Frissítve: 2022. 10.22.
Az űrkutatás kezdetén Rákosliget az űrrakéta megfigyelő állomás megépítésével egy rövid ideig fontos szerephez jutott a világ tudományos életében.
Az előzmények. A holdradar kísérlet.
Mindez Horváth Tibornak volt köszönhető, aki korábban Bay Zoltán munkatársaként részt vett az 1946 február 6.-ai holdradar kísérletben. Bay és munkatársai ugyanis sikerrel vették a Hold felszínéről visszaverődő rádiójeleket, függetlenül az amerikai John DeWitt ezredes vezette kutatócsoporttól, akik csak alig egy hónappal előzték meg a magyarokat. Horváth mérnökként az antennairányítások és mérések elismert szakembere volt. A kutatás eredetileg katonai védelmi célból indult a II. világháború utolsó éveiben, de a világégés után tisztán tudományos célokat szolgált, melyet tudománytörténeti szempontból is a legjobbak között tartják számon. Egyenrangú szerepet játszott az USA, Egyesült Királyság és Németország kutatásaival. A megszálló szovjet csapatok a háborút túlélő eszközöket jóvátétel címén magukkal vitték, tehát a holdradar kísérletek tovább nem volt folytatható. A Bay-féle sikeres kísérlet, illetve a szovjet űrprogram, amely valójában verseny volt az USÁ-val, ösztönözte Horváthot arra, hogy kertjében megépítse Magyarország „első műhold- és űrrakéta-követő állomását”. Az állomás az Asztronautikai Bizottság (AB) részeként működött, melynek egyik alapítója is Horváth Tibor volt.
A megfigyelő állomás a korabeli hírekben
Az állomás megépítése országos jelentőségű hír volt, hiszen az első űreszközt a Szovjetunió juttatta ki az űrbe. Akkoriban Magyarországnak mint „szövetségesnek” megfelelő módon üdvözölni kellett ezt a sikert. Erről tanúskodik a Békés megyei Népújság 1958. december 20.-i számában az első oldalon megjelent rövid cikk is.
Holdkövető rádióállomás épül Rákosligeten
A Magyar Űrhajózási Bizottság ülést tartott, amelyen a bizottság tagjai az elmúlt időben végzett tevékenységüket ismertették, Horváth Tibor, a bizottság tagja a Rákosligeten épülő hold- követő rádióállomás építkezéséről beszélt. Az állomás fontos központja lesz a mesterséges holdak megfigyelésének. A tervek szerint az állomás 1959 tavaszán megkezdi működését.
Az első magyar műhold- és űrrakéta-követő állomás, Rákosliget
„Valószínűleg a rádiócsoport munkája keretében működött az AB megbízása alapján a Rákosligeten felépített első magyar műhold- és űrrakéta-követő állomás. A rádiócsoportról fennmaradt egyetlen, nem napilapból fellelt feljegyzés Sinka Józseftől származik, aki az Amit a mesterséges holdról tudni kell c. füzetben így írt róla: „A mesterséges hold adója által kibocsátott jeleket világszerte, többek közt hazánkban is sikerrel vették. Ezeket a jelzéseket napjában többször, mind a reggeli, mind az esti alkalmas átvonulások idején sikerült felfogni és rögzíteni. A TIT Asztronautikai (Űrhajózási) Bizottsága rádiócsoportjának határozata alapján a jelzések vételi időpontjával és egyéb fontos adataival kapcsolatos tapasztalatainkat megküldjük a Szovjetunió Tudományos Akadémiája Rádiós Bizottságának.”
Az Asztronautikai Bizottság megbízásából (vélhetően Horváth kezdeményezésére) társadalmi segítséggel Rákosligeten, Horváth Tibor telkén megépült az első magyar mesterséges-hold követő állomás, melyet 1959. május 16-án ünnepélyes keretek között adtak át rendeltetésének. Az állomásról a sajtón kívül mindössze egy Róka Gedeon által írt szakosztályi beszámoló emlékezik meg. Ám sajnos nem sikerült magának a határozatnak vagy az antennával végzett megfigyelések nyomára bukkanni, így az nem világos, hogy Horváth Tibor önálló kezdeményezését ismerte el az AB sajátjaként, vagy eleve a Bizottság ösztönzésére készült; előbbi a valószínű. Az állomással kapcsolatos korabeli újságcikkek mindenesetre az Asztronautikai Bizottság műhold- és űrrakéta-követő állomásáról írnak.
Nem sikerült információt találni arról sem, hogy a rádiócsoport milyen tevékenységet folytatott legkésőbb 1957-es megalakulása és az állomás elkészülte között. Vélhető, hogy a Szputnyik-1-ig legfeljebb számításokat végezhettek a rádióhullámok légkörön való áthatolásáról és arról, milyen műszerekkel szükséges majd felszerelni az űreszközöket. Ugyanakkor az sem zárható ki, hogy Horváth javaslatára határozott az AB a csoport létrehozásáról, egy jövőbeli Hold-radar kísérlet megismétlésének reményében. Valószínű ugyanakkor, hogy az állomás átadását megelőzően már sor került különböző műholdak rádiójeleinek alkalmi vételére. Így pl. a Szputnyik-1-ére, melynek jellegzetes bip-bip jeleit Horvai Ferenc mérnök (helyesen Horváth Tibor lánya küldte a magnetofont az NSZK-ból forrás: Horváth Tibor lánya ) NSZK-ból hazahozott magnetofonján tudtak rögzíteni. (A szalagot aztán a Magyar Rádió többször le is játszotta.)
