogyasztási szövetkezet nyereségét a fogyasztás arányához képest a tagok közt fölosztják. A bevásárlás a fogyasztási szövetkezetben nem kötelező. A tagok jogai és kötelezettségei az alapszabályokban s adásvételi szerződésekben vannak pontosan körülírva, melyek a szövetkezet irodájában (VII. Dobutca 106. sz.) bármikor megtekinthetők. Ugyanott megtekinthetők a házak tervei, melyek a szobák nagyságát és magasságát, továbbá a házfalak vastagságát stb. föltüntetik.

A Munkás Otthon tagjainak minden előzetes fizetés nélkül teljesen kész házat és kertet bocsájt rendelkezésére. Kötelezettségeik csak akkor kezdődnek, ha a házba beköltözködnek, mikor is a lakásbér helyett könnyen és kényelmesen fizethetik hetenként a törlesztési részleteket.[1]


[1]      BUDAPESTI HÍRLAP. (271. sz.) 1897. szeptember 29. 9. oldal

Mint később kiderült, a Fackh Károly által életre hívott szövetkezet lett az egyetlen az országban, amely életképesnek bizonyult. Sikerre tudták vinni az elképzelést.
Részletesebb tanulmány olvasható .pdf formátumban.

1896

1896. december 14.
Alapító gyűlés

1897

1897. szeptember 26. Magyar Ipar 26. szám
tovább>>

1897. szeptember 29. Budapesti Hírlap. 271. szám 9. oldal

1898



1898. november 28.
Kiss Adolf titkár üdvözölte az elnököt, aztán fölolvasta jelentését. E szerint a szövetkezetnek majdnem ezer tagja van ; Rákos-Keresztáron már a kora tavasszal megkezdik az építkezést.
Budapesti Hírlap

1898. március 13. Friss Újság

Az építkezésről a napilapok rendszeresen beszámoltak. Így tett a Magyar Nemzet 1899. december 6.-ai számában az “Ezer-ház” cikkében.

1899

1899. január 29. Vendéglő és kávéház. Budapesti Napló

Illyés György az egyik első beköltöző. 1899. szeptember 7.

1903 – 1916

Munkás Otthon” szövetkezet
(Rákosliget “Munkás Otthon”)

Igazgatóság: dr. Gálffy Dénes elnök

Decsi Viktor,
Szabó Endre,
Schochterus Ottó,
Zofál András,
Brichta Jakab,
Stignitz Imre,
Dobai János,
Czinder Károly.
A czéget jegyzi: két igazgatósági tag.

(Forrás: Budapest lakcímjegyzék 1903 -1904 419. oldal)

1904

Az Újság 1904 augusztus 16.

A már elkészült házakat gyakran kiadták budapesti nyaralóknak. Ez forrása volt a házakra felvett kölcsön visszafizetésének. A korabeli újságokban gyakran jelentek meg az erről szóló hirdetések.

Az Újság 1904. május 1.

1905

Sorsjegy 1905
Forrás: mandab.hu

Az Újság 1905. április 2. és 16.

1914


dr. Galffy-Dénes-halála