1925
Belügyminiszteri rendelet jelent meg arról, hogy azok a települések, amelyek csaknem egybe épültek, közigazgatásilag is egyesíteni kell.
113.
A m. kir. belügyminiszter 1925. évi 115.800. számú körrendelete,
Az összeépült községek egyesítéséről és a törpe kisközségek önállásénak megszüntetéséről.
Az összeépült községek egyesítése és az önálló községi élet feltételeit nélkülöző kisközségek önállásának megszüntetése felől az 1886 : XXII. t.-c. 162. §-a akként rendelkezik, hogy az összeépült községeknek a közigazgatás érdekei által követelt egyesítését, egyik vagy másik község képviseletének indokolt kérelmére, az egyesülés feltételeinek megállapítása mellett, a belügyminiszter határozza el; a törvény 158. §-a pedig azt a rendelkezést tartalmazza, hogy a kisközségek községi önállásának megszüntetését s közigazgatási tekintetben valamely szomszédos kisközséghez leendő csatolását, vagy azzal egyesítését, avagy végre két vagy több szomszédos kisközségnek egy községgé alakulását a belügyminiszter az illető község kérelme nélkül is elrendelheti, ha elvesztik azon szellemi vagy anyagi kellékeket, amelyekhez eddigi szervezetükben való fennállásuk kötve van.
Az 1924 : IV. t.-c, illetőleg az ennek alapján kiadott 177.300. 1924. B. M. számú rendelet 1. §-a az említett szervezeti változások tekintetében a belügyminisztert a közigazgatás egyszerűsítése, gazdaságossá tétele, avagy egyes községek háztartási egyensúlyának megóvása és fenntartása céljából az összeépült vagy egymáshoz egészen közelfekvő községek egyesítésének elrendeléséire, illetőleg a közigazgatás követelményeit ki nem elégítő községi alakulatok megszüntetésére is felhatalmazta.
Vannak az országban olyan községek, amelyek annak ellenére, hogy teljesen összeépültek, vagy egymáshoz egészen közel fekszenek, saját kezdeményezésük hiányában egymással nem egyesültek, és e miatt kulturális és gazdasági erejüket kellőképpen kifejteni, szervezetüket a takarékosság elvei szerint egyszerűsíteni és gazdaságosan berendezni nem tudják, holott egyesülésük esetén egyszerűbb szervezetben tekintélyes szellemi és anyagi erőt képviselnének.
Vannak azután az országban olyan törpe kisközségek is, amelyeknek lakossága a 300 lelket sem éri el. Ezek önállásának fenntartása nemcsak gazdasági, hanem szervezeti nehézségekbe is ütközik, és az ilyen helyeken valódi önkormányzatról szó sem lehet. Ezekben a csekély lakosságú kisközségekben a törvényszerű képviseletet és elöljáróságot is alig lehet összeállítani, a községi szervezet fenntartása pedig aránytalanul sok felesleges munkát ró a községi és általában a közigazgatási közegekre, minthogy a hivatali kiszállások, a községi közigazgatási és adóügyi nyilvántartások, jegyzékek, főkönyvek stb. számát, a telekkönyvi és kataszteri munkálatokat és a községre vonatkozó más teendőket szükség nélkül szaporítja, holott önkormányzati és közigazgatási igényeiket közös képviseletük, valamint egy-két elöljárósági tag működése teljesen kielégítené.
A községek és közvetve az állam háztartási egyensúlyának megóvása, valamint a közigazgatás egyszerűsítésének érdeke tehát azt parancsolja, hogy az összeépült vagy egymáshoz egészen közelfekvő községek, lakosságuk számára való tekintet nélkül, egyesíttessenek; a 300 lelket sem számláló kisközségek pedig a szomszédos községekbe beolvasztassanak, vagy azokkal egyesíttessenek. Ettől eltérő intézkedésnek csak kivételesen magasabb állampolitikai okokból lehet helye.
Minthogy a vázolt követelménynek az egész ország területén egységesen óhajtok érvényt szerezni, felhívom Alispán urat, hogy az összeépült és egymáshoz közelfekvő községek egyesítése és a törpe kisközségek önállásának megszüntetése iránt szükséges tárgyalásokat a 177.300/1924. B. M. számú rendelet 1. §-a értelmében hivatalból indítsa meg.
Az eljárásra nézve következő utasítást adom:
A községek egyesítésére, illetőleg beolvasztására nézve az illetékes járási és községi közegek bevonásával tervet kell készíteni, amely alkalommal azoknak a községeknek egyesítésére kell törekedni, amelyek földrajzi, társadalmi és gazdasági tekintetben egymáshoz legközelebb állanak. Minden ügyet, amelyben az egyesülés vagy csatlakozás által új községi alakulás terveztetik, külön-külön kell tárgyalás alá venni.
A tervezetnek az érdekelt községek képviselő-testülete elé való terjesztése alkalmával figyelmeztetni kell a képviselő-testületet, hogy a tervezett egyesítés (beolvasztás) nem jelenti a község belső életének megváltozását, minthogy a község részvétele a közös képviselő-testületben biztosíttatni fog, és indokolt esetben a község neve, mint lakott helynév, tovább is nyilvántartani és a helységnévtárban szerepelni fog. A szervezeti változás tehát a közönség érdekeit egyáltalán nem fogja sérteni, terheit azonban jelentősen könnyíteni fogja.
A képviselő-testületi tárgyalás alkalmával, tekintet nélkül arra, hogy a község az egyesítés mellett vagy ellen foglal állást, nyilatkozni kell arra is, hogy az egyesítés elrendelése esetén a megszüntetendő község az egyesült új községben külön községi képviselő-választókerületté alakuljon-e;
a megszüntetendő község ügyeire való tekintettel hány új elöljárói tisztség (esküdt, pusztabíró) szerveztessék, és azok minő hatáskörrel ruháztassanak fel;
a község esetleges külön vagyona az 1886 : XXII. t.-c. 159. §-a, értelmében egyesíttessék-e, vagy továbbra is külön kezeltessék, az utóbbi esetben milyen szervek által és minő célokra történjék a külön kezelés;
a netalán az elöljáróság által kezelt közös legelő vagy közös erdő az egyesítés esetén ki által kezeltessék;
végül a község neve, mint lakott helyé, nyílvántartassék-e?
Ugyanezekre a kérdésekre a törvényhatóság is terjeszkedjék ki. Egyszersmind részletezze azokat az okokat, amelyek az egyesítést (beolvasztást), illetőleg tagadó esetben a község önállásának fenntartását indokolják. A tárgyalási jegyzőkönyveket az érdekelt községekre vonatkozó és a kérdés elbírálása szempontjából fontossággal bíró adatoknak, valamint a község általános helyzetének leírása mellett, minden tervezett új alakulásról külön-külön, döntés végett terjessze fel hozzám.
Végül felhívom Alispán urat, hogy a tárgyalások megindításával egyidejűleg jelentse be, hogy e rendeletem értelmében hatósága területén mely községek volnának lélekszámukra való tekintet nélkül egyesítendők, és mely törpe kisközségek önállása volna megszüntetendő, egyszersmind azt is, hogy az egyesülés (beolvasztás) folytán minő új községi alakulás terveztetik.
Budapesten, 1925. évi szeptember hó 30-án.
Dr. Rakowszky Iván s. k.
m. kir. belügyminiszter.
1930
1930. júniusában újságcikk (Az Újság, 1930. június 1. száma) jelent meg Rákoskeresztúr, Rákosliget, Rákoscsaba és Rákoshegy egyesítésének szükségességéről. Az indoklás az volt, hogy ezzel csökkentenék az adminisztrációs terhek. Összesen 32 ember végezte a közigazgatás munkáját, fizetésük akkor éves szinten 140.000 Pengő volt.
Pest vármegye alispánja összegyűjtötte a szükséges statisztikai adatokat. (Az Újság 1930. június 8. száma közölte a cikket.)
A 4 bíró és törvénybíró fizetése: megközelítőleg 80.000 Pengő
A községházak fenntartása évi 20.000 Pengő.
Hasznosítani kívánták a községek tulajdonában lévő középületeit, melyből összesen 11 db volt.
1930.
A kormány elhatározta az első lépés megtételét Nagy-Budapest kifejlesztésére. (Az újság, 1930. május 25.)
1938.
A Fővárosi Közmunkák Tanácsa az 1937: VI. t.c. értelmében kezébe vette Budapest környékének városrendezési irányítását. A beépítésre kijelölt terület nagyságát a Közmunkatanács 16.103 ha-ban állapította meg : tehát a már házhelyekre felosztott területet mindössze 11%-al emelte. Ez a 11% azokból a területekből tevődik össze, amelyek a már felosztott részek közé ékelődtek be, és amelyeket gyakorlatilag már úgysem lehetett volna más célra kijelölni. A kijelölésben a a Közmunkatanácsot két főszempont vezette:
- A már részben beépült területeknél (város-, községközpontok, zárt-sorú övezetek) magasabb fokú építkezésekkel nagyobb laksűrűség legyen elérhető, hogy a közművesítés rentabilitása biztosítható legyen.
- A már kialakított telkeknek csak mintegy 60%-a épült be és így még hosszú időre van szükség ahhoz, hogy ezek is beépülhessenek.
1943
Nemcsak az egyes városok és községek nem voltak egymásra tekintettel a fejlődésnél, hanem sokszor ugyanazon város vagy község területén is több, egymástól független telep keletkezett. A közigazgatási határok pedig a települések szempontjából semmiképpen sincsenek racionálisan megvonva.
Rákoshegyet teljesen körülöleli Rákoskeresztúr területe, utcahálózatuk teljesen egymásba folyik. Viszont a közigazgatásilag Rákoskeresztúrhoz tartozó Bélatelepet több kilométeres beépítetlen sáv választja el az egybeépült Rákoskeresztúr—Rákoshegy településtől. Bélatelep maga megint Pestszetlőrinc városával épült egybe. Így folynak sorozatosan egymásba a pestkörnyéki szétszórt települések, ahol a községhatár csak ritkán esik egybe a települési határral.
A beépítésre szánt területek kijelölésénél már úgy járt el a Tanács, hogy elősegítse nagyobb és racionális települési egységek létesülését. A négy »Rákos« község, Rákoskeresztúr, Rákoshegy, Rákosliget és Rákoscsaba alkotnak közös települési egységet. Vannak egyes községek, ahol a beépítetlen telkek száma rendkívül csekély (Pestújhely, Rákosliget), máshol viszont, ahol a közelmúltban nagy parcellázásokat hajtottak végre (Rákoscsaba, Rákoskeresztúr), a telkek túlnyomó többsége (70—80%) még beépítetlen. Kétségtelen azonban, hogy a Közmunkatanács által beépítésre kijelölt területek a normális keretek közt várható fejlődési ütem mellett mintegy 100 esztendőre bőségesen fedezik a szükségleteket.
Forrás: Magyar Építőművészet 1943. május 101. oldal
1978. Lakótelep építés – láz
A hosszú távú tervezés keretein belül a hetvenes évek végén vizsgálat alá került Rákosligetnek, mint lakótelep megvalósítási területnek a lehetősége. A VIII. ötéves tervidőszakra, amely 1990-1995 közé esett további 300 – 310 ezer lakás építését tervezték. Erre kerestek területeket Budapest területén.
XVII. kerület, Rákosliget
Önálló városszerkezeti e g y s é g , csatornázása az Észak-pesti
rendszerbe tartozik.
A területet NY felől a Cinkotai út /túloldalán ipari terület/, É ÉK felől a főváros nagytarcsai, illetve péceli közigazgatási határa, D felől a MÁV hatvani törzsvonala és Rákosliget családi-házas beépítettségű területe határolja; tszf. magassága 175 m körül van. Jelenlegi és övezeti terv szerinti felhasználása: mezőgazdasági terület. Ma a terület csak a Cinkotai út, a Micsurin út és a Rákoscsabát Nagytarcsával összekötő Tárcsa utca felől közelíthető meg. A városközponttól légvonalban kb. 17 km távolságban fekszik.
Beépítésének közlekedési feltétele a X. Keresztúri út – XVII. Kasztelli András út (ma Liget sor) – Újtelep út összekötése, ill. megépítése, a XVII., Pesti út – X., Jászberényi út, valamint a Kerepesi út XVI. ker. szakaszának kiszélesítése és egy új, nagy kapacitású kötöttpályás tömegközlekedési vonal létesítése a város központjáig.
Vízellátása a cinkotai lakótelep megépítése után, az addig kiépített nyomócső meghosszabbításával, s egy víztorony építésével oldható meg a leggazdaságosabban. Csatornázása, elválasztó rendszer szerint épülhet.
A szennyvízgyűjtő a korábban figyelembe vehető terhelések szerint megépült. A meglévő hálózatnak az a helye, ahová a szennyvizeket be lehet vezetni a Mexikói út-Róbert Károly körúti főgyűjtő, Egressy útnál lévő szelvénye. Új párhuzamos gyűjtőt kell építeni a Cinkotai út – Pesti út – Gyakorló utcai nyomvonalon, továbbá a tehermentesítő csatornát a Fehér út és Kerepesi út kereszteződésétől a Mexikói úti főgyűjtőig, a ezen kívül a MÁV hatvani vonalának északi oldalara tervezett gyűjtőt.
A csapadékvizek elvezetésére általában árokhálózat szükséges, egyes csak zárt csatornával megoldható szakaszok kivételével, a befogadó a Rákospatak.
Távfűtése nem csatlakoztatható meglévő, vagy tervezett rendszerekhez, ezért külön fűtőmű építése szükséges.
Lakóhelyi környezete a repülőtér közelsége miatt előnytelen, közlekedési és közműellátása aránytalanul nagy alapberuházásokkal kiépítendő új rendszerek létrehozásával jár, ezért e terület lakástelepítésre nem előnyös.
Legutolsó módosítás: 2020.10.29.