A tudományos megfigyelésekhez szükséges rádióvétel céljára szolgáló körsugárzó antenna egy 27 méter magas csőárbóc tetején foglalt helyet. Az állomás „kiszolgáló épületeként” a Horváth Tibor házának egyik külső falához felhúzott néhány négyzetméteres helység szolgált. Benne foglaltak helyet azok a rádiók, melyeken a műholdak jelzéseit hallani lehetett.
Az alábbiakban néhány, az állomással kapcsolatos újságcikket idézünk. Az újságíróknak, miközben szorította őket a leadási határidő, a politikai korrektségre is oda kellett figyelniük. A szakmaiság néha sajnos csorbát szenvedett.
Az első magyar hold kísérő állomás
Társadalmi munkával építették fel
A mesterséges holdak kilövése előtt a Szovjet Tudományos Akadémia Astronautikai Bizottsága levélben fordult a TIT Astronautikai Bizottságához, hogy létesítsenek a későbbi „szputnyikok” megfigyelésére optikai és rövidhullámú rádióvevőállomást. A legjobb szakemberek láttak munkához, hogy elkészítsék a nagy teljesítményű-, speciális rövidhullámú vevőkészüléket, amely az eddigieknél pontosabban követi nyomon a világűrben keringő mesterséges égitesteket.
A figyelőállomást olyan „zónába“ kívánták telepíteni, ahol a környéken nincsenek zavaró jellegű elektromos berendezések. így esett a választás Rákosligetre, Horváth Tibor főmérnök, a Magyar Astronautikai Bizottság tagja, saját telkét, valamint lakóházának egy részét ajánlotta fel a megfigyelő állomás céljaira.
A Honvédelmi Minisztérium adott a figyelőállomáshoz egy nagy teljesítményű „nehéz” rádióvevő-készüléket. Felállítottak egy feszültségstabilizáló berendezést. A megfigyelő munka rögzítésére magnetofont szereltek fel. Kovács Lajos, a „REANA“ Finomvegyszergyár igazgatója engedélyt adott az üzemfenntartási és szerelőrészlegeknek, hogy munkaidőn kívül elkészítsék a- „körsugárzó“ antennaárbócot. Villanyszerelők, hegesztők, lakatosok és esztergályosok vállalkoztak arra, hogy hulladékanyagból összeállítják a hatalmas árbóctestet és a szükséges alkatrészeket, szerelvényeket. A diósdi rövidhullámú rádióállomás műhelyét a napokban hagyta el az ott legyártott százméteres merevítő és a hatvanméteres acélsodrony. A közelben levő Fürst Sándor Általános Gimnázium KISZ- szervezetének tagjai pedig több napos társadalmi munkával festették be az árbócot, a horgonyokat és a többi alkatrészt. A napokban érkezett meg Czottner Sándor miniszter levele, melyben hozzájárul a forgalmi hálózat bővítéséhez, az árbóc világítólámpáinak elhelyezéséhez. A minisztérium hatezer forintos anyagi segítséggel támogatja a megfigyelőállomás létesítését.
A Magyar Astronautikai Bizottság irányítása mellett — túlnyomórészt társadalmi munkában épült első, hivatalos holdkísérő állomás márciusban kezdi meg rendszeres „vevő”-szolgálatát. A tudományos megfigyelők állandó készenlétet vállaltak és pontos nyomkövető adataikat magnetofonszalagra rögzítve továbbítják majd a Szovjet Tudományos Akadémia Astronautikái Bizottságához.
(Esti Hírlap, 1959. január 24.)
Májusban megkezdi munkáját az első magyar űrrakéta megfigyelő állomás
Amikor a Magyar Űrhajózási Bizottság annak idején megkapta a Szovjet Tudományos Akadémia felhívását, hogy figyeljék a műholdakat és az űrrakétákat, nálunk is hozzáfogtak a megfigyelő rádióállomás felállításához. Horváth Tivadar mérnököt bízták meg a megfigyelő állomás szervezésével. Társadalmi munkával elkészült az úgynevezett „szoknya-antenna”, valamint a 29 méter magas antennaoszlop és számos más berendezés. Az első magyar műhold és űrrakéta megfigyelő rádióállomás Rákosligeten kezdi meg működését májusban.
(Magyar Nemzet, 1959. február 18. 5. oldal)
Az első magyar mesterséges hold-követő rádióállomás
Két évvel ezelőtt a Szovjet Tudományos Akadémia mellett működő űrhajózási bizottság felkérte a magyar űrhajózási bizottságot, hogy kapcsolódjék be a mesterséges holdak és az űrrakéták megfigyeléseibe. A magyar szakemberek elhatározták, hogy társadalmi munkával rádió-megfigyelőállomást létesítenek Rákosligeten.
