[1859 – 1941 (Rákosliget)]
Az oldal frissítve: 2020. 11. 25.
Gyógyszerész A bírói megbízás után Csontváry és Hackenberger Egyesületi tagságai Írásai
Gyógyszerész.
1879. november 22-ben a 8. gyalogezred gyógyszerész járulnok* tartaléka. (Magyar Névkönyvek 1891).
*Alsóbb rendü tisztviselő a kormány- vagy törvényhatóságoknál, ki a gyakorlati évek után a rendes hivatalnokok segéde szokott lenni.
Életrajzából az alábbi töredékeket ismerjük:
A magyardiószegi (Diószeg) patika 1900-ban alakult (a Katolikus Lexikon adata 1901) Pozsony vármegyében és a Szentháromság nevet viselte. A gyógyszertárat 1912-től a rákosligeti születésű [ez tévedés lehet, mivel Rákosliget megalakulásának éve 1903, illetve Hackenberger életkora nem ezt erősíti (szerk.)] Hackenberger László, majd fia, Benő üzemeltette. 1929-től már Földes Ernő kezében van egészen 1945-ig. (Forrás: Bukovszky László A közegészségügy alakulása és jótékonysági intézmények a Mátyusföldön)
1891 elején mind a Gyógyszerészi Hetilap, mind a Gyógyszerészi Közlöny arról értesíti olvasóit, hogy Kosztka Tivadar gácsi gyógyszerész február 15-ével patikáját bérbe adta Hackenberger Lászlónak. Pontosan egy héttel később a Losonc és Vidékében hirdetmény jelenik meg, amelynek értelmében a járás-bíróság a gyógyszertár egész berendezését árverésre bocsátja. Az eljárást Kosztka ellen egy losonci gyógyszerész indíttatta meg, akitől 1888 novemberében 4500 Ft kölcsönt vett fel. Az árverés kimeneteléről ugyancsak nincs tudomásunk. A gyógyszertár mindenképpen az ő kezében maradt, az 1895-ös Gyógyszerészi Almanach, amely a hazai gyógyszertárak első teljes névjegyzékét adja, őt tünteti fel tulajdonosnak. Hackenberger Lászlót pedig a gácsi patika első bérlőjének tekinthetjük. Ezek után Kosztka Tivadarnak semmi keresni valója nem volt Gácson, s amint a Losonc és Vidéke egyik híradásából értesülünk, távozik is – kétes kimenetelű küzdelmei színteréről.
Kép forrása: Magyar Ifjúság 1984. 07.06 27. szám 19. oldal
1906 – 1907 -ben még a VII. kerület Aréna út 72-ben lakik. (Forrás: Budapesti Czim- és Lakásjegyzék 1906 – 1907 (18. évf.) 9. rész)
Rákosligetre költözése után felhagyott a gyógyszerész szakmával.
Rákosliget bírója 1913. november 9. – 1914. július 22.
A bírói megbízatás után
Horti Ede[1] Jakob Lorberrel[2] — miután korábbi németországi tartózkodása során vallásos szektákkal már kapcsolata volt — 1919-ben kezdett foglalkozni, néhány évvel később „salemista „ vallásos szektát szervezett Rákosligeten. 1929-ben Az Ige címmel lapot indított, Lorber műveit lefordította és — részben egy rákosligeti nyomda közreműködésével (Boros-nyomda) kiadta. Horti rákosligeti lakosként került kapcsolatba a szintén itt élő Hackenberger-rel, aki szektájának tagja lehetett, vagy nagyon szoros kapcsolatban állhatott ezzel a közösséggel.
1923-ban Az iskola vallása, misztikus világszemlélet címen teozófikus füzetet adott ki.
Hackenberger életkoránál fogva Horti nesztora lehetett, 81 éves korában halt meg Rákosligeten, egy héttel korábban Horti Edénél.[3]
Hackenberger teozófikus füzete az alábbi fejezetekre oszlik: A vallás, mint kozmikus szükség. A vallás kozmológikus eredete. Krisztológia. Az ember kozmikus viszonya. Az iskolavallás (ti. a szekta vallása) mint a világállam-vallás alapja.
