Az imaház
A rákosligeti izr. templom tervpályázatán két 80 koronás díjat Károly Lajos és Weinstein Simon, továbbá Boros Arthur művének ítélték oda. Forrás: Művészet 1908. Hetedik évfolyam 1 szám. 60-72. oldal.
A kivitelező Sztanek Pál helyi építőmester volt.
1912. május 19. a zsidó imaház alapkőletétele.
1914. július. Gyász a trónörökösért.
A rákosligeti izr. hitk. f. hó 12־ én, vasárnap d. u. 4 órakor tartott gyászistentiszteletet a gyászosan elhunyt trónörökös és neje lelki üdvéért. A fényesen kivilágított templomot színig megtöltötte a különböző felekezetű közönség. A templomi énekkar által elhangzott magyar gyászdal után Grosz Sámuel hitoktató könyeket fakasztó gyászbeszédben ecsetelte a tragédiát. Majd szeretett királyunkért és a hazáért mondott megható imát. Ezután a templomi énekkar elénekelte a Hymnust, mire a közönség mélyen megindulva hagyta el a templomot.
Forrás: Egyenlőség, 1914-07-19 / 29. szám melléklet 1. oldal
1914. augusztus 15-én avatták fel az épületet.
Eisenberger Géza (1892-1944) gödöllői kerületi anyakönyvvezető rabbi látja el hitélet vezetését a kongresszusi gyülekezetben egészen a II. világháborúig. A holokauszt végzete őt is elérte. 1944-ben koncentrációs táborba hurcolták és Mauthausenből már nem tért haza.
(Eisenberger 1919-ben végzett az Országos Rabbiképző Intézetben. Szeged, Tapolca után került Gödöllőre.)
A rákosligeti Zsidó Nőegylet elnöke
1931-ben dr. Sebestyén Dávidné. Forrás: Egyenlőség, 1931-02-28 / 20. szám
1937-ben, Donáth Vilmosné. Forrás: Esti Ujság, 1937-08-05 / 176. szám
A rákosligeti zsidó temetőben fellelhető sírkövek jegyzéke:
IZRAELITA TEMETŐ. 1909- től temettek a 400 négyszögeles területre. A mai napig olvasható sírkövek a következők:
Schick Simonné sz. Reich Emilia 1910., Weisz Ignatzné sz. Holender Leonóra 1912., Kenyeres Mártonné 1912., Heksch Salamonné sz. Frisch Zsófia 1938., Wieler Salamon 1869-1934, Wieler Salamonné sz. Spitzer Rózsa 1871-1940, Neumann Róza 1910., Stein Katalin 1841-1920, Hoff Salamon 1913., Somosi Ignátz 1914., Schwartz Lajosné 1868-1917, Schwartz Lajos, Danczinger Ignátzné sz. Rausnitz Mária 1851-1925, Danczinger Ignátz 1851-1923, Deutsch Ibolyka 1927., Schlesinger Jakabné sz. Hoff Lina 1864-1919, Havas Arnoldné 1893-1940, Pollák Mózes 1854-1938, Garai Miksáné1867-1932, Schongut Farkas 1866-1931, Bergl Vilmos 1849-1931, Bergl Vilmosné sz. Schwartz Anna 1853-1930, Havas Tivadarné sz. Roóz Nelli 1930., Weisz Samuné, Wandelbaum Sámuelné sz. Benedikt Fanny 1851-1934, Wolf Adélné sz. Weisz Szidónia 1877-1937, Huszár Jánosné sz. Herbs Aranka 1898-1933, Schongut Andor, Reichenfeld Jenőné 1890-1942, Fekete Vilmos, Rosenberg Józsefné 1835-1930, Rosenberg József 1834-1928, Rosner Henrik 1862-1934, Rosner Henrikné 1864-1940, Kemény Sándorné 1884-1938, Steinz Albert és neje emlékköve 1944.
Forrás: Hódos Mária: Kétezren voltak… Hódos Mária 2006.
Rákosligetről elhurcolt zsidók névsora:
1941-ben Rákosliget 241 (7,6 százalék) izraelita és 5 (0,2 százalék) keresztény lakosára vonatkoztak a zsidótörvények. A vármegye 230 települése közül (a megyei jogú városokat is beszámítva) csak Mátyásföldön, Rákoshegyen, Újpesten és Vácon alkotta a népesség nagyobb hányadát az izraelita populáció. A Gödöllő fiók hitközségeként működő rákospalotai, dr. Bakonyi (Blum) Lajos orvos vezette közösséghez 1944-ben 183-an tartoztak. A településen egyetlen felekezeti intézmény működött, a Chevra Kadisa. Rákosliget a Gödöllői járáshoz tartozott, az itteni zsidók 1944-es kálváriájának nem minden stációja tisztázott. Elképzelhető, hogy a III. deportálási zónában zajló „tisztogatási akció” keretében, június közepén deportálták őket Auschwitzba, de az sem kizárt, hogy a többi Pest vármegyei zsidóhoz hasonlóan július 6-a és 8-a között kerültek a birkenaui rámpára.
in. Randolph L. Braham, A magyarországi holokauszt földrajzi enciklopédiája, II. kötet. Park Könyvkiadó, Budapest, 2010, pp. 807-889, Vági Zoltán Végső István
Forrás: http://pest.zsidomult.hu/index.php/jarasok-telepuelesek/pest/goedoelloi-jaras/rakosliget
,,A hazai zsidóság deportálásáról szóló rendelkezés megjelenése után nemsokára a rákoscsabai gettóba vitték el az aszódi zsidóságot. Az elszállítás lebonyolításával a zsidótanács elnöke, Vas László volt megbízva. Mindenkit, családonként külön szekéren vittek, annyi holmit vihettünk magunkkal, amennyi elfért a szekereken, élelmet is elegendőt. A rákoscsabai gettóban borzalmas állapotok uralkodtak. A Marton cigánytelep területén volt a gettó, három család került egy kis lakásba, úgyhogy 10-12 személy jutott egy kis szobába. A gettó parancsnoka Jeszenszky adóügyi jegyző volt … A lakossággal nem volt szabad érintkezni. Közkonyháról nem történt gondoskodás, mindenki saját maga főzött, az élelmiszerjegyeket azonban csak az utolsó napon osztották ki közöttünk, sok hasznát ekkor már nem vehettük. Őrzőink, a tábori csendőrök aljasul viselkedtek … Június első napjaiban kezdődött a gettó elszállítása. Egy transzport volt, mely az aszódi, rákoscsabai, rákosligeti és péceli zsidóságot foglalta magában. 75 személyt egy kocsiba bevagonírozva a hatvani cukorgyári koncentrációs táborba vittek el, ahol mindössze 2 napot töltöttünk … Az egész tábor egyszerre indult el egy végeláthatatlan szerelvénnyel, hatvaniak, sátoraljaújhelyiek, gyöngyösiek, aszódiak, továbbá Rákoscsaba és környéke. Itt ugyancsak 75 ember került egy vagonba … Auschwitzban az úgynevezett cigánylágerben voltunk elhelyezve 10 napon át, azután elvittek bennünket a fentiekkel együtt Krako-Plassowba.” (3548. jegyzőkönyv – Deportáltakat Gondozó Országos Bizottság)
1942
— Internálják az áruhalmozó zsidó csokoládégyárost.
A csendőrség néhány héttel ezelőtt letartóztatta Ungár Nándor rákosligeti zsidó csokoládégyárost, aki a villájában nagymennyiségű árut, élelmiszert és ruhafélét halmozott fel. A feleségének negyven pár cipője volt Ungárt, az ügyészség néhány nap múlva szabadlábra helyezte. Közigazgatási úton is megindult az eljárás. Récsey Endre, a gödöllői járás szolgabírája a rákosligeti községházán tartotta meg a tárgyalást az ügyben. A tárgyalás során Ungár Nándor a többi között azt mondotta: havi 260 pengő a fizetése és minden hónapban 5—6000 pengőt nyert kártyán. A szolgabíró Ungárt internálta és intézkedett, hogy a toloncházba szállítsák, Ungár Nándornét pedig rendőri felügyelet alá helyezte.
Forrás: Orosházi Friss Hírek, 1942-07-29 / 170. szám