Az oldal frissítve: 2022. május 05.
Az Ébredő Magyarok Egyesülete (ÉME) 1918. novemberben alakult szélsőjobboldali, fajvédő szervezet volt, vezetői Eckhardt Tibor, Gömbös Gyula, Prónay Pál és Héjjas Iván voltak, végleges betiltása 1945. februárban történt.
Az antiszemita szervezet különösen 1923-ig volt jelentős a parlamentben és a sajtóban, de részt vett merényletekben is, az egyesületet tömegdemonsrációkra, kisebb terrorcselekmémyekre használták, melynek saját lapja az Ébredő Magyarország volt.
Az alapító ülésen az alapítók között helyet foglalt Gömbös Gyula, vezérkari százados, Eckhardt Tibor, Torda-Aranyos vármegye volt főszolgabírája. Több KNEP-képviselő is tagjává vált. A mozgalom célul tűzte ki a magyarság védelmét a zsidóság, mint faj ellen. Az Ébredő Magyarok Egyesülete hivatalos jóváhagyással felfegyverzett terrorszervezetté fejlődött.
A fajvédő politikusok a KNEP megszűnése után, 1922-től az Egységes Pártban politizáltak tovább, és bár 1920-ban Teleki Pál miniszterelnöksége alatt betiltották, az 1920-as évek meghatározó mozgalma maradt. A szervezetből több szélsőjobboldali szervezet nőtte ki magát, köztük a Magyar Országos Véderő Egylet (MOVE). (Forrás: Wikipedia)
AZ ÉBREDŐ MAGYAROK EGYESÜLETÉNEK ORSZÁGOS ELNÖKI KONFERENCIÁJA BUDAPESTEN,
A RÉGI KÉPVISELŐHÁZ ÜLÉSTERMÉBEN, 1920. ÉVI SZEPTEMBER HÓ 7., 8. ÉS 9. NAPJAIN.
A tanácskozás rendjére vonatkozó szabályok második szakaszának értelmében szólásra jelentkeztek:
Debreczeny István (Rákosliget).
Debreczeny István: T. Elnöki Konferencia! Mai napi összejövetelünket magyar keresztény fajszeretetünk hozta össze. Azt a kijelentést teszem, hogy ezzel a mai összejövetelünk céljával élünk, vagy halunk! (Úgy van!) Ezzel kapcsolatban a szóban lévő zsidókérdéshez kívánok pár szót hozzátenni és pedig abból a szempontból, mennyire nem törődik velünk még ma sem a kormányrendszer. (Úgy van?) Kívánnám, hogy az ébredő magyarok magukévá tennék állásfoglalásomat.
Én Rákosligeten a „Hangya“ Szövetkezet igazgatója vagyok. Mint ilyennek, több irányban kell közgazdaságilag foglalkoznom, sajnos, mindenütt a zsidósággal kell találkoznom, amelynek célja, hogy a kereszténységet, a keresztény irányzatot, amelyet magunkévá tettünk a gyászos kommün bukása után, lehetetlenné tegye. Megtették a képviselőválasztásokon a jelenlegi képviselők azt, hogy kijöttek a kerületekbe, szidták a zsidókat, állást foglaltak ellenük, „keresztény Magyarországot fogunk felállítani“ — mondták — „azt fogjuk fölépíteni“. Sajnos, ennek ellenkezőjét kell most tapasztalnunk. (Úgy van! Úgy van !) A keresztény irányzat csak itt közöttünk van; sajnos, ki kell jelentenünk, mi nem vagyunk abban a helyzetben, hogy az ország kormányzását magunkénak vallhassuk. (Egy hang: Majd leszünk!) Ezért kell dolgoznunk, ezért is szólalok, föl.