[1] Német—cseh származású Horti Ede (1885-1941) a két világháború közti magyar okkult szekták minden bizonnyal egyik központi figurája. Eredetileg festőnek készült, hosszabb ideig Hikisch Rezső mellett dolgozott építészeti rajzolóként, festményeit a tízes években ki is állította a fővárosban. (1939.). Lorber Jakab (1800-1864) a salemita szekta alapítója, prófétája.
[2] Az Evangelische Zentralstelle für Weltanschauungsfragen (EZW) hivatalos nyilatkozata szkeptikusabb, feltételezve, hogy Lorber kinyilatkoztatásainak pszichológiai magyarázata van. Az EZW Antoinette Stettler-Schär 1966-os berni disszertációja alapján Lorbertnél paranoid skizofréniát diagnosztizált. Ezt a diagnózist Bernhard Grom elutasította, aki az önindukált hallucinációt diagnosztizálta. (Forrás: Wikipedia)
[3] Mezei Ottó: CSONTVÁRY A „PANASZFAL JERUZSÁLEMBEN” C. FESTMÉNYÉNEK ESZMETÖRTÉNETI HÁTTERE ÉS A BELSŐ KÉP PROBLÉMÁJA. In: Ars Hungarica 1986/2 183-199. oldal
Csontváry és Hackenberger
CSONTVÁRY ALTERNATÍV VALLÁSOSSÁGA (előadás, 1992)
Mennyiben ismert az eset, nem tudom, mindenképpen – újfent – vázolom, mert elgondolkodtató kiindulásként szorosan a témához tartozik. Történt, hogy 1891 márciusának egyik első napjára nyilvános árverés íratott ki a gácsi Kosztka patika teljes berendezésére, s mire az árverési hirdetmény megjelent a losonci sajtóban, a patikát – amint ugyancsak sajtóközleményekből értesülhetünk – már bérbe vette egy aradi gyógyszerész, aki aztán három évig bérlője is marad. Az egész ügyben, ami egy öt éves, a megyei és a fővárosi szaksajtóból nyomon követhető procedúra záróakkordja volt, számunkra most mindössze az a tény érdemel figyelmet, hogy a bérbevevő Hackenberger László, aki Kosztka Tivadarral egy időben végezte a gyógyszerészetet, a két világháború közötti években bukkan fel szemünk előtt egy ún. új sálemista közösség tagjaként, minden bizonnyal nesztoraként. Vallásilag a történeti egyházakkal szemben álló, a „nagy Fényember” kialakulását hirdető és azon munkálkodó közösség vezetője a festőnek indult Horti Ede volt, aki Rákosligeten élve az osztrák szektaalapító Jakob Lorbeer számos kötetét lefordította és kiadta (köztük a János nagy evangéliuma címűt, nyolc testes füzetben), lapot szerkesztett, működtetett Az Ige címmel, s kiadta – visszakanyarodva a témához – Hackenberger teozófikus, gnosztikus, s egyben utópisztikus programfüzetét Az iskola vallása, misztikus világszemlélet címmel, 1923-ban.
A János nagy evangéliuma (alcíme: A bibliai János evangélium kinyilatkoztatás útján adott magyarázata) egyik kötete ezt a címet viseli: A háromnapi jelenet a jeruzsálemi templomban a 12 éves Jézus és a zsidó-római vizsgabizottság között, a hosszan taglalt eseménysorozat érdekessége, hogy egyfelől témájánál fogva – a 12 éves Jézus a templomban –, másfelől naiv, groteszk, vizionáriushoz illő szemléletmódja miatt kapcsolatba hozható Csontváry Panaszfalával, az újszövetségi történet rokon hangvételű – bár irodalmi – tolmácsolásával. Az eszmefuttatást érdemes lezárni azzal a megjegyzéssel, hogy a János evangélium – többek közt kezdősorai miatt – a belső fénynek, megvilágosodásnak különleges szerepet tulajdonító, az
emberi életet Tao-szerű útként értelmező tanokban, tanításokban általános népszerűségnek örvend, elemzések tárgyát képező, majdhogy példaértékű.
