IPARISKOLA

Az oldal frissítve: 2020. 11. 25.

Tartalom: A XX. század eleji tanoncoktatás

Tanonciskola Rákosligeten Tanoncoktatás adatai Rákosliget

A XX. század eleji tanoncoktatás

Az 1884. évi XVII. törvénycikkbe foglalt ipartörvény elvein fölépült iparos- és kereskedőtanonc-oktatás, a vallás- és közoktatásügyi m. kir. miniszter főhatósága és a kereskedelemügyi m. kir. miniszter társfelügyelete alatt állt.

Feladata két irányban határozható meg. Egyrészt a századfordulón kialakulóban lévő nagyipar szakmunkás igényének kielégítése, másrészről pedig a korábban céhes lapon működő kisipar számára is a képzett munkaerő biztosítása.

A század elején ez utóbbi szerveződés a század első évtizedeiben, de még a későbbiek során is döntően meghatározta Magyarországon a termelést. A szakmák erősen elkülönültek, létrejöttek a szakmák szerinti kamarák.

Az anyagi szükségleteikről való gondoskodás és ezzel kapcsolatban lelkiviláguk ápolása is lassan-lassan tért hódított, amely utóbbi munkában a társadalom is tevékeny részt vett. Az iskolák munkájának eredményesebbé tételére már régebben életbe léptetett szakfelügyelet és tanítói tanfolyamok fokozatos fejlesztése jellemezte a tanoncképzés első évtizedeit.

