RÉGÉSZET – Rákosliget Almanach

Az oldal indult: 2020. 12. 20.

Frissítve: 2026. 10. 27.

Csordás Regina: Megzavart avar nyugalom – rablás, rítus vagy félelem?

„Az avar kor hazánkban az 6–9. század közé tehető. Ezt az időszakot – sok egyéb mellett – az avarok feltárt temetőinek általános bolygatottsága
jellemezi.
A kutatókat persze régóta foglalkoztatja, mi állhat e jelenség hátterében. Az értelmezések többsége azonban hosszú időn át a sírok feldúlásában és kifosztásában látta a magyarázatot, míg a babonás vagy rituális okokat a különleges és szokatlan temetkezések eseteihez sorolták.
A bolygatott temetkezések egyik legszembetűnőbb jele az úgynevezett „rablógödör”, ami a bolygatók számára biztosította a sírba való bejutást. Ideális esetben a behatolás nyoma (elszíneződött föld formájában) jól kirajzolódik, elkülönülve a sír eredeti betöltésétől. A beásás iránya többnyire összefüggésben áll az elhunyt és a vele eltemetett értékek elhelyezkedésével. A férfi aknál a bolygatás általában a medence környékére irányult (ahol többnyire a legértékesebbnek tartott veretes öv helyezkedett el), a nők esetében pedig a mellkas-fej területét vették célba (ahol a hölgyek zömmel az ékszereiket viselték).
Ez a tudatosság arra enged következtetni, hogy a sírrablók pontosan tudták, mit akarnak megszerezni, és hol keressék azt a sírban. …

Forrás: Határtalan Régészet – Archeológiai magazin

… De kik lehettek azok, akik megfosztották az avarokat a sírba tett tárgyaiktól? A feltett kérdésre valószínűleg soha nem kaphatunk biztos választ, de az árulkodó lehet, hogy gyakorta pontosan tudták, hogy kit, nagyjából mikor és hogyan érdemes újra „meglátogatni”.
László Gyula úgy vélte, hogy a temetők alapvetően az avar klánok védelme alatt álltak, így sírrablásra csak akkor kerülhetett sor, amikor ezek hatalma meggyengült vagy megszűnt: tehát a bolygatások egy új hatalmi csoport megjelenését tükrözhetik vagy a hatalomváltás időszakát indikálhatják. Ezt a gondolatot részben továbbvitte
Bóna István, aki azt feltételezte, hogy a közép és késő avar korban a Kárpát -medencébe beérkező új népesség fosztotta ki a korábbi, kora avar kori temetkezéseket. Míg tehát László Gyula a belső hatalmi átrendeződésekben, addig Bóna István inkább a népességmozgásokban látta a sírbolygatások okát – a kettő azonban nem zárja ki egymást, hiszen mindkét esetben a hatalom és az identitás változása állhatott a jelenség hátterében. …
… Az avar kori sírbolygatások okainak és az elkövető(k) kilétének kérdése az esetek többségében a jövőben is bizonytalan marad, hacsak nem akadunk rá egy-egy sírban olyan bizonyítékokra, amelyek egyértelműen utalnak ezekre. A mintaszerűen megismétlődő bolygatások, illetve az elhunyt maradványai iránt tanúsított tisztelet mértéke azonban lehetőséget ad arra, hogy az avar kornak ezen társadalmi és rituális szempontból összetett jelenségére legalább tájékozott találgatásokba bocsátkozzunk.” (Forrás: Határtalan Régészet – Archeológiai magazin 10. évf. 4. szám. 2025. december. 28- 31. oldalak)

Ároktő utca 130. (Póta István telke)

Sírlelet 1983-ból. Magányos férfisír a 7. század második feléből. Őskori sír (későavarkori sír) került feltárásra. Sírlelet: 2 db fegyvert , egy 105 cm hosszú csontborítású íjat, egy vas nyílhegyet, préselt pontsorral díszített szíjvéget, arany fülbevalót tártak fel.

Forrás: Acta Archaeologica 1994. 271.

116/4. Budapest, XVII. Ároktő utca 130.
(III).
Az Ároktő utca és a Piski utca sarkán levő 132433/2 hrsz. telek K-i részén, emésztőgödör ásásakor 190 cm mélységben Ny—K-i irányú avar férfisírt találtak. A valószínűleg bolygatott sírban a földmunka után csak a lábak maradtak eredeti helyükön. A mellékletek közül íj csontlemezeit, préselt ezüst övveret-töredékeket, hullámvonalas díszű edényt, vaskést, nyílhegyeket és egy arany fülbevalót mentettünk meg. Az eddigi adatok szerint a férfisír magányos lehetett; a környék lakói korábban nem találtak csontokat.
Nagy Margit régész
Forrás: Régészeti Füzetek I/37. (Magyar Nemzeti Múzeum Budapest, 1984) 69. oldal

Az 1994-es lelet utáni feltárások 2026. Szőlőliget. Szőlőfürt utca nyugati fele – Ároktő utca.