A JANUS-ARCÚ KOSZTKA TIVADAR (Palócföld, 1988) 8. oldal
1891 elején mind a Gyógyszerészi Hetilap, mind a Gyógyszerészi Közlöny arról értesíti olvasóit, hogy Kosztka Tivadar gácsi gyógyszerész február 15-vel patikáját bérbe adta Hackenberger Lászlónak. Pontosan egy héttel később a Losonc és Vidékében hirdetmény jelenik meg, amelynek értelmében a járás-bíróság a gyógyszertár egész berendezését árverésre bocsátja. Az eljárást Kosztka ellen egy losonci gyógyszerész indíttatta meg, akitől 1888 novemberében 4500 ft kölcsönt vett fel. Az árverés kimeneteléről ugyancsak nincs tudomásunk. A gyógyszertár mindenképpen az ő kezében marad:az 1895-ös Gyógyszerészi Almanach, amely a hazai gyógyszertárak első teljes névjegyzékét adja, őt tünteti fel tulajdonosnak. Hackenberger Lászlót pedig a gácsi patika első bérlőjének tekinthetjük. Ezek után Kosztka Tivadarnak semmi keresni valója nem volt Gácson, s amint a Losonc és Vidéke egyik híradásából értesülünk, távozik is – kétes kimenetelű küzdelmei színteréről.
Hackenberger László neve talán csak a kor ezoterikus mozgalmait feldolgozó számára mondana valamit. A gácsi patika bérletének felmondása után eltűnik a szemünk elől, az első világháború alatt ismét a Felvidéken, Pozsony megyében gyógyszerészkedik, a háború után a fővárosban és Rákosligeten él. Rákosligeten a bibliai János Jelenések könyvében szereplő „új Jeruzsálem” megteremtésén lelkileg munkálkodó közösség, a romlatlan krisztusi tanokat és egyszerű életmódot követő „új sálemisták” vezető egyénisége és Az Ige című lap szerkesztője. Horti Ede 1928-ban kiadja Hackenberger teozófikus beállítottságú brosúráját, amelynek az istenséggel való egyesülést, „kozmikus szemléletet” valló szerző „Az iskola vallása – misztikus világszemlélet” címet adta. Arról is van tudomásunk, hogy ugyanez a Hackenberger élete utolsó éveiben (meghalt 1941-ben, 81 évesen Rákosligeten) gyakran megfordult az indológus Zajti Ferenc Aréna úti műtermében, aki a tizes években egy győri rajztanár-festővel, Békéssy Leóval együtt Csontváry tanítványa volt. (Az Aréna – ma Dózsa György – úti ház előcsarnokában a Magas Tátra nagy méretű színes kerámia képe ma is látható.)
EGYESÜLETI TAGSÁGAI:
- A TERMÉSZETTUDOMÁNYI KÖNYVKIADÓ VÁLLALAT HATODIK, 1887—1889. ÉVI CIKLUSÁNAK PÁRTOLÓ TAGJAI.
- 2. A MAGYAR TÁRSADALOMTUDOMÁNYI EGYESÜLET TAGJA (1912)
- 3. AZ URÁNIA EGYLET (1901)
Forrás: Uránia – Népszerű tudományos folyóirat. 1901. 7. szám. Szerkesztett kép
Hackenberger írásai:
Evangélikusok Lapja_1922__pages 20-21
Evangélikusok Lapja_1922__pages 42-45
Evangélikusok Lapja_1922__pages 107-108
Evangélikusok Lapja_1922__pages 173-175
Evangélikusok Lapja_1922__pages215-215
Hegyen Épített Város 1928. V. évf. 1.szám
Hegyen Épített Város 1928_ pages101-102
Egy hívő (Hackenberger László) : Új világrend a világháborúból, Arad, 1916
Melléklet a „Természettudományi Közlöny” 213-dik füzetéhez
- Egy hívő (Hackenberger László) : Új világrend a világháborúból, Arad, 1916
- Hackenberger László: Az iskola vallása, misztikus világszemlélet Rákosliget 1923.
