Bélley Géza

 

szentkirályszabadjai Bélley Géza (Mány 1875. január 6.- ? )

Rákosliget főjegyzője

1875-ben született Mányon. Középiskoláit Kecskeméten, a közigazgatási tanfolyamot Kaposvárott végezte. 1894-ben, tanulmányainak befejezése után Somogy vármegye szolgálatába lépett, mint jegyzőgyakornok, később mint segédjegyző Somogy vármegyében működött. 1895-ben mint aljegyző Rákoscsabára került, 1900-ban megválasztották községi segédjegyzőnek.  1907 óta Rákosliget vezető jegyzője. Községében számos kultúrintézményt létesített és értékes közegészségügyi munkásságának elismeréséül  a Vöröskereszt Egylet elismerő oklevelét kapta. Az I. világháború éveiben a katonai egészségügy terén szerzett érdemeket. A Vöröskereszt hadi-ékítményes ezüst díszérmével tüntették ki.
A Magyar Társadalom Lexikonja 1930.

Tanulmányai elvégzése után több helyen dolgozott segédjegyzőként. Amikor 1907-ben Rákosliget önálló nagyközség lett, Rákoscsabáról nevezték ki ide főjegyzőnek. Hivatalát 1933-ig látta el, ekkor ment nyugdíjba. Nevéhez sok érdem fűződik, egyebek mellett a polgári iskola alapítása, valamint a községi utak és járdák építése. Megalapította a helyi tűzoltótestületet, melynek parancsnoka lett. Apja egykor a szabadságharcban hadnagyként harcolt, majd 25 évig Mány község jegyzője volt.

Forrás: Dr. Dombóvári Antal – Dallos Zsuzsanna: Történelmi arcképcsarnok. portrék a XVII. kerület történetéből. IV. kötet. 1997. 2. oldal

 

Rákos Vidéke 19. szám 1907. május 12.
Rákos Vidéke 52. szám 1907. december 29.

Kempelen Béla: Magyar nemes családokFüggelékBélley (Béllyey).

Bélley (Béllyey). (II. K. 52. l.) Veszprém megyei közbirtokos nemes család, amely több más családdal együtt 1673. márc. 29-én I. Lipóttól nyert Szentkirályszabadjára birtokadományt, amelyben VI. Károly 1718-ban erősítette meg az adományban érdekelt családokat, köztük B. Jánost, Györgyöt és Pétert. A család egyes tagjai elszármaztak más vármegyékbe is, így 1726-ban Somogy megyében igazolta nemességét György, az 1754–55. évi országos nemesi összeíráskor pedig János vétettek fel az igazolt nemesek közé. János és fiai János és Péter 1773. ápr. 3-án Veszprém megyétől kaptak nemesi bizonyítványt, amelyet 1776. jan. 10-én Fejérmegye hirdetett ki. A családból 1780-ban Sámuel és gyermekei: Sámuel és Zsuzsánna s János és gyermekei: Zsuzsánna, Sára, Anna és Éva 1820-ban Sámuel, végül 1824-ben Sándor, mindannyian szentkirályszabadjai lakosok igazolták nemességüket. Szentkirályszabadján és Iváncsán a családnak ma is több tagja él. – Címer: kék mezőben lebegő könyöklő páncélos kar kardot tart; sisakdísz: a kar; takaró: kék-arany, vörös-ezüst. – A család Fejérmegye-i ágának néhány ízre terjedő leszármazása ez:

János (?); Péter (Doboz); Dániel sz. 1828. k., † 1909. Benedek Alojzia († ); István sz. 1869. Bélley Katalin; Dezső sz. 1871. † 1914. Stróbl Margit; Géza sz. 1875. községi főjegyző (Rákosliget); Dániel sz. 1880.; Ilona; István; Géza sz. 1900.; Alojzia Kruichó István; Margit Komár Lajos; András; Sára;

A Bélley család leszármazási fája.