Keresztény testvéreim! Ébredő magyar bajtársaim ! Tegnapelőtt, mint a „Hangya“ igazgatója, községünk részére korpát akartam kiverekedni. Amint bementem a Korpa-központba, valami 20 zsidó rüfkét láttam ott ülni. A következő párbeszéd fejlődött ki köztünk: — „Mit óhajt uraságod?“ — „Korpát akarok.“ — „Kérem szépen, majd a Kovács igazgató úr intézi el a dolgot.“ Gondoltam, ha már a hölgyek, vagy rüfkék mind zsidók, majd talán Kovács igazgató úrral, mint keresztény emberrel állok szemben és meg tudom értetni vele azt, hogy Rákosliget község intelligens lakosai részére — mert ki kell jelentenem, hogy ennek a húsz év előtt létesült községnek majdnem minden lakosa állami tisztviselő vagy alkalmazott — szolgálatot tesz, ha korpát utal ki, hogy jószágaikat eltarthassák. Mikor kinyitottam az ajtót, majdnem visszaestem, amint láttam, hogy Kovács igazgató úr éppen olyan fajból való, mint az ő társai ott kint. (Zaj.)
T. Elnöki Konferencia! Megtűrhető-e akkor, amikor keresztény képviselők beszélnek a nemzetgyűlésben, hogy az a szerv, amelyik hivatva van az élelmiszereknek elosztására, zsidó kezekben legyen teljesen!? (Zaj.) Ugyancsak mint a „Hangya“ igazgatója, az Áruforgalmi rt. részéről megbízást kaptam .. .
Elnök (csenget): Nagyon kérem a t. Tagtársakat, miután az idő nagyon előrehaladt és ki van szabva, méltóztassék kérem az ügyrendnek harmadik szakaszához szigorúan alkalmazkodni, mert különben nem érünk rá lebonyolítani programmunkat.
Debreczeny: Még csak röviden óhajtok szólni! Elmentem a Gabonaforgalmi r.-t.-hoz, amely ugyancsak teljesen zsidókból áll. Ott egyetlen keresztény embert nem láttam. (Zaj. Felkiáltások: Hallatlan.) Csak ezt kívántam kijelenteni. Az Ébredő Magyarok Egyesületének arra az álláspontra kell helyezkednie, hogy ezeket eltávolítsák. Hiszen itt vannak a menekült tisztviselőink, akik vagonban laknak. Az államnak fizetnie kell őket, erkölcsi kötelessége fönntartani őket, utasítsák tehát ezt a kormányt, hogy ezeket a méregkeverőket, mételyezőket eltávolítsák és a mi ébredő magyar menekült fajtestvéreinkkel pótolják. (Helyeslés. Éljenzés és taps.)
Elnök: Az ülést 5 percre fölfüggesztem.
(Szünet után.)
Elnök: Az ülést újból megnyitom. Szólásra következik: Pálfy István (Rákosliget).
Pálfy István: Mélyen Tisztelt Elnöki Konferencia! A zsidókérdéssel, a sajtóval, azután az egyetemi beiratkozásokkal akarok foglalkozni, azonban még várok, vajon az egyes előadó urak nem ismertetik-e ezeket a kérdéseket. Amennyiben az ő előadásukból kimaradna az, amit mi rákosligetiek akarunk, föl is fogok szólalni. Addig nem akarom fölöslegesen igénybe venni a t. hallgatóság türelmét. (Helyeslés.)
AZ ÉBREDŐ MAGYAROK EGYESÜLETE
II. ORSZÁGOS ELNÖKI KONFERENCIÁJÁNAK
NAPLÓJA
BUDAPEST, 1920 NOVEMBER HÓ.
KERESKEDELMI ÉS IPARI FAJVÉDELMI POLiTIKA.
Elnök: Szólásra következik Debreczeni István: Rákosliget.
Debreczeni István: T. Elnöki Konferencia! Az előttem felhangzott felszólalások, úgy látszik, keresztülhúzták az én tervezetemet, mert én is teljesen hozzájárulok a két javaslat egyesítéséhez és ebben látom a pénzügyi helyzet megoldását. Méltóztassék azonban megengedni, hogy felszólalásom tárgyára mégis kitérjek, mert ez igen érdekelni fogja különösen .falusi bajtársainkat.