2021 Szőlőliget lakópark

Szőlőliget-Ökopark leendő óvodájának és bölcsődéjének területén végzett ásatásról készült beszámoló.

Forrás: archeobudapest-2021-34 Letöltés

A Furmint Ház terrületén történt ásatási beszámoló

archeobudapest-2021-33 Letöltés

Forrás: https://btm.hu/archeobudapest/

2026 Szőlőliget lakópark

Kléső avar kori temetőre bukkantak a régészek Rákosliget határában, a Szőlőliget lakópark építkezésén. A most előkerült, több mint 1000 éves avar sírok között meglepően jó állapotúak is akadnak – még annak ellenére is, hogy a korabeli sírrablók annak idején feldúlták őket. A szomszédos parcellán, a Furmint Házak építésénél korábban szintén tártak fel sírokat. Rákosliget felett a terület feltehetően kizárólag temetkezési helyként szolgált, ám rendkívül hosszú időn, „több avar generáción” keresztül használták. Maguk a korabeli települések inkább a mai Rákoscsaba területén feküdtek. A szöveg forrása: https://magyartemetkezes.hu/hirek/regeszeti-szenzacio-ezereves-temetore-bukkantak-rakosmenten

A most feltárásra kerülő leletek is remélhetőleg majd egy avar kori kiállítás részeit képezhetik majd a Budapesti Történeti Múzeumban, a munkát végző szakemberek elmondása alapján. Forrás: Gergely Bánint facebook oldal https://www.facebook.com/gerge…

Újabb leletmentés. Késő avarkori kirabolt sírok feltárása.

Kora avar korszak a Kárpát-medencében. 567–630/670.

A feltehetően belső- és közép-ázsiai népcsoportokból eredeztethető avarság 552-ben lépett az európai történelem színpadára. A türk fennhatóság elől nyugatra vándorolva ekkor kelnek át a Volgán, s történetük ettől kezdve elsősorban a bizánci diplomácia írásos emlékei segítségével követhető nyomon. Másfél évtized alatt páncélos lovas hadseregük bekalandozza fél Európát. 567-ben birtokba veszik a legyőzött gepidák erdélyi és tiszántúli országát, majd 568 húsvétját követően az egykori Pannónia, a szövetséges langobardok földjének megszállására kerül sor. Fejedelmük az égi eredetűként tisztelt, korlátlan hatalmú Baján kagán, akit a trónon közvetlen leszármazottai követtek. Az előkelők szűk rétegét alkották a ‘kiválasztott férfiak’ (görögül: logades).

A kaganátus székhelye a korszak elején Pannóniában, a Balaton déli partján (Zamárdi) lehetett. A korai avar fejedelmi leletek titokban eltemetett vezérek sírjaiból származnak. A nemzetségi–törzsi arisztokrácia és katonai kíséretük fegyverekben, ékszerekben gazdag képviselőit magányosan vagy legszűkebb családjuk körében búcsúztatták. A korszak regionális központjaiban népesebb sírmezők is előkerültek kiemelkedő leletanyaggal. Az avarság nagyállattartó népességként költözött a Közép-Duna-medencébe, ám fokozatos letelepedésükkel egy évszázad alatt megváltozik gazdálkodásuk és a földművelés lesz megélhetésük legfőbb forrása.

Az Avar Kaganátus sokáig sikeresen hadakozott déli szomszédjával, a Keletrómai (Bizánci) Birodalommal. Hadjárataiknak kettős célja volt: a különféle szövetséges vagy alávetett szláv és germán segédnépek felhasználásával katonailag biztosítani kellett az egyedül dél felől nem megfelelően védhető országuk határait; később egyre inkább a másik elem dominált – a béke fejében kicsikart bizánci évpénzek (nagymennyiségű arany solidus, s egyéb ajándékok) segítségével kielégíteni vezető rétegük luxusigényeit. Támadásaik egyik fontos következménye a majdani szerbek és horvátok őseinek, illetve a bolgár etnogenezisben később fontos szerepet játszó szlávság beözönlése a Balkán-félszigetre.