A rádióállomás vevőantennáját most szerelik, pár nap múlva alkalmas lesz a jelzések felvételére. A képen: felállítják a 29 méter magas antennát.
(Esti Hírlap, 1959. április 8.)
Műholdvevő antenna építése az 1950-es évek végén Horváth Tibor rákosligeti kertjében. (MTI fotó)
Az antenna 1966-ban a fentrol.hu fényképén.
Ma délben felavatták az ország első műhold- és űrrakéta-megfigyelő állomását
Ma délben Rákosligeten, Horváth Tibor mérnök kertjében felavatták a TIT asztronautikai bizottságának műhold- és űrrakéta-megfigyelő állomását, amely az első ilyen tudományos intézménye az országnak. A műhold- és űrrakéta-állomás tervezője és kivitelezője Horváth Tibor mérnök, munkatársai a Finomvegyszergyár igazgatója és munkásai, akik társadalmi munkában két év alatt hozták létre ezt a nagy jelentségű tudományos berendezést.
A hivatalos megnyitó ünnepség előtt – amelyen a tudományos élet számos képviselője megjelent – beszéltünk Horváth mérnökkel, aki elmondta, hogy a berendezés pontosan észleli az átvonuló műholdak és jövőbeni űrrakéták valamennyi jelzését.
A műholdak és űrrakéták jelzéseit magnetofonszalagra rögzíti, s ezt a szalagot értékelésre a Moszkvai Tudományos Akadémiához juttatják majd el. Az érzékeny vevőberendezés a műholdat vízszintes vetületben mintegy 800 kilométeres távolságból érzékeli, s a pontos idő és szalagtávolság rögzítése alapján leszögezi az előrejelzések, továbbá a valóságos átvonulás közti eltérést. Ebből következtetni lehet a műholdak pályaváltozására és a légköri körülményekre.
– Hogyan jutott eszébe ilyen érzékeny berendezés készítése? – kérdeztük Horváth mérnöktől.
– Két esztendeje a Szovjet Tudományos Akadémia értesítette a TIT illetékes csoportját; készüljön fel műholdak megfigyelését szolgáló berendezések készítésére. Mint a TIT asztronautikai bizottságának alapító tagja azonnal hozzákezdtem a berendezés szerkesztéséhez.
Az ország első műhold- és űrrakétamegfigyelő állomásának Horváth Tibor mérnök lesz a vezetője.
(Esti Hírlap, 1959. május 17.)
A kép bal oldalán Horváth Tibor. (MTI fotó)
S i k e r ü l – e f o g n i ?
Rákosligeten a Liszt Ferenc utca végén almafák, szőlőlúgasok és kukoricatáblák által övezett kert közepén magas, karcsú torony áll. Alatta nagy fehér táblán olvasható: „A
Tudományos Ismeretterjesztő Társulat Asztronautikai Bizottság Műhold- és Űrrakéta Megfigyelő Rádióvevő Állomása.”
Pontosan négy hónappal ezelőtt avatták ezt a létesítményt, amely Horváth Tibor, a Finomvegyiművek főenergetikusa, amatőr csillagász kezdeményezésére a társadalom összefogásából, a különböző minisztériumok és intézmények támogatásával született meg. Horváth Tibor és felesége, aki szintén lelkes amatőr
kutatója -a világűrnek, azóta minden szabadidejüket az állomás vevőkészüléke mellett töltik és magnetofonszalagon rögzítik a világűrből érkező jelzéseket.
Horváth Tibor tőlünk értesült a Hold felé lőtt új nagy szovjet rakéta elindulásáról. Meglepi a hír, de mégsem érinti váratlanul. Hiszen erre számítani lehetett.
Csinos asszony vár az épület bejáratánál. Horváth Tibor örömmel újságolja feleségének: munkatársának a hírt és most már ketten sietnek egy kis szoba felé, invitálják magukkal az újságírót, jöjjön meghallgatni az űrrakéta-megfigyelőállomás vevőkészülékét.
Hátha megszólal és üzenet küld a Hold felé száguldó több mint másféltonnás óriásrakéta. Pillanatok alatt bekapcsolják a készüléket és a 20 megaciklusra irányítják a keresőt. Ezen szoktak jelentkezni a szovjet műholdak és űrrakéták, amelyeknek ismert, jellegzetes hangját már sokszor sikerült fogni a rákosligeti megfigyelőállomáson.
Most is felbúg, sistereg, zümmög, fütyül, valami távolból érkező hang, de ezek nem lehetnek a holdrakéta jelzései.
Horváth Tibor izgatottan forgatja a keresőt, közben vendége érkezik: Hídvégi Ferenc, a Központi Fizikai Kutatóintézet munkatársa és most már ketten próbálják megtalálni a holdrakétát. Egyszerre vékony, fütyülő, sűrűn ismétlődő jellegzetes hangra figyelnek fel.
Talán ez az. Határozottan azonban mégsem merik állítani, hogy a holdrakéta jelzései érkeztek meg Rákosligetre.
Pontosan kellene tudni a rakéta adójának hullámhosszát és az egyéb adatokat, hogy hitelesen állapíthassák meg: sikerül-e a hangvétel.
Hídvégi Ferenc elsiet egy közeli telefonállomáshoz, hogy érintkezésbe lépjen a Csillagászati Intézet, a Meteorológiai Intézet tudósaival, az Űrhajózási Bizottság vezetőivel és tőlük tudja meg a szükséges adatokat. Remélik, hogy estére vagy éjszaka ezeknek az adatoknak a birtokában sikerül felfogniuk a hold felé igyekvő új szovjet rakéta jelzéseit és már készítik is a magnetofont, hogy megörökítsék a jellegzetes hangot.
Mára virradó éjszaka senki sem aludt a rákosligeti Horváth-villában. Várták az űrrakéta megszólalását.
Gárdonyi Jenő
(Magyar Nemzet, 1959. szeptember 13. 2.oldal)
Kéttized és nyolctized másodperc között
Ta-ta-ta a világűrből
Sinka József, az Űrhajózási Intézőbizottság titkárának nyilatkozata
(…)
22 óra 02 perckor Rákosligeten
Rákosligeten májusban állították föl a műholdkövető állomást, s az intézménynek mintegy próbaköve volt: milyen mértékben tudja a Hold felé közeledő szovjet űrrakéta jeleit fogni, útját követni. Amikor tegnap délután bizonyossá vált, hogy a rakéta műszertartálya eléri a Holdat, az állomáson összegyűltek az illetékes szakemberek, többek között Sinka József is és az Űrhajózási Intéző Bizottság több tagja. Az izgalmas percekről Sinka József ezeket mondja:
– Este 10 óra előtt igen jól vettük a jeleket a 19993-as megacikluson. A jelzések egyenletes tá-á-tá hangokat adtak, melyek ismétlődő periódusa 0,2-0,3 másodperc között változott. 22 óra 02 perc és 22 óra 03 perc között a jelzések egyszerre megszűntek. Ez azonban nem gondot, hanem örömöt okozott mindnyájunknak, hiszen az adás megszűnése azt jelentette, hogy a szovjet rakéta elérte a Holdat. Ez időpont egyébként igen jó egyezést mutatott a hivatalos közlésekkel, amelyek a 22 óra 02 perc 37 másodperces időpontot jelölték meg a Hold elérésére.
A rákosligeti mesterséges-holdkövető-állomás ezzel bebizonyította, hogy teljes mértékben részt tud venni a nemzetközi figyelőszolgálatban.
(Esti Hírlap, 1959. szeptember 15.)
Luna-1. Forrás: Wikipedia
(MTI fotó)
A Magyar Űrhajózási Intézőbizottság üdvözölte a szovjet tudósokat
A Magyar Űrhajózási Intézőbizottság üdvözletét küldte a szovjet tudósoknak, a szovjet szakembereknek a nagy jelentőségű világesemény alkalmából. A jelzések megszűnését, a Holdba csapódás pillanatát a Magyar Űrhajózási Intézőbizottság tagjai a rákosligeti rádióállomáson észlelték.
(Esti Hírlap, 1959. szeptember 15.)
(MTI fotó)
Egyetemi Lapok 1959. Forrás: Arcanum Digitális Tudománytár
„Megvan a hang”!
A rákosligeti megfigyelő állomáson sivitás, énekhangok, rádióadók gurgulázó jelzése. Egyelőre ennyit jelez számunkra az éter. Bár már tegnap este a rádióban hallottam a harmadik szovjet űrrakéta, a Lunyik hangjait, most mégis izgalommal várjuk mlndanynyian a kis szobában. Nem valljuk be ugyan, de mindannyian egy csöppet az ismeretlen, a félelmetes, s a felfedezéséhez mégis egyre közelebb álló égitest „hatása” alatt állunk,
Horváth Tibor, a megfigyelőállomás vezetője most elcsavarja a keresőgombot, s a zúgástól már süket füleinknek jólesik a csend.
— Kell ez a pihenés —mondja —, különbem nem vesszük észre a rádióleadó gyenge jeleit.
Papírt, ceruzát vesz elő, s kis előadást rögtönöz a Lunyik útjáról, műszaki képességeiről.
— A harmadik holdrakétát úgy szerkesztették meg — mondja Horváth Tibor —
hogy sebessége a holdközeiben lelassuljon és a vonzás a rakéta Hold mögötti röppályáját biztosítsa. Valószínűnek tartom, hogy a Hold vonzerejének elhagyása után a rakéta még egy új üzemegységet kapcsol be, és ez az erő továbbítja majd a műholdat a Föld felé, A szovjet tudósok által ismertetett adatok szerint a Lunyik a Hold számunkra ismeretlen, másik felén tapasztaltakat magnetofonszalagra rögzíti, de azt csak a földközelbe kerülésekor továbbítja majd.
Közben Horváth Tibor munkatársa, Gubavy Mihály leült a készülék elé, a egy pillanat múlva újból megtelik e kis szoba az éter zajával. Háromnegyed kettőt mutat az óra, amikor olyan hangot ad a készülék, mintha nagy gyorsasággal száguldana valami. A sivításból és zörgésekből tisztán, bár halkat kivehető a bip-bip jelzés. Magvan a hang! — mondja, de már kapcsolják is a makrtetefonkészü!éket, hogy rögzítsék a jeleket.
Mire a magnetofon tekercse forogni kezd, az űrrakéta jelzése elhalkul. Lázas keresés, újabb tizenöt perc telik el, mire újból sikerül fogni e csipogó jeleket.
Még egy óra van hátra az előirt időből (ugyanis a szovjet tudósok adatai szerint 13-tól 16 óráig adott hétfőn jelzéseket a harmadik űrrakéta). Ez alatt a hatvan perc alatt vették fel magnetofonszalagra a rákosligeti megfigyelőállomás munkatársai a Lunyik jelzéseit
Ny. É.
(Magyar Nemzet, 1959. október 6.)
A 18 – 18 —60-as telefonszámon már közvetíti a Posta az új szovjet űrrakéta jelzéseit
Hétfő reggel a Posta megszüntette a második szovjet űrrakéta hangjának telefonközvetítését, amelyre több mint 43 000-en voltak kíváncsiak az elmúlt három hét folyamán. A harmadik szovjet űrrakéta hírére a Posta kapcsolatot keresett a Magyar Rádióval, amely a szovjet rádió adásából sugározta az automatikus bolygóközi állomás jelzéseit, a rossz vétel miatt azonban az állomás jelei telefonon nem lettek volna kivehetőek. Ezért a Magyar Rádió a BBC-től vette át a Jodrell Bank műszerein észlelt jeleket.
Így a 18—18—60-as telefonszámon tegnap délután óta már közvetíti a Posta a harmadik szovjet űrrakéta jelzéseit.Magyar Nemzet, 1959. október 6.
Segítséget kér a rákosligeti
űrrakéta megfigyelő állomás— Mindjárt lemegyünk a térképről — mondja tréfásan a sofőr. A döngölt útnak vége. Mező következik, arrébb kukoricatábla, s a keresett házat, a Liszt Ferenc utca 52/a-t még mindig nem találtuk meg. Egy csapat gyerek akáclombok alatt megbúvó keskeny útszalagra mutat, melynek végén alig látható a rácsos kapu: a rákosligeti űrrakéta és műhold megfigyelő állomás.
— Az állomás két ember munkájával készült — mondja a vezető, Horváth Tibor mérnök. — Ez év május 16-án avattuk fel a 30 méter magas antenna tornyot.
Ketten készítettük azt is, barátommal, Gubavy Mihállyal, hulladékanyagból. A szomszédék három gyermeke segédkezett. Több mint fél évig dolgoztunk rajta, hiszen időnk jóformán csak szombaton és vasárnap volt, a hét többi napján a szakmánkban dolgozunk.
De azért elkészült és a torony segítségével fogtuk fel a második szovjet űrrakéta jeleit, észleltük a becsapódás időpontját.
Betessékel a laboratóriumba. A tenyérnyi szoba zsúfolt az egyetlen vevőkészülékkel, a magnetofonnal, egy könyvszekrénnyel — csillagászati könyvekkel, s egy kis négyszögletű asztallal, amelyen jegyzetek, vázlatok, ceruzák sorakoznak katonás rendben, Horváth Tibor a saját lakásában rendezte be ezt az állomást. Üzemétől, a Finomvegyszergyártól kapott hozzá segítséget. Ott készítették el használt anyagokból a 30 méter magas árboc vázát. Ők adták kölcsön a
magnetofont, ők szerezték a vevőkészüléket.
Hogy mindez miért? Tudták, hogy Horváth Tibor húsz éve foglalkozik csillagászattal és rádiótechnikával. Jelentős eredményei vannak már eddig is. Kutatásai elismertek a csillagászok körében és ennek talán a legnagyszerűbb bizonyítéka. hogy a műholdat fellövő szovjet űrrakéta állomás London és Párizs után a rákosligeti megfigyelő tapasztalatait kérte. A Finomvegyszergyár kollektívája büszke Horváth Tiborra és segíti, ahol lehet.
Sajnos, az állomás ezt a segítséget nem kapja meg másoktól. Az idén tavasszal távcsővet akartak felállítani a kertben, fűhöz-fához szaladgáltak, hogy megszerezhessék a szükséges anyagokat. Bár elismerték és tudták, hogy a megfigyelő munkája értékes, mégsem segítették. Hogy miért?
