Iskola és Óvoda

A XIX. század vége – XX. század  iskolarendszere.

A „monopolizált állami közoktatás távol áll a szabadság eszméjétől” Eötvös József

Eötvös József  az 1867-es kiegyezés után lett a Vallás és Közoktatásügyi Miniszter. A közoktatási reform szükségességét érezve kezdett hozzá miniszteri munkájához. Községi iskolák létesítését csak ott rendelte el ahol nem működtek egyházi népiskolák. A felekezeti iskolák államosítását már csak azért sem szorgalmazta, mert a központi államhatalom túltengését kifejezetten károsnak tartotta, azonban erősítette az állam ellenőrző szerepét.

1868-ban született meg Magyarország első népoktatási törvénye “1868. évi XXXVIII. törvénycikk a népiskolai közoktatás tárgyában” címmel.

8. § Népoktatási tanintézetek: az elemi és felsőbb népiskolák, polgári iskolák és tanítóképezdék.
9. § A népoktatási tanintézetek vagy nyilvános vagy magán iskolák.
10. § Népoktatási nyilvános tanintézeteket a törvény által megszabott módon állíthatnak és fenntarthatnak a hazában létező hitfelekezetek, társulatok és egyesek, községek, és az állam.

Létrejött a hatosztályos elemi népiskola, elrendelték a tankötelezettséget, 6-12 éves korig népiskolába, 12-15 éves korig ismétlő elemi népiskolába jártak a gyerekek.

Nagyobb községek, melyeknek anyagi ereje engedi, kötelesek felsőnépiskola helyett polgári iskolákat állítani és tartani fenn, a község lakosai számára felekezeti különbség nélkül.
Polgári iskolákban a tanfolyam fiúk számára 6 év, leánygyermekek számára 4 év.

A községi iskolák elsőfokú hatósága, fenntartója az iskolaszék volt, mely a tanító kinevezését, az iskola felügyeletét a tanító és a szülők közötti vitás kérdések rendezését kapta feladatául. Egy tanítóra osztályonként 60 gyermeket számoltak, habár

34. § Egy tanító 80 növendéknél többet rendesen nem taníthat. Rendkívüli esetekben az illető iskolai felsőség adhat reá engedélyt.

Klébelsberg minisztersége idején (1875-1932) már megfogalmazódott a nyolcosztályos népiskola igénye, melyet majd csak Hóman Bálint (1932-1942)  idejében fognak törvénybe iktatni. (1940. évi XX. törvény). Ezt megelőzően már az 1935:VI. törvénycikk., amely a tanügyi hatóságokat alakította át: nyolc tanfelügyelőségre osztotta az országot, és minden iskolát ezeknek rendelt alá.


1945 után a Vallás és Közoktatásügyi Minisztérium bevezette a 8 osztályos általános iskola és a 4 osztályos gimnázium új rendszerét. 1-4 osztályban osztálytanítós rendszerben, az 5-8 osztályban szakrendszerű oktatás folyt. A tankötelezettség 14. életévig tartott. Az alapfokú iskola ekkor kapta az általános iskola nevet.

1946-tól az orosz nyelv lett a kötelező .

1948. évi 33. törvény alapján a nem állami iskolákat államosították. Az iskola fenntartója kizárólag az állam lett. A politikai (Magyar Kommunista Párt) célok határozták meg az oktatás, nevelés ügyét. 1950-ben új marxista- leninista tantervek léptek életbe. Az iskolákban csak az állami kiadású tankönyvből lehetett tanítani.

1950-ben megszűntek a tankerületek és helyükbe megyei, járási, városi, községi tanácsok oktatási osztályai kerültek. Az Oktatási, Művelődési Osztályok munkája az MKP ellenőrzése alá került. Az általános tanulmányi felügyelők iskola felügyelők voltak, akik mellett szakfelügyelők működtek.

Az 1961.évi 3. törvény alapján a tankötelezettséget 16 évben határozták meg. A nyolcosztályos általános iskolára épült a középiskola rendszer (gimnázium, szakközépiskola, technikum).

1963. szeptemberében új általános iskolai tanterv lépett életbe.

1978. szeptember megújították a korábbi tantervet„A nevelés és oktatás terve az általános iskola számára”címmel.

1982-től van heti öt napos oktatás.