Az oldal indult: 2023.01.28.
1913
A községi vízművekről felsorolásunk még hiányosabb.
A fontosabb vízművek a következők : Pest vármegyében Budafok (361.900 K becsérték, 53.579 K üzemi bevétel és 54.109 K kiadás), továbbá Rákosliget (16.000 K becsérték, 11.004 K üzemi bevétel és 7.662 K kiadás) ;
Forrás: Magyar Statisztikai Közlemények 1913 124. oldal
1928
1929
1930
A budapesti agglomeráció pontos kút-, illetve ivóvízkataszterének hiányában is megállapíthatjuk, hogy az 1930-ban már 415.213 főnyinek bizonyult népességnek csak kisebb töredéke: 194.205 lélek van — hozzávetőleges számítás szerint — centrális vízmű útján ivóvízzel ellátva. Az újpesti, wekerletelepi, albertfalvai, budafoki, rákoshegyi és rákosligeti vízművek tehát az agglomeráció népességének csak 45-7%-át részeltetik higiénikus ivóvíz szolgáltatásában. A legnagyobb aggodalommal kell látnunk, hogy még a nagyobb lélekszámú megyei városok között is akad egy (Rákospalota), amelyiknek centrális vízellátása nincsen.
Forrás: Melly József: Nagy-Budapest közegészségügyi vonatkozásban (Budapesti Statisztikai Közlemények 79/2)
1931
A Hidrológiai Közlöny 1931. évi számában megjelent jelentések:
A település vízellátását az 1899-ben alapított Rákosligeti Vízmű Szövetkezet biztosítja. Rákoskeresztúr község egy kis része is ebből a vízműből szerzi be az ivóvizet. A vizet 4 db 8-10 méter mély aknás kútból és egy 98 méter mély fúrt kútból nyerik. Ezekből a kutakból a vizet 2 db centrifugálszivattyú szállítja 2 db, összesen 200 m3 kapacitású tározóba. A fogyasztási egységek száma 750. Az üzem 3209 embert lát el, azaz szinte a teljes lakosságot. Tavaly 71 500 m3 vizet osztottak ki, de a maximális kapacitás csak 100 000 m3. Ennek következtében az üzem új kutakat és egy új tartályt akar építeni.
1932
1933
Rákosliget. — Rákosligeti vízműszövetkezet. — (1896—.) — Üzleti tűkéje 41.880 P 20 P-s üzletrészekben. — Tagok száma: 705, 2.156 üzletrésszel. — Elnök : Sztrapács Károly. Igazgatók: Farkas Imre, Kalmár Mihály, Kreisel Alajos, Margl István, Németh Lajos, Szabó István. Felügyelő-biz.: Alvinczy Miklós, Esztergomi Sándor, Herda Rezső, Nemes Károly.
Forrás: Aldobolyi Nagy György (szerk.): Nagy Magyar Compass 57/2. (1933) 515. oldal
1936
1937
1938
1939
Budapestnek sincs az egész területe vízvezetékkel behálózva.
Számításba kell azt is venni, hogy a felsorolt helységek közül több máris el van
többé-kevésbbé vízzel látva. A II. sz. táblázat adatai szerint a kispesti Wekerle-telep, Budafok, Kispest, Pestszenterzsébet, Újpest, Albertfalva, Csepel, Ó- és Új Mátyásföld,
Rákoshegy és Rákosliget vannak vízzel ellátva.
Rákoskeresztúr kis része a rákosligeti vízművektől kap vizet.
Forrás: Vojcsik Lipót: Budapest környékének ivóvízellátása. Vízügyi Közlemények, 1939 (21. évfolyam) 3-4. szám
1940
1941
1942
1943
1948
1949
Forrás: Szabad Nép 1949. november 13.
1963
„Rákosligeti vízpanasz
Lakótelepünk házait a Munkásotthon Szövetkezet mintegy 70 évvel ezelőtt építette. Alapítása előtt a település nagyságához mért vízvezeték hálózatot és víztárolót építettek. A szövetkezet a kis kertes házak területén kutat fúratni nem engedélyezett. A település körül óriási területeket parcelláztak és ezeket mind a kis telkek vízhálózatához kapcsolták.
1950 januárjában négy községet összevontak, s mint XVII. kerületet a fővároshoz kapcsolták. A nyári hónapokban már évek óta legnagyobb problémáink vannak a vízzel. Nem tudunk főzni, mosni, tisztálkodni. Sokszor éjszakákon keresztül lessük a víz megérkezését, de néha, sajnos, eredmény nélkül, hogy másnapi minimális vízszükségletünket összegyűjtsük, így azután másnap valamennyien idegileg és fizikailag fáradtan megyünk munkába. A kertes házakban helyes lenne a helyi adottságokat kihasználva zöldségfélét és gyümölcsöt termelni, ez azonban a vízhiány miatt a nyári bőségben lehetetlen. Sérelmünket fokozza, hogy az elmúlt esztendőben komoly közmunkával járultunk a vízellátás megjavításához, de eddig eredmény nélkül. Kérjük az illetékesek mielőbbi segítségét.
108 aláírás”[i]
Az újság egy választ is közöl a felvetett panaszra.
„Visszhang Rákosliget felső részén már a múltban is gyenge volt a vízellátás. A Munkásotthon Szövetkezet, amely a körülbelül hetvenéves település lakóházait és vízhálózatát építette, szűk vezetékeket fektetett le és ezek már a település kiépítése után sem feleltek meg a követelményeknek. A telephez csatolt újabb területek vízigénye tovább rontotta a helyzetet. A XVII. kerületnek a fővároshoz csatolásakor az addig különálló kerületek vízhálózatait egységesítették, ez némileg javított a helyzeten. Az utóbbi évek során új területeket vontak be a kerület vízellátásába és bár a vízhálózat fejlődött, a vízellátás végeredményben — különösen a kerület magasabb területrészein — leromlott. Főleg nyáron vannak nehézségek a vízellátás körül és ehhez nagyban hozzájárul, hogy a kertes házak lakói nemcsak ivó és egészségügyi vízszükségletüket elégítik ki, hanem kertjeiket is locsolják. Ezért a nyári vízfogyasztás négy-ötszöröse a télinek.
A Fővárosi Vízművek 1950 óta, amikor átvette a XVII. kerületi vízművek kezelését, mindent megtett a vízellátás javítása érdekében. Több új kutat kapcsolt be a vízellátásba és gerincvezetékeket is épített, de a meleg évszakban ezekkel sem tudja kielégíteni az egyre növekvő szükségletet. A vízellátási zavarokat a jelen helyzetben csak egy módon lehet kiküszöbölni: be kell szüntetni a kertek locsolását és meg kell tiltani a kertészeknek, hogy vízvezetéki vizet használjanak. A kertészetek és kertes családi házak tulajdonosai, ha növénytermesztést óhajtanak folytatni, építsenek talajvízkutakat és azok vizével öntözzenek. E célra ugyanis a köz nem hozhat áldozatokat; a zöldség- és gyümölcsféléket ott kell termelni, ahol a megfelelő mennyiségű és olcsón beszerezhető öntözővíz rendelkezésre áll. Ezt a lakosságnak meg kell értenie és a kerületi tanáccsal együtt azon kell lennie, hogy a kerületben nehezen biztosítható ivóvizet csak ivásra, főzésre és tisztálkodásra használják, így nemcsak éjszaka, hanem nappal is mindig rendelkezésre áll majd a jó ivóvíz.
A kerület vízellátásának javításával egyébként mind a Vízművek, mind a kerületi tanács jelenleg is foglalkozik. A tervek szerint még ez évben három vagy négy kutat építtet a tanács, amelyek vízhozama mintegy 2000 köbméter/napra tehető. A jövő év nyarán tehát ennyivel több vizet kíván biztosítani a lakosságnak. Beruházási költségük 1 200 000 forint, amelyet részben a kerületi tanács, részben a fővárosi tanács vb. közmű és szolgáltatási igazgatósága biztosított.
Fővárosi Vízművek Hajdú György igazgató”
Forrás: Magyar Nemzet, 1963. június 28. 5. oldal
Forrás: Magyar Nemzet 1963. július 10.
1968
A rákoscsabai, rákosligeti, és pestszentlőrinci telepek 20—30 m mélyen levő részen pleisztocén rétegből, homokból és kavicsos homokból, részben felső pannóniai homokból termelnek. Forrás: PUSZTAY GYULA: A Fővárosi Vízművek víznyerő területeinek általános hidrológiája. Hidrológiai Közlöny 1968. 48. évfolyam 4. szám
Rákosok gyűjtőnévvel említem meg a Rákosligeti-, Rákoshegyi-, Rákoscsabai- és Rákoskerti-vízműveket, és ebbe a csoportba tartoznak a pestlőrinci mélyfúrású kutak vízművei is. Ezek valamennyien közvetlenül a nyomóhálózatra üzemelnek. A peremkerületi vízműveket helyi igények kielégítése céljából létesítették, ma már ezt a feladatot nem tudják ellátni és ezért a központi vízhálózatból kell a peremkerületek ellátását kiegészíteni. A keleti peremkerületi termelőtelepek 4 aknakútja, 2 csőkútja és 24 mélyfúrású kútja a főváros múltévi vízellátásában mindössze 1,9%-os teljesítménnyel szerepelt.
Forrás: Selényi Pál: Budapest vízellátási rendszere. Hidrológiai Közlöny 1968. 48. évfolyam 4. szám