Erre Róka Gedeon, a TIT csillagászati szakkörének titkára válaszolt:
— Az állomásnak tulajdonképpen mi vagyunk a gazdái. De ez csak névleges. Sajnos, dotálni nem tudjuk. Anyagi fedezetünk erre nem ad módot. Pedig a rákosligeti megfigyelő adatai nagyon értékesek és hasznosak. Itt csak a Tudományos Akadémia segíthet.
A Tudományos Akadémia titkárságán azt a felvilágosítást kaptuk, hogy nekik a rákosligeti megfigyelőhöz semmi közük. Ez a tény sok kellemetlenséget okoz Horváth Tibornak és társainak. De ezen túlmenően hátráltatja a megfigyelő állomás munkáját is. Itt van például egy egyszerű kérés, amelyet a két kutató jó fél évvel ezelőtt intézett a Közlekedési és Postaügyi Minisztériumhoz: telefont kértek az állomás részére. Azt a választ kapták, hogy ha megfizetik a 200 méteren túli szerelési költséget, 1640 forintot, plusz 200 forintot, nagyon szívesen
bevezetik.
A második szovjet űrrakéta fellövésekor említést tettünk már a rákosligeti megfigyelőállomás gondjairól, kéréséről. Azóta sem történt semmi. Horváth Tiborék mégsem adták fel a harcot. Remélik, hogy munkájukra előbb-utóbb felfigyel majd a Tudományos Akadémia és segíti őket. Nem nagy az az összeg — néhány ezer forint —, amelyre szükségük van az állomás teljes felépítéséhez. Az űrrakéta-megfigyelő máris rászolgált erre munkájával, sikereivel.
( ny . é .)Magyar Nemzet. 1959. október 14.)
A rákosligeti holdkövető állomáson ma délelőtt beszéltünk Horváth Tiborral, az állomás vezetőjével:
— Tegnap este nyolc és kilenc óra között sikerült fogni a közelünkben áthaladó szputnyik-űrhajó
bip-bip-jeleit
— mondotta. — A jelek R—4-es erősséggel érkeztek ebben az időpontban hozzánk.
— A megfigyelések az éjszaka sem szüneteltek.
Péntek reggelig még kétszer éjjel fél tizenkettőkor és hajnalban negyed három órakor érkeztek a jelek váltakozó erővel, ami arra enged következtetni, hogv a szputnyikűrhajó 600-tól ezer kilométer távolságban haladt el a közelünkben.
(Esti Hírlap, 1960. december)
Luna – 3. Forrás: Wikipedia
Rákosligeten ismét fogták a harmadik szputnyik jelzéseit.
Moszkva, február 1.
Tegnap magyar idő szerint, 22 óra 27 perckor a harmadik szovjet mesterséges hold, amely immár 626 napja kering a Föld körül, befejezte kilencezredik fordulatát. A szputnyik eddig összesen 408 millió kilométeres utat tett meg.
A vegyi áramforrások kimerültek, de a rádióállomás továbbra is jól vehető jeleket közvetít, ha a szputnyik a Nap fénykörében tartózkodik.
Az adóállomás ugyanis most már kizárólag napelemektől nyeri az áramot.
A rádiótechnikai és optikai megfigyelés folytatódik.
★
Rákosligeten, a holdkövető állomáson vasárnap este 10 óra után ismét sikerült fogni a harmadik szputnyik ismert jelzéseit. Bár a vételi viszonyok nem voltak kielégítőek, az állomás vevőkészülékén rögzítették a szputnyik jelentkezését. A holdkövető állomáson az esetleges előrejelzések alapján továbbra is követik a mesterséges hold útját és a jelzéseket igyekeznek magnetofonszalagra is rögzíteni. A jelzéseket a 20 Megahertzen sikerült felfogni.
Tyitov őrnagy hangját magnetofonra vették a rákosligeti mesterségeshold-követő állomáson
Vasárnap délelőtt 10 órától teljes felkészültség volt a rákosligeti mesterségeshold-követő állomáson.
Horváth Tibor, az állomás vezetőjének irányításával több csoportban figyelték, illetve kísérték útján a Vosztok—2 űrhajót. A vevőkészülék hangszórója teljes erősségre volt beállítva, s az éter hullámainaik legapróbb mozzanataira is kiterjedt a megfigyelők figyelme.
Izgalmas pillanatok következtek, amikor délelőtt 11 óra után néhány perccel a 20,006 megahertzen megszólalt a szovjet követőállomás hangja: Halló, Vosztok—2 … Halló, Vosztok—2… S utána néhány másodpercre jött a válasz: Halló, itt German Tyitov!… Halló, itt German Tyitov őrnagy jelentkezik.
Ugyanakkor az állomáson megindultak a magnetofonszalagok, hogy rögzítsék e történelmi pillanatokat.
A rákosligeti megfigyelőállomáson még többször sikerült összeköttetést teremteni az űrhajóval, mégpedig délután 13 óra és 14 óra között, 18.30 órakor és este 20 órakor, amikor Moszkva felett haladt át az űrhajó, s utasa elbúcsúzott a földi követőállomástól és aludni tért. Az esti összeköttetés sikerült a legjobban. Tisztán érkeztek a hangok a világűrből, melyeket a rákosligeti állomáson mindvégig hangszalagon | rögzítettek.
