1977
A PEREMKERÜLETEK ÉLÉN
A felszabadulás előtti években a főváros peremén, a mai peremkerületekben élénk teniszéletet találtunk. Ujpest, Kispest, Pestújhely, Mátyásföld, Pesterzsébet, Rákospalota, Pestlőrinc, Budafok tenisztelepeiről több kiváló játékos és sportvezető került be a teniszsportunk vérkeringésébe. Rákosligetaránylag keveset hallatott magáról, bár Gábori Emil, sokszoros bajnokunk innen indult el a siker útján. A Rákosligeti Úszó Egylet tenisz-szakosztálya ugyan tagja volt a szövetségnek, de a tenisztelepen jobbára, „társadalmi játék” folyt. A felszabadulás után – sajnos – hatalmas fordulatnak lehettünk tanui A peremkerületekben ma legfeljebb „pislákol” a tenisz, Rákosligetazonban örvendetes kivétel: a XVII. kerületi Pedagógus játékgárdája a fővárost övező kerületek teniszsportjának az élére került. A tenisz-szakosztály augusztus 20-án és 21-én, a Hősök terén lévő hárompályás tenisztelepen nyílt tenisznapot rendezett, s a két napon minden érdeklődőnek űtőt és labdát biztosítottak, szakmai tanácsokat is adtak. Ebből az alkalomból látogattunk el Rákosligetreés megkértük Palásthy Levente szakosztályvezetőt,hogy adjon egy rövid tájékoztatót a nyílt tenisznapok lebonyolításáról, valamint a XVII. kerületi Pedagógus SK múltjáról, jelenéről, s a jövőbeni terveiről is. – A nyílt tenisznapok igen jól sikerültek, -kezdte a beszélgetést Palásthy Levente, majd így folytatta: – fiatalok és idősebbek nagy számban ismerkedtek meg a sportággal. Ezen az úton tovább akarunk haladni, hogy minél többen szeressék meg az egész világon igen népszerű játékot, s kapcsolódjanak be a kerület teniszsportjába is. – Tenisz-szakosztályunk 1957-ben alakult, s a felnőtt együttes a budapesti IV.osztályban rajtolt. Az akkori vezető, az 1971-ben elhunyt Karácsony Zoltán által alakított lelkes csoport, dr. Kökény Sándor, Kutas Artur, Simon István és sokan mások építették újjá fáradhatatlan társadalmi munkával a pályákat, s rövid időn belül fiataljaink számottevő eredményeket értek el. – 1972-ben már az OB III-ban küzdöttünk a bajnoki pontokért és ez évben pedig megvalósítottuk régi tervünket,az OB II-be jutottunk. A csapat tagjai: Zacskó István, Szabó Gábor, Kutas László, dr.Hazai Balázs, Karácsony Zoltán, dr. Szántay Tamás, Kutas István, Bitai István, Szőcs József, Palásthy Levente, Juhász Zoltán, Győri László. – Eredményeink kapcsán ki kell emelnem, hogy a kerületi Testnevelési és Sportfelügyelőség elnöke, Menyhárt Gábor jelentős támogatást nyújt egyesületünknek. – Jövőbeni terveink között szerepel az öltözők korszerűsítése, klubhelység létesítése, a negyedik pálya megépítése és edző szerződtetése is – fejezte be nyilatkozatát Palásthy Levente. Eddig a nyilatkozat és szilárdan bízunk abban, hogy a XVII.kerületiek valamennyi tervüket megvalósítják. A felszabadulás előtti „futottak még” szakosztály, ma szinte példakép a peremkerületi egyesületek számára! Váczy Zsigmond
Forrás: Tenisz 1977. 09. 01.
1978
Teniszütők és könyvek
A fenti címen Vándor Kálmán tollából érdekes és tanulságos cikk jelent meg Rákosligetteniszéletéről a Népszava 1978. szeptember 2-i számában. A XVII. ker. Pedagógus tenisziskoláját Ungár István vezeti, s a cikk kapcsán néhány kérdést tettünk fel a kiváló edzőnek. Ungár István természetesen készséggel felelt a kérdéseinkre. – Hová helyezné a teniszt ma a hazai sportágak rangsorában? – Sokrétű kérdés, s így a felelet nem is könnyű feladat. Néhány éve valami megmozdult hazánkban és pozitív irányba, hozzá kell azonban tennem, Rajkin szavaival élve: „Valami van, de nem az igazi!” A teniszvilágban már jegyeznek bennünket – hála Taróczy Balázsnak és egy kisebb pályaépítési kampány is megkezdődött. Ma már egy új tábora van a sportágnak, szinte úton-útfélen sok szó esik a teniszről, s ez nem véletlen, a TV pedig „testközelbe” hozta ezt a szerte a világon legelterjedtebb sportágat. Pozitív tényezőknek lehetünk tehát tanúi, de igazi, vérbeli teniszkultúra még nem alakult ki hazánkban, mint pl. a szomszédainknál. – Az előzőkben azt mondtam, hogy hála Taróczy Balázsnak, de sietve hozzá kell tennem, hogy az 1978. évi sportkrónikák azt jegyezték fel, hogy a fedett-pályás Csapat Európa-Bajnokságban együttesünk második helyezést ért el, s bejutottunk a DK egyik zónájának döntőjébe, vagyis a négy legjobb európai csapat közé. És itt már nem jelentkezik az a tényező, hogy nemzetközi szinten csak Taróczyval rendelkezünk, fiatal csapataink várakozáson alul szerepeltek a csapattornákon, s hogy a jövő elé nem nézhetünk nagy derűlátással. Felnőtt együttesünk teljesítménye a statisztika tükrében vitathatatlanul sikeres, s ezeket a sikereket jó néhány hazai sportág örömmel elvállalná! Természetesen a hiányosságokat fokozatosan fel kell számolnunk, s erre minden rendelkezésre álló erőt mozgósítanunk kell, de a siker az önmagában is jelentős tényező, kiváló „propagandista”.
– Mi az oka a fellendülésnek? – Érdekes jelenség az élsport és a tömegsport dinamikus előretörése világszerte. Igen sok a jó játékos, s a ranglista „szürkébb” rétege gyakran megtréfálja a legkiválóbbakat. Érdekesek, színesek a tenisztornák, s mindezt a közönség is honorálja. Vitatkozhatunk azon is, hogy a régi élgárda nagyobb játékerőt képviselt, de a maihoz hasonló átlaggal még sohasem rendelkezett a sportág. – A tömegsport előretörése egyértelmű. Az emberek hatalmas gyógyerőt találtak a századunkat jellemző mozgáshiány és urbanisztikai ártalmak ellen az úszásban, a teniszsportban, s az érdeklődés még csak fokozódni fog. A tenisznek, mint tömegsportnak bámulatosan sok az előnye, s erről lapunkban is többször írtunk. Természetesen ennek az elgondolásnak, mozgalomnak egy napon hazánkba is meg kellett érkeznie, s meg is érkezett. Ehhez az „utazáshoz” egyébként mi is segítséget nyújtottunk. – Végül: hogyan tovább? – Csak néhány kérdésről szeretnék beszélni, a teljesség igénye nélkül. Alapvető problémának változatlanul a pályakérdést tartom. A több pálya, a nagy számok törvénye lehetőséget nyújt a minőségi sport számára is. Hangsúlyozom, csak lehetőséget, mert az átlagon felüli képességű sportolókat nem lehet futószalagon gyártani. A tömegsport számára, az egészség megőrzésére azonban a kép egyértelműen pozitív, a teniszpályák számának növelése mindenképpen helyénvaló, s ez ellen az érv ellen semmiféle „krokodilokoskodással” sem lehet harcolni. – Jó kezdeményezés lenne, ha valamennyi lakótelepen épülne tenisztelep, s az iskoláknak sem szabad elfelejtkezniük a teniszpályák építéséről. A parkokban jól megfér egymás mellett a zöld és a vörös szín, a növényzet és a vörös salak. A téli hónapokra is gondolnunk kell azonban, az iskolai tornatermek e téren jelentős segítséget nyújtanak. – Az edzőkérdés is lapunk hasábjaira kívánkozik, sportágunk aligha léphet előre főfoglalkozásu edzők nélkül. Az edzők munkája nem könnyű, de igen szép feladat, munkásságuk nyomán formálódik az utánpótlás, kisebb-nagyobb téglát építenek be teniszsportunk épületébe. Vitatkozhatunk azon is, hogy mi a különbség, van-e különbség a mai és a néhány évtizeddel ezelőtti ifjúság között, de a legfőbb tényező az öröm, amit a fiatalok nevelése, a gyermekekkel való foglalkozás nyújt. Ne féljünk tehát az edzői munkától, mert a siker a nehézségekért bőséges kárpótlást nyújt. – Természetesen a legkisebb helységekbe nem juthat el szakképzett edző, de ide is elkerülhetnek a körlevelek, az útmutatók, a módszertani, vagy éppen sporttörténeti könyvek. Az ütő és a könyv kapcsolata szoros. A következőkben teljes egészében közöljük Vándor Kálmán igen tanulságos cikkét, s ebben az írásban bőven lesz szó a könyvekről is – mondotta befejezésül Ungár István. TENISZÜTŐK ÉS KÖNYVEK Teniszpálya eladó! Egy kis túlzással ezt is mondhatnánk a rákosligeti XVII. ker. Pedagógus SK sporttelepéről. A kerület középpontjában, égbe nyúló fák között, jó levegőjű környezetben fekvő három teniszpálya ugyanis mintha csak gondot okozna … – Negyed évszázados múlttal rendelkező teniszpályáink naponta egészséges, kultúrált szórakozást nyújtanak a kerület lakóinak, mégse kapjuk meg azt a támogatást, amire feltétlenül szükségünk lenne, hogy az egyre növekvő igényeket kielégíthessük – panaszolja Palásthy Levente, a tenisz-szakosztály vezetője, amikor váratlanul benyitunk a sporttelepre, elemista gyerekek teniszedzése láttán. – Itt van például ez a tenisziskola, amelyet kiváló szakember, az egyköri szövetségi kapitány, Ungár István vezet nagy sikerrel – magyarázza, miközben nagy lelkesedéssel és a legnagyobb szakszerűséggel folyik a fiatalok oktatása. – Naponta jönnek a szülők, hogy az ő gyerekeiket is szeretnék beíratni a tenisziskolánkba, de se időnk, se helyünk … Éves átlagot számolva, 150 teniszező fordul meg pályáinkon, s közöttük van a mi NB II-es férfi csapatunk, a tartalék II. és IV. osztályú együttesünk és az ifjúsági játékosok gárdája. Adjuk ehhez hozzá a bérlőinket, a MALÉV, a Hungarocamion és az Elektronika dolgozóit, no meg a sportiskolásokat, s nem nehéz elhinni, hogy igazi problémákról szólok. A három pálya reggeltől estig foglalt! Miközben beszélgetünk – s magamban kissé kételkedem: a pedagógus szakszervezet kerületi testületének tényleg gondot okozna ennek a pályának a fenntartása, támogatása? – az apróságokat nézem, vajon melyikükból lesz új Taróczy Balázs, Körmöczy Zsuzsa … – Sok a tehetséges fiatal. Szinte fáj az ember szíve élküldeni őket, de hát a lehetőségeket nem szabad túllépni, mert az a többiek kárára menne – mondja Ungár István, aki végtelen türelemmel és szeretettel neveli az apróságokat az ütésfajták csínjára-bínjára. – Pedig sok a tehetséges fiatal, a teniszezés sokkal népszerűbb lehetne hazánkban, ha nagyobb támogatást élvezne … Villámlátogatásunk a klubházban fejeződött volna be, ha be tudtunk volna menni. De bármilyen furcsán hangzik – zárva volt a teniszezők előtt. Az egyszintes épületben ugyanis a Szabó Ervin Könyvtárnak van kirendeltsége, s ezért a hét nagyobbik részében zárva van. Pedig a rákosligetiek sportélete gazdagodna, és a magyar teniszsport is jól járna, ha az ajtók kinyílnának, hiszen a sportolók meg tudják becsülni azt, ami szép és ami értékes. S a teniszütők és a könyvek nagyon jól megférnének egymás mellett …
Forrás. Tenisz 1978. 10.01.
Tenisztanfolyam-évzáró Rákosligeten.
A mai peremkerületekben a felszabadulás előtt élénk teniszéletet találtunk, Rákosligetetazonban aligha illette meg az élénk jelző. A Rákosligeti UE tenisz-szakosztálya ugyan tagja volt a szövetségnek, de a tenisztelepen jobbára „társadalmi teniszezés” folyt. A felszabadulás után azonban hatalmas fordulatnak lehettünk tanúi, s ma a XVII. kerületi Pedagógus teniszgárdája a fővárost övező kerületek élére került. A szakosztály Karácsonyi Zoltán fáradozása nyomán 1957-ben alakult, s ez évben a férfi együttes már az OB II- ben küzdött a bajnoki pontokért. A XVII. kerületben kilenc sportkör működik, de mindössze két együttes küzd sportéletünk második vonalában: a teniszezőkön kívül csak a 22. sz. Volán labdarúgói jelentik az élsportot. A peremkerületben ma négy pályán pattog a fehér labda. A Pedagógus tenisz-szakosztálya a rákosligeti Hősök terén három pályát mondhat magáénak, de játszanak Rákoskeresztúron egy aszfalt teniszpályán is. A XVII. kerületi Pedagógus keretében az alakulás után négy szakosztály – kispályás labdarúgás, sakk, tenisz és természetjárás – működött, de később igen „alapos” volt a lemorzsolódás, s végül csak a tenisz-szakosztály maradt meg hírmondónak. A teniszgárda azonban szinte példakép ma a peremkerületi szakosztályok számára. Mindig valós terveket tűztek ki maguk elé, a terveket rendre meg is valósították, s ki kell emelnünk, hogy Menyhért Gábor, a kerület Testnevelési és Sportfelügyelőség vezetője komoly támogatást nyújt a sportkörnek. Ez évben új és jelentős színfolttal gazdagodott a kerület sportélete: tenisziskolát szerveztek, s élére Ungár István, a jeles edző került. „Pista bácsi” október 22-én – miként a múltban több alkalommal – SZELLEMI VETÉLKEDŐT rendezett, s tanítványai itt is kitűnően vizsgáztak! Az újszerű kezdeményezés iránt jelentős volt az érdeklődés, s a XVII. kerületi Pedagógus klubtermében megjelent a kerületi TSF vezetője, a szakosztály vezetőségének több tagja, s ott találtuk szép számmal a fiatal játékosok szüleit is. Az évzáró megnyitójaként dr.Hazai Balázs, a szakosztály ügyvezető elnöke üdvözölte a megjelenteket, s utána Palásthy Levente szakosztályvezető tartotta meg a beszámolóját. A beszámolóból megtudtuk, hogy a 6 hónapos tenisztanfolyam igen sikeres volt, de nagy erőfeszítésekre volt szükség a megindításához. Négy rákosligeti együttes vett részt a bajnoki küzdelmekben, s a pályák igen látogatottak. 51 igazolt játékosuk van, és a három pályán csaknem százötvenen játszanak rendszeresen. A pályagondok ez évben szinte tetőztek. Pályát bérelt a Hungarocamion, a MALÉV, az Elektronika Spartacus OB III-ban játszó férfi együttese, s a szövetkezetiek a ligeti pályákon játszották bajnoki találkozóikat. Az igények tehát a lehetőségeket messze meghaladják, és így szükségessé vált a negyedik pálya megépítése is. Az évzáró programjának második pontjaként Ungár István számolt be röviden a tenisztanfolyam működéséről. A szervezés, a propaganda ez év februárjában kezdődött, s jelentős segítséget nyújtott Kutas Artur pedagógus is. Az első foglalkozást március 20-án a klubhelyiségben tartották, az első szabadtéri edzés április 6-án volt, s október 12-én játszottak utolsó alkalommal a pályákon. A fiatalok összesen 53 foglalkozáson vettek részt, megismerték, megszerették a teniszsportot. Mozgáskészségük fokozatosan javult, s néhányan komoly fejlődést értek el. A tanfolyam tehát sikeres volt, s a sikerben részt vállalt Scherfl Sándor gondnok is. A beszámolók után a hozzászólások következtek. Menyhért Gábor, a TSF vezetője kiemelte, hogy a tenisztanfolyam első ilyen kezdeményezés volt a kerületben. Nehézséget okoz, hogy a sportkör anyagi gondokkal küszködik, remélhetően a következő év kedvezőbb körülményeket biztosít majd. Nem is olyan régen a három pálya is veszélyben forgott, áruházat kivántak a kérdéses területen építeni. A viharfelhők azonban szép lassan elvonultak, ez pozitívum, de megállapítható, hogy a jelenlegi lehetőségek figyelembevételévelafejlesztés szinte lehetetlen. A tanfolyam megszervezése terén Ungár István edző, s a szakosztály vezetése igen jó munkát végzett, s így 1979-ben is a jelenlegi keretek között teniszezhetnek majd a kerület fiataljai. Bakó Árpád iskolaigazgató a rendszeres testedzés jelentőségéről beszélt. Megállapította, hogy hazánkban a gyermekek állóképessége nem üti meg a kívánt mértéket, ezért tartja jó kezdeményezésnek a fiatalok teniszjátékának megszervezését, s bízik abban, hogy a jövő évben is lesz tenisztanfolyam. – Mindez igen jó befektetés – mondotta befejezésül. A hozzászólások után dr.Hazai Balázs, majd a fiatalok nevében Csizmadia István köszöntötte „Pista bácsit”, a népszerű edzőt, s nagy taps köszöntötte Váczy Zsigmondot, bizottságunk tagját is, aki a huszas években a Rákosligeti AC labdarúgó csapatában játszott, s a kerületi válogatottban is szerepelt. Utána megkezdődött a vetélkedő, s a kilenc résztvevőnek /Bakó Botond Zoltán, Barta László, Csizmadia István, Hives Zoltán, Holly Tünde, Lukács László, Pálfi Róbert, Rubner Zoltán, Tóth Csaba/ négy kérdésre kellett válaszolni. A zsűrinek öt tagja volt. Elnök: Szőke Pál, tagok: Bittai István, dr.Hazai Balázs, Juhász Zoltán, Palásthy Levente. A fiatalok valamennyi kérdésben járatosak voltak, mégis ki kell emelnünk a sportág történetének széleskörű ismeretét. A feleletek pontossága nemcsak a szülőket, hanem a zsűri tagjaít is meglepte. A résztvevők között mindvégig nagy küzdelem folyt a győzelemért, s hármas holtverseny után az első helyet Csizmadia István szerezte meg. A második helyen Barta László végzett, s őt Bakó Botond Zoltán követte. Díjat kaptak a legszorgalmasabb fiatalok is: Csizmadia István, Híves Zoltán és Lukács László. Az évzáró dr.Hazai Balázs zárószavával ért véget.
Forrás: Tenisz 1978. 11. 01.