1. Szakfelügyelet. Az 1912—1915. évi ciklusra 24 iparos- és 9 kereskedőtanonc-iskolai szakfelügyelő kapott megbízatást, kiknek körzete 540 iparos- és 70 kereskedőtanonc-iskolára terjedt ki. A szakfelügyelőknek hasznos tanácsadásai, vállvetve a tanfelügyelőségekkel való szoros együttműködés, nagy mértékben hozzájárultak az iskolák fejlesztéséhez, ami különösen szakirányban volt érezhető.
2. Tanítói tanfolyamok. Az iparos- és kereskedőtanonc- iskolai tanítói tanfolyamok száma fokozatosan növekedett. A tanonciskolai tanárok képzése ezeken a tanfolyamokon két irányban történt:
   2.1. a közismereti tanfolyamok az eddigi egy szünidős négyhetes rendszer helyett, ami a közismereti tárgyakban való elmélyedésre elégtelennek bizonyult, átszervezték két szünidős kétszer négyhetes tanfolyamokká;
   2.2. a rajztanfolyamok megmaradtak a régi kétszer héthetes keretben, azonban ezek tanterve is a gyakorlati élet követelményeihez igazodott.
   A képzések az általános rajz, szakrajz, közismereti tárgyak körében zajlott. E1910- 1913 között a rajztanítás 486-tal, a közismereti oktatás terén pedig 313-mal emelkedett a tanítói létszám.
3. Tanulói jutalmak. Részben az általános taneredmény, pontos iskolalátogatás és szorgalom, részben a rajz- és szakrajzban elért kiválóbb munkásság jutalmazására 25—50 koronás tételekben már jelentékeny számú iparostanonc részesült elismerésben. Ehhez még hozzászámítódott az egyes tanonciskolákban levő alapítványok és esetenként adott jutalmak is.
4. Ifjúsági egyesületek, melyek a nem bentlakásos iparostanonc-iskolai tanulókat képező iskolák vasárnapdélutáni hasznos önképzést volt hivatott nyújtani.
5. Tanoncotthonok. Fontos hivatást töltöttek be a bentlakásos tanoncotthonok, amelyeket a különböző szervezetek hoztak létre és tartottak fönn a kereskedelemügyi kormányzat támogatásával. Ez otthonok feladata volt a tanoncok megfelelő ellátása és a szakmájukban történő képzésük kellő ellenőrzése mellett. Nagy gondot fordítottak arra is, hogy neveltjeik szabad idejüket léleknemesítő, kedélyművelő és amellett szórakoztató hasznos foglalkozással töltsék.
6. Iparostanonc iskolák. Az iparostanonc iskolák száma az 1912/13.-i iskolaévben 640 volt, amely szám az 1910/11.-i évhez képest 57-tel növekedett, vagyis évente 30 iskola létesítését jelentette.
   E két év alatt a közismereti osztályok száma 2843-ról 3258-ra, a rajzcsoportok száma pedig 2224-ről 2655-re emelkedett.
   A tanonciskolába járó tanulók száma 1911-ben 113.174 volt, e szám 1913-ban 126.882-re emelkedett. A növekedés 6% volt.
   Az iskolaévet az 1911. évi 94.510 tanulóval szemben 1913-ban 102.186 tanuló fejezte be.
   Az előkészítő osztályokban 1911-ben 23.031 tanuló volt az 1913.-i 22.809 tanulóval szemben.
7. Kereskedőtanonc-iskolák. Az iskolák száma az 1911. évben 104, 1913-ban pedig 109; ebből önálló kereskedőtanonc-iskola csak 85 volt, míg a többi az iparostanonc-iskolával kapcsolatos kereskedőosztályokból állt.
   A tanulók száma 1911-ben 7641, 1913-ban 8682 volt, akik 1911-ben 320, 1913-ban 351 osztályba jártak.
   Az előkészítő osztályokba 1913-ban 1090 tanuló járt, a harmadik osztályt végzettek száma 1273.
   Ez intézményekben az 1913. évben 394 tanfolyamon képesített és 130 nem képesített tanító működött.
8. Szakirányú tanonciskolák. Olyan általános irányú iparostanonc-iskolák, amelyekben a szakirány tért hódított. Ez az irány abban nyilvánul meg, hogy a tanoncok részben iparágak és rokoniparágak szerint vannak csoportosítva, részben pedig abban, hogy nagyobb létszámmal bíró iparágak csoportjára külön egyes szakrajzosztályok létesültek.
   Kiemelendőknek volt az államvasutak javítóműhelyei és az állami gépgyárak mellett fönnálló, szakirányú tanonciskolákkal kapcsolatos ipari tanműhelyek, amelyekben 700-nál több inas kapott a fémipar egyes ágaiban gyakorlati kiképzést.
   Az államvasutak tanonciskoláiban a tanulók négy éven át átlag heti 11 órai oktatásban részesültek. A tanítás az általános irányú tanonciskolák tantárgyain kívül a technológiát, leíró géptant, gyakorlati elektrotechnikát és egészségtant is felöleli.
   Az államvasutak javítóműhelyei mellett fönnálló tanonc-tanműhelyek tanulóit a vasúti alkalmazottak gyermekeit képezték, a tanulók száma a munkásállomány 1/3-ában volt megállapítva. A tanítás ideje itt is négy év volt, és hetenként 12, illetőleg az utolsó évfolyamon heti 10 órára terjedt. A tanítás az általános tárgyakon kívül anyagismeretre, erőműtanra, távíró- és távbeszélő vezetékek kapcsolására, gépek kezelésére, elektrotechnikára és szakrajzra, valamint műhelygyakorlatokra és testgyakorlásra is kiterjedt.

---

Tanonciskola Rákosligeten

A településen 1912-ben szervezték meg a tanoncoktatást. Ehhez a képviselő-testület anyagilag is hozzájárult. Kiss Károly kezdeményezésére 50 koronát szavaztak meg az iskola felszereléséhez, illetve a következő évben 400 korona segélyt biztosítottak.*

1924-ben készítettek kimutatást a képviselő-testület számára a tanoncoktatás helyzetéről. Ebben 14 tanoncról tettek jelentést, akik tanonciskolába járhatnak. Ennek pontosságát, mivel a tanonciskola bezárását tervezték úgy, hogy a gyermekeket a rákoskeresztúri tanonciskolába helyezik át, a rákoskeresztúri jegyző kétségbe vonta. Az új felmérés szerint már 37 tanulót találtak a településen.

A tanoncképzés a polgári iskolában került elhelyezésre 1924-ben.
A helyi felügyelőbizottság tagja a következők voltak:
Elnök: dr. Sárkány Lóránd
Tagok: Paulinyi Gábor,
Nemes Károly,
Szattinger Viktor,
Brunner István,
Zappert Károly voltak. **

Tanoncoktatás adatai

---

Források:

* Az iparoktatás az 1912-1914. években (Budapest, 1915) IX. Inasoktatás és táblázat

** Szanyi Dezső: Rákosliget első negyedszázada. 1899 - 1924. Szakdolgozat