(Esti Hírlap, 1961. augusztus 8.)
Korszerűsítik a rákosligeti holdkövető állomást
Eddig több mint százszor vették a mesterséges égitestek jelzéseit
Két évvel ezelőtt létesítették a rákosligeti mesterséges holdakat és űrrakétákat figyelő állomást. Az állomás vevőkészüléke százezer kilométeres távolságokról vette fel a föld körül keringő mesterséges égitestek „szívének” hangját. Eddig több mint százszor vettek fel az űrből érkező hangokat. A legjelentősebb a holdrakéta becsapódásának észlelése volt, hiszen a földön mindössze hét állomás észlelte a becsapódás pillanatát. A világ egyik legnagyobb megfigyelőállomása, a Jodrell Bank-i igazgatója, Lowell csillagász távbeszélőn egyeztette Rákosligettel az időpontot.
A rakétatechnika rohamos fejlődése megköveteli a megfigyelőállomás további fejlesztését. Új berendezésekre van szükség, hogy a Földtől több millió kilométerre száguldó űrállomások jelzéseit is felfoghassák. Az állomás korszerűsítése megkezdődött, a munkában önkéntes társadalmi felajánlásokat vállaltak a Híradástechnikai Vállalat KISZ-szervezetének tagjai és az Orion több dolgozója.
(Esti Hírlap, 1961. március 31)
By Jodrell Bank, University of Manchester, Attribution, https://commons.wikimedia.org/w/index.php?curid=1376094
Kétszázszor jelentkezett hang a világűrből
A rákosligeti holdkövető állomás eddigi észleléseinek érdekes adatai
A rákosligeti, mesterséges holdakat megfigyelő állomáson összesítették az első szputnyik felbocsátása óta Tyitov őrnagy Föld körüli repüléséig észlelt megfigyelések adatait és eredményeit. Az állomás fontos szerepet töltött be abban a nemzetközi megfigyelőrendszerben, amely egész Európát behálózza. Az összesítő adatok szerint Rákosligeten az állomás hatósugarában átrepült minden mesterséges hold jelzését sikerült felfogni.
Összesen csaknem kétszázszor szólaltak meg a vevőkészülékben a lunyikok és a szputnyikok jelzései, az első űremberek hangja. A legkiemelkedőbb eredményt az állomás a Lunyik—2 Holdra érésekor érte el. A Holdra érés pillanatának általuk észlelt idejét összeegyeztették a Jodrell Bank-i angol állomással, s az eltérés mindössze két tizedmásodperc volt. E két idő alapján állapították meg hivatalosan a becsapódás pillanatát.
Kimagasló eredménynek számít, hogy a vételeknél az óriási távolságot is sikerült áthidalni: 600 ezer, sőt, egymillió kilométeres távolságból is fel tudták fogni a jelzéseket.
A megfigyelőállomást tovább bővítik. Most szerelik az óriási forgatható parabolatükröt, s ezzel lehetővé válik, hogy még nagyobb távolságban keringő mesterséges égitesteket figyeljenek, sőt, esetleg majd a bolygóközi állomások között is megteremtsék az összeköttetés lehetőségeit.
Az állomás munkájáról egyébként a Filmtudományi Intézet egyik munkacsoportja dokumentumfilmet készít.
(Esti Hírlap, 1961. szeptember 27.)
Hangszalagra vették Rákosligeten Hruscsov és Bikovszkij beszélgetését
A rákosligeti holdkövető állomás tegnap délutántól megszakítás nélkül tartja a kapcsolatot a Vosztok 5-tel.
Hét vevőkészüléken érkeznek az éter hullámain a jelzéseit. Az eddigi vételek kitűnően sikerültek.
Tegnap délutántól értékes adatok kerültek az állomás naplójába.
Délután 16.39 órakor szólalt meg először a Vosztok 5. szignálja, majd Bikovszkij hangja a vevőkészüléken, amikor jelentést tett útjáról a földi állomásnak. Kevéssel utána rövid, de értékes párbeszédet rögzített a magnetofon szalagja: Hruscsov és Bikovszkij közvetlen beszélgetést folytatott. „Nyikita Szergejevics, a feladatot teljesíteni fogom__” — mondotta Bikovszkij.
A Vosztok 5. negyedik körét tette meg, amikor ismét ismert hang csendült fel. Ezúttal a két jóbarát, a negyedik űrhajós Popovics és az úton levő Bikovszkij beszélgetett. Bikovszkij családja felől érdeklődött, Popovics pedig további szerencsés utat kívánt.
(Esti Hírlap, 1963. június 15.)
Magyarországon is vették
a Vosztok —5 jelzéseitRákosligeten a TIT keretében űrrakéta-m egfigyelőéllomás működik. Horváth Tibor, a Reanal Finomvegyszergyár főenergetikusa villájában pénteken fél négy óra óta működnek a nagyteljesítm ényű vevő, erősítő és magnetofon készülékek. Három hullámhosszon kereste az összeköttetést. Négy óra után néhány perccel a 20.006 és a 19.948 megaherzen, valószínűleg a második fordulónál felhangzott az űrrakéta
dallam szerű szignálja és az űrhajós hangja a gégemikrofonon keresztül, de ezt nem lehetett jól hallani. Azután 7—8 percig tartó beszélgetés következett.
Amikor kint jártunk a rákosligeti megfigyelőállomáson, egy francia ellenőrzőállomás beszélt egy másikkal és közölte: „a Vosztok—5 átment felettünk. összeköttetést terem tettünk”
A második-harmadik forduló után már egészen tisztán lehetett követni a szovjet űrhajós beszélgetéseit. A megfigyelő állomás éjszaka is folytatja m unkáját, megszakítás nélküli üzemet tart.Magyar Nemzet, 1963. június 15.
Bikovszkij. Forrás: Hungaricana
Az Asztronautikai Bizottság 1959-es feloszlása után, az állomás még az 1960-as évek elején is tovább működött.
(MTI fotó)
Forrás: TIT Asztronautikai Bizottsága (1956 – 1959) MTESZ Központi Asztronautikai Szakosztálya (1959 – 1986 ) MTESZ Magyar Asztronautikai Társaság (1986 – 2006) EGYESÜLETÜNK 50 ÉVES TÖRTÉNETE, Írta és összeállította: Horvai Ferenc Magyar Asztronautikai Társaság Budapest, 2006.
http://www.mant.hu/kiadvanyok/mant_50evesevfordulo_evkonyv.pdf
(MTI fotó)
1968-ban Szász István a Budapest folyóirat 1969. 7. évfolyam 3. számában 15 – 17. oldal így írt erről a különös építményről:
„KÜLÖNÖS KERÜLET ez a XVII. kerület! A városiasodás elemi akadályaival küszködik még, ugyanakkor micsoda meglepetéseket produkál! A rákosligeti Liszt Ferenc utca 52/a számú ház (ma Liszt Ferenc utca 60.) igazi meglepetés! Nem, — nem ritka értékes műemlék. Azaz: ritka értékes, csak éppen nem mű-emlék. Ellenkezőleg: a „legújabb kor emléke”. Itt, a — régi Akadémia — mai Liszt F. utca 52/a számú telken szinte teljesen társadalmi munkával felépült 1959 februárjában az első magyar Űrrakéta és Műhold Megfigyelő Állomás. Nem különös? Körös-körül nem működhet egy gáztűzhely sem, és a háziasszonyoknak gondot okoz, hogy mosogatás után milyen szükség-csatornába öntsék a szennyvizet. Az ember bokáig érő sárban tapos az utcákban és a házaknak csak-nem egyharmada ma is vályogház, vagy nádfedeles (sic!). És közöltük felépül — méghozzá társadalmi munkában — egy 29 méter magas és egy hét méteres körantenna. És elkészül a hozzátartozó elektromos-elektronikus laboratórium. Néhány száz méterrel távolabb még nemrég olyan régi iskola működött, amelyben 50 gyereket voltak kénytelenek megfelelő tantermek híján egyszerre tanítani. Itt pedig — a Liszt Ferenc utca 52/a-ban, Horváth Tibor mérnök 1959. szeptember 13-án este rádiófigyelő berendezésén felfogta a holdra leszálló első szovjet űrrakéta jelzéseit, 1963. június 14-én, 11 óra 30 perc-kor pedig ugyanitt magnóra rögzítették a világ első női űrhajósának, V. Tyereskovának a földre küldött üzenetét. A magnószalagot ma is őrzik az Asztronautikai Állomáson, és talán néhány évszázad múlva a Rákos-mező történetéhez, a viszálykodó nagyurak országgyűléseinek krónikája mellé ezt a dokumentumot is megőrzik majdani idők történészei.
Az űrállomásra nagyon büszkék a XVII. kerületiek; talán annál is büszkébbek, mivel a statisztikák szerint 1939-ben még az itteni felnőtt-lakosság egyharmada – a Magyar Tudományos Akadémiától légvonalban alig 20 kilométernyire — teljes vagy csaknem teljes analfabéta volt. (sic!)”
Az állomás sorsáról annyit lehet tudni, hogy Horváth Tibor halála (1980-as évek közepe) után felesége, Gabi néni egyedül lakott a házban. Sokáig őrizte a műszereket. A kertkapun tábla hirdette, hogy „TIT Műhold és űrrakéta megfigyelő állomás” működött a kertben. Sajnos ez a tábla is elveszett, mint ahogyan az állomás technikai eszközei is a kidobás sorsára jutottak. A torony a 70-es évek végén pusztult el, amikor is egy vihar kidöntötte. (Az 1979-ben készült légi-felvételen már nem látható.) Mára már nyoma sincs a Liszt Ferenc utcában ennek a tudománytörténeti szempontból is jelentős berendezésnek.
Frissítve: 2022. 10.22.
Képek forrása:
ERH Digitális adattár
MTI
Wikipedia