Az avar inváziók utolsó hulláma 626-ban Konstantinápoly falainál megtört. Birodalmukat 630-at követően válságok sorozata rázta meg: nyugaton az alpesi szlávok felkelése és keleten a bolgárokkal vívott háborúk nyomán megváltoztatták addigi politikájukat, és Bizánccal szövetségesi viszonyt ápoltak. Az avar birodalom székhelye a 7. század közepétől a Duna–Tisza közére került. A fejedelmi szállásterület peremén, a kunbábonyi homokbányában került elő 1971-ben az eddigi egyetlen, kiemelkedő gazdagsága miatt bizonyosan kagánnak tartható temetkezés. A legfőbb hatalom jelvénye – a korabeli onogur–bolgár méltóságjelvényekhez hasonlóan – a bizánci császári műhelyben készült arany álcsatos öv lett.

Szentpéteri József–Palovicsné Tihanyi Éva

Forrás: https://tti.abtk.hu/terkepek/terkepek/567-630-670-kora-avar-korszak-a-karpat-medenceben

Késő avar korszak a Kárpát-medencében. 670/680–804.

Leírás

A régészeti leletek tanúsága szerint a 670/680-as években új nép költözött a Kárpát-medencébe, amely mintegy felülrétegezte a korai Avar Kaganátus társadalmát. A történeti hátteret feltehetően az a változás adta, hogy a délorosz sztyeppéken uralkodó bolgár fejedelem népei a kazárok közeledtére, Kovrát kán fiainak vezetésével szétszéledtek. A legkorszerűbb sztyeppei fegyverzettel és hadviseléssel megerősödött avarság településterülete ekkor minden irányban megnövekedett, a legszembetűnőbb a Bécsi-medence megszállása az Enns folyóig.

A 681-ben a Balkánon létrejött dunai Bulgária véget vetett az Avar Kaganátus és a Keletrómai Birodalom közvetlen szomszédságának – emiatt az avarság jórészt kikerült a bizánci diplomácia látóköréből. A késő avar korszakban megoszlott a legfelsőbb irányító hatalom: a kagán és felesége, a katun mellett új méltóságviselők (jugurrus, tudun, tarkánok) tűnnek fel az írott forrásokban. Ezek szálláskörzeteire a hringtől, a Duna–Tisza-közi kagáni központtól távoli és viszonylag kicsiny, de rendkívül gazdag temetők utalnak. A 8. század folyamán a korszak vezérmotívumáról griffes–indás népességnek nevezett avarság nagy sírszámú temetői békés, paraszti életmódot folytató lakosságról tanúskodnak; ugyanakkor a korabeli arisztokrácia és fegyveres kíséretük tagjai nomád mintakinccsel díszített viseletben jártak, keleti divatnak hódoltak.

A késői Avar Kaganátus hatalmának a Karolingok kelet felé és a dunai Bolgár Kánság északnyugati irányban való terjeszkedő politikája vetett véget. Nagy Károly frank uralkodó és vezérei a 8. század végén három hadjáratot vezettek az avarok ellen. A frank grófsági szervezet fokozatosan kiterjedt Pannóniára, megkezdték a nyugati kereszténység terjesztését. A történettudomány máig vitatott kérdése, hogy mi lehetett a Kárpát-medencei avar nép sorsa, kipusztultak-e a frank (791–796) és bolgár támadások (804), valamint az írott forrásokból ismert, nagy vérveszteséggel járó belharcok következtében.

A régészeti kutatások eredményei arra vallanak, hogy az Avar Kaganátus a politikai önállóságát megőrizni ugyan nem tudta (követeik 822-ben szerepeltek utoljára a Karoling Birodalom Frankfurtban tartott birodalmi gyűlésén), a lakosság nagy része azonban valószínűleg megélte a 895. évi magyar honfoglalást, és így lényeges elemét képezi etnogenezisünknek.

Szentpéteri József–Palovicsné Tihany

Forrás: https://tti.abtk.hu/terkepek/terkepek/670-680-804-keso-avar-korszak-a-karpat-medenceben

További lelőhelyek Rákosligeten:

Régészeti lelőhelyként van nyilvántartva a Cinkotai út túloldalán és a Forrásmajori utcától északra található terület.

Forrás: MNM Régészeti adatbázis:

MO autóút építése

Az M0 körgyűrű Rákosmentét érintő szakaszáról szóló előzetes beszámoló (.pdf formátumban). Szerző: Rezi Kató Gábor. Publikálva volt a mára már megszűnt http://www.m0.hu oldalon. Sajnos a dokumentumban szereplő hivatkozások már nem élnek.

RÉGÉSZET M0 Letöltés

Az eredeti honlap tárolt változatának megnyitása.