Én sokáig lent laktam Szlavóniában, ott, ahol a a németség és a szerbség elhelyezkedik. Ettől a germán fajú németségtől tanulhatnánk úgy a zsidókérdés, mint a gazdasági kérdés keresztényi megoldása tekintetében. A legközelebbi község volt hozzánk Dobanovce. Talán 18 évvel azelőtt, hogy én odakerültem, odaszármazott mintegy tizenkét bácskai család. Ezek a község egy kis sarkába húzódtak, mindegyik vett 10—12 hold földet, azonban úgy kezdtek gazdálkodni, hogy nyerstermény tőlük egyáltalában nem ment ki a községből, ők mindent feldolgoztak és csak úgy adták el. Ezt a feldolgozást közösen csinálták, és azt a pénzt, amit ebből szereztek, betették egy közös kasszába, mondjuk bankba. Ha azután valami eladó volt a szerbek részéről, ők kivették a bankból a saját pénzüket, megvették a birtokot közösen, odaadták annak, akinek legkevesebbje volt, vagy aki arra legjobban aspirált, és az azután lassan kint törlesztette ezt a hitelt. A földmíveléshez szükséges szerszámokat, cséplőgépet ugyanígy vették és így alapították meg azután a gőzmalmot is. Természetes, hogy azt a cséplőgépet valaki egyedül nem bírta megvenni, amikor azonban ez a tizenkét család felszaporodott 20—24 családra, mégis össze tudtak hozni annyit, hogy megvehették.
Ezek foglalkoztak malomiparral, felőrölték összes terményeiket, a lisztfölöslegüket eladták, a gabona korpáját, illetőleg a gabonatermékekből visszamaradt dolgokat a jószágokkal feletették s ezen nevelték az állatokat s talán ma is ezen nevelik, ha ott vannak. Tehát ilyen hasznos nemzetgazdaságot csináltak. Zsidót nem engedtek be. De még a szerbségnek a terjeszkedését sem engedték, úgy, hogy 18 év alatt, higgyék el, tisztelt Elnöki Konferencia! — abban a községben csak 21 szerb család maradt meg, holott azelőtt ennek a 2800 lakossal bíró községnek egészen szerb lakossága volt.
Azóta mindig ezzel a problémával foglalkoztam, azonban olyan szerencsétlen helyzetbe kerültem, hogy a mi községünkben ilyent megteremteni nem lehet, mert nem terem semmi, még annyi sem, amennyi magunknak kell.
Én csak azt akartam az előadó úr javaslatához hozzáfűzni, hogy a községi takarékpénztárak kérdését is meg lehetne oldani. Miután azonban a t. igazgató bajtárs — engem megelőzve — ezt már felhozta, ezáltal úgyszólván keresztülhúzta számításomat. De én is mondhatom, gyönyörű dolgokat lehet megoldani keresztény alapon. Akkor a zsidók kiszorulnak, mert ott is, abban a községben, amelyet említettem, és az egész körzetben, amelyhez hat község tartozik, községenként csak egy-egy zsidó volt, de az sem vehetett ingatlant, mert nem engedték hozzájutni. A sváb paraszt vagy Budapesten, vagy Bécsben adta el a marháit, de zsidónak nem adott el semmit. Az iparcikkek beszerzése végett is egy megbízottjukat küldték fel Budapestre, vagy Bécsbe, amit nem lehet rész néven venni, mert germán emberek voltak és odahúztak. A megbízott a szükséges tárgyakat, csizmákat és egyebeket megvásárolta, a takarék kifizette és amikor hazahozták, akkor a községi lakosok között ők maguk szétosztották.
Ilyenképen mi is megoldanánk a mi nemzeti pénzügyi kérdésünket és megoldanánk a zsidókérdést is. Ezért voltam bátor ezeket felhozni és ezért akartam én is ajánlani ezt a módosítást, miután azonban az előadó és Lipovniczky igazgató úr együttesen már megtették,tehát részemről az ő javaslatukhoz hozzájárulok. (Éljenzés és taps.)….
A napirendhez kíván szólani Pál Imre bajtárs Rákosligetről. A szót neki megadom.
Pál Imre: T. Elnöki Konferencia! Kétségtelen, hogy mi, Ébredő Magyarok a zsidókat most már anyagilag tönkre akarjuk tenni. Azonban ne csak anyagilag, hanem erkölcsileg is tegyük őket tönkre, mégpedig azonnal. (Felkiáltások: Nincs annak erkölcse !) Azt indítványoznám, hogy az összes magyar és nemzeti címek alatt ismert bankokat revideáljuk, amennyiben ezek képviselik 95%-ban az iparunkat, kereskedelmünket és egyáltalában közgazdaságunkat és így a magyar nemzeti névvel a hiszékeny magyar népet megtévesztik, mert a nép ezért pártolta őket eddig és ezért fogja esetleg pártolni továbbra is. Vegyük tehát e címeket revízió alá és vonjuk el tőlük a magyar és nemzeti nevet, hogy ne téveszthessék meg továbbra is hiszékeny népünket. (Helyeslés, éljenzés és taps.) …
— Szólásra következik Párdy Imre, Rákosligetről.
Párdy Imre: Engem szintén az indítvány 3-ik pontjának az a) pontja foglalkoztat és még az előbb elhangzott korrigálással sem elégszem meg- Én is katonaviselt ember vagyok Tudom, hogy kapták a vitézségi érmeket. Véletlenül éppen orvosoknál voltam beosztva. Nem elég a három havi szolgálat, a sebesülteknek való földosztás. Adjunk földet minden született keresztény magyar testvérünknek, aki nemzeti szempontból megbízható és harctéren volt. A megbízhatóságot az illető községek Ébredő Magyar Egyesületének csoportvezetősége bírálja meg és az adja neki. (Élénk helyeslés) Lehet, hogyha mi ragaszkodunk ahhoz, hogy azok kapjanak földet, akik három hónapot töltöttek harctéren vagy megsebesültek, igen sok értékes, jó magyar ember elesik a földtől. Nagyon kérem, fogadják el ezt a módosítást.
A c) ponthoz ismét van szerencsém tisztelettel csupán egy szó betoldását kérni.Olvassa: „A középosztály, a hivatalnoki és tisztviselői kar azon része, amely a háború kitörése óta megélhetését elvesztette“ — szúrjuk oda közbe: önhibáján kívül elvesztette (Helyeslés). Ezt szükségesnek tartom. A bolseviki izgatókra gondolok itt. (Helyeslés.) Továbbá: azokra az ipari munkásokra vonatkozólag, akik vissza akarnak térni a földmívesfoglalkozáshoz, azt indítványozom, hogy ne csak azoknak adjunk földet, akik vissza akarnak térni a földmíves foglalkozáshoz, hanem minden ipari munkásnak kivétel nélkül adjunk maximum egy hold földet, hogy a megélhetéséhez szükséges élelmicikkeket foglalkozásán kívül betermelje. Tudjuk, hogy aki nem reggel hat órától dolgozik este nyolcig, hanem reggel héttől délután hatig, tehát ő maga és családja tud annyi időt szakítani, hogy családjának szükséges konyhakerti cikkeket betermelje. Ezért indítványozom, hogy egy hold föld adását hozzuk javaslatba. Kérem indítványom elfogadását. Felkiáltások: Nincs annyi föld! Egy negyedhold is elég.) Ezt feltétlenül szükségesnek tartanám, mert az ipari munkás megélhetéséről gondoskodni kell. Mi vidékiek tudjuk azt, hogy minden faluban vannak a falu határában kertecskék. Ilyet kívánok biztosítani nekik. Nem ragaszkodom egy holdhoz, háromnégyszáz quadrátos is lehet, amennyi éppen a megélhetését biztosítani tudja. Kérem, hogyha lehetséges, fogadják el ezt a módosítást. …
NÉPJÓLÉTI TÖRVÉNYHOZÁS ÉBREDŐ MAGYAR SZEMPONTBÓL.
Következik Debreczeni István Rákosligetről.
Debreczeni István: T. Elnöki Konferencia! A 3-ik ponthoz pótlást javasolok, ahhoz a részéhez, hogy a középosztály és a tisztviselői karnak az a része, amely a háború alatt megélhetését elvesztette, földhöz jusson. Itt megfeledkezett az előadó úr egy másik jelentékeny társadalmi rétegről és pedig az alkalmazottakról, akik nincsenek felemlítve a tisztviselők és a tisztek között. Javasolom, hogy ehhez fűzzük hozzá: „Mindazon állami alkalmazottak és nyugdíjasok“ — mert ezek is sokan vannak és egyáltalán nincs biztosítva a megélhetésük. {Helyeslés.)…
NÉPJÓLÉTI TÖRVÉNYHOZÁS ÉBREDŐ MAGYAR SZEMPONTBÓL.
Elnök: Következik Párdi Imre, Rákosliget.
Párdi Imre: Igen tisztelt Elnöki Konferencia! Hogy az egyetemi beiratkozásokkal rendben legyünk és ezeknek a megakadályozását magunk is ne mozdítsuk újból elő, kívánom azt az egyetemi hallgatók nevében, hogy az első pontot, a numerus clausus törvénye kimondását faj szerint töröljük teljesen és pedig azért, mert akkor az egyetemi hallgatók nem tudnak beiratkozni és hallgatni. (Zajos felkiáltások: A zsidók nem tudnak! A keresztények tavaly is hallgattak ! Nagy zaj. Elnök csenget.) Ha a kormány nem intézkedik idejében, baj lesz, mert az egyetemi hallgatók kimondották, hogy zsidóval egy padban nem ülnek. (Taps. Éljenzés.) Ha ezt a kormány be nem látja . .. (Szánni nem akaró nagy zaj.) Egy hang: Akkor dobjuk ki a kormányt és, a parlamentet és vegyük át a kormányzást. (Taps. Éljenzés. Elnök csenget.)
Elnök: Ez a felszólalás egyáltalán, különösen az utolsó rész nem tartozik ide. Szíveskedjenek a szavakra vigyázni. Következik Fügi Ödön Budapest, II. kerület. …
AZ ÉBREDŐ MAGYAROK EGYESÜLETE. MINT A MAGYAR MUNKÁSMOZGALMAKNAK LEGTERMÉSZETESEBB SZERVEZŐJE, ÁLLÁSFOGLALÁS A MUNKÁSKÉRDÉSBEN.
Elnök: Következik Debreczeny István úr, Rákosligetről.
Debreczeny István: Indítványozom, hogy a 4. §. i) pontjaként vetessék fel a következő (olvassa):
„A munkások a gyárakban haszonrészesedésben részesítendők“.
Azonkívül javaslom a vagyonlakókról szóló 6-ik ponthoz a következő kiegészítést (olvassa):
„Tánc- és magániskolák szigorúan revízió alá veendők.“ (Élénk helyeslés.)
Végül indítványozom, hogy 12-ik pontként vetessék fel a következő (olvassa):
„Tűz- és egyéb biztosítások állami kezelés alá juttattassanak, hogy az ebből befolyt összeg az államháztartás részére legyen fordítandó“. (Helyeslés.) …
Vita a sajtóról:
Elnök: Következik Debreczeny István, Rákosliget.
Debreczeny István: T. Elnöki Konferencia! Én az első ponthoz terjesztettem be hozzászólást, miután azonban az előadó úrral megállapodtam, azt visszavonom, azonban javaslom ezt a kiegészítést: „valamint főmunkatárs zsidó és szabadkőműves, valamint rovott múltú egyén nem lehet“.
A hatodik pontnál, amely szerint az újságokban a házassági közvetítés és szerelmi ismeretségre vonatkozó közlemények nem közölhetők, ezt a kiegészítést javaslom : „valamint szerelmi levelezések nem közölhetők“.
- pontul ezt kérem felvenni: „A miniszterelnökségi sajtóirodába egy ébredő magyar kiküldött beállítását kívánjuk“. (Élénk helyeslés.)