SZABÓ ISTVÁN

Frissítve: 2021. 12. 04.

Szabó István

1877. szeptember 20.-án született az akkori nevén sopronmegyei Csepregen. A középiskolát a szombathelyi premontrei főgimnáziumban végezte, 1898 -ban tett érettségit. Ezt követően Budapesten elvégezte a posta és távirdai tanfolyamot. Gyakornokként Kismartonba került, majd mint postatisztet a fővárosi 72-es számú Keleti pályaudvari postahivatalhoz osztották be. Először mint a hivatal főcsoportvezetője, majd mint főnökhelyettese, közel 25 évig dolgozott. 1920-ban felügyelő rangot kapott. 1925-ben saját kérésére nyugdíjazták. Az I. világháborúban teljesített szolgálataiért a király a koronás arany érdemkereszttel a vitézségi érem szalagján tüntette ki. 

Nyugállományba vonulása után kizárólag Rákosliget nagyközség közügyeinek szentelte idejét. A község fejlesztése miatt végzett munkája elismeréséül megválasztották községi bírónak. 

Alelnöke volt a polgári iskola iskolaszékének, a vöröskereszt egyletnek. Ügyvezető elnöke a cserkész-szervező bizottságnak, a Hangya Szövetkeznek, elnöke az önkéntes tűzoltó testületnek. A levente lövészegyletnek társelnöke és tagja az állami elemi iskola gondnokságának.

1943. május 31.-én hunyt el Rákosligeten. A községi temetőben 1943. június 3.-án helyezték nyugalomra.

Apagyi Andor polgári iskolai igazgató levele Szabó Istvánnak. (Az eredeti levél a család tulajdonában.)