RÁKOSLIGET, 1909. december 18. – 2004. április 8. BUDAPEST
Forrás: A Verseghy Ferenc Megyei Könyvtár bibliográfiái kiadvány címlapja. Pólya Tibor portréja Bényiről.
Festő, művészeti író. Rákosligeten született, itt járt elemi iskolába, majd a Szent László Gimnáziumban érettségizett. A Pázmány Péter Tudományegyetem jog és művészettörténet szakán szerzett diplomát (1931-1933). Első olajképét a rákos-patakról festette. Rákosligeti élményekből táplálkozva már a kezdetek kezdetén a természeti táj, falurészek, lombos fák vonzották – erről tanúskodnak korai diófapác rajzai. Rákosligeten a család megkeresésére Sárkány Lóránd festőművész-rajztanár irányítása alá került, s a kezdeti képzést is tőle kapta. A miskolci művésztelepen Benkhard Ágostnál folytatott tanulmányokat. Közben Aba Novák Vilmos szabadiskoláját látogatta. Első képe, mellyel nyilvánosság elé lépett a Jászszentandrás címet viselte.1936-ig a Képzőművészeti Főiskolán volt ösztöndíjas, mestere Réti István volt. 1935-ben Olaszországban és Líbiában, a későbbi években még sok másik országban járt tanulmányúton. Eleinte a szolnoki művésztelepen, a 40-es évektől a Dunakanyarban főleg Zebegényben és Nagymaroson dolgozott. 1957-1970 között a Nemzeti Galéria főmunkatársa volt, ahol több jelentős kiállítást rendezett. 1933-tól voltak tárlatai itthon (Műbarát, Nemzeti Szalon, Művész Galéria, Nemzeti Galéria, Műcsarnok, Fényes Adolf Terem, Szeged, Debrecen, Szolnok Miskolc) és külföldön (Egyesült Államok, Franciaország, Németország, Olaszország, Japán). Csendéleteket, tájképeket és figurális kompozíciókat festett, de szívesen megörökítette utazási élményeit is. Munkásságát külföldön is elismerték, díjat nyert a többi közt Párizsban és Szicíliában. Itthon a Szinyei Társaság Díját, Munka Érdemrendet és a Magyar Köztársaság Csillagrendjét (1991)kapta. Több jelentős tanulmány szerzője. Munkái a Nemzeti Galériában, Szolnokon, Szegeden és Debrecenben találhatóak.
Forrás: Kieselbach Galéria és Aukciósház
Aba Novák Vilmosnak köszönhetem Szolnokot, meg még sok mindent. A Mária Valéria utcai Fränkel Galériában láttam először a képeit. Nagyon nagy hatással voltak rám. Lili néni, én Aba Nováktólszeretnék festeni tanulni,mondtam Berky Lilinek,akihez családi barátság fűzött. Lili szólt a férjének, Gózon Gyulának. Másnap Gyula bácsi fütyörészés közben — csak úgy mellesleg — ideszólt nekem: „ Vár Aba Novák.” — Valamit már igen, egyre többet, de még mindig keveset tudhatunk Aba Novákról. — Festőzseni volt, ezt nem kell magyaráznom. Emberségéről viszont akár életem végéig beszélhetnék.
Forrás: Jászkun Krónika, 1993. december 24. 15. oldal
Bényi László
Bényi László festőművész 1909-ben született Rákosligeten; munkásságáért 1991 -ben a Magyar Köztársaság aranykoszorúval díszitett Csillagrendjét kapta.
Rákosligeten járt elemi iskolába, majd a kőbányai Szent László Gimnáziumban folytatta tanulmányait. A Pázmány Péter Tudományegyetemen szerzett diplomát jog es művészettörténet szakon. Eközben Aba-Novák Vilmos szabadiskolájának egyik legtehetségesebb festőnövendéke. Első olajképét a Rákos patakról festi. A nyilvánosság elé először 1933-ban lép ki Jászandrás (helyesen Jászszentandrás) című olajfestményével_ Európaszerte ismert festő, akinek kiállításai nagy sikert arattak Amerikában és Japánban is. Itthon kiveszi részét a művészvilág szervezéséből, irányításából is: több éven át dolgozik a Vallás és Közoktatásügyi Minisztériumban: nevéhez fűződik többek között a Zichy Emlékmúzeum és a Sárospataki Vármúzeum létesítése-. a Fészek Klub háznagya, a Magyar Nemzeti Galéria alapitó törzstagia. Munkásságát hazai és nemzetközi elismerések tucatja méltatja.
„Életem első gyermekkori élményére jól emlékszem. Házunk kertjéből. napnyugtakor egy fehér lovas alakja tűnt fel a: égen. Amikor megpillantottam, elámultam. de még inkább megrémültem és erről nem beszéltem soha senkinek. ami nem vall rám, mert amit érdekesnek tartok. azt elcsevegem, azt szoktam mondani. ami titok. azt ne bízzák rám. Ezt a titkot azonban mindmáig megőriztem.
Már régesrégen tudom, hogy nem hús-vér lovas volt. amit láttam – annál: alkonyati felhők és sötét akáclombok egymásba kapaszkodó formáiból a képzeletem szülte. Mindez Rákosligeten történt, ahol születtem – a bába közlése szerint – félburokban. Anélkül. hogy világrajövetelem körülményeit misztifikálni akarnám. elmondhatom – ha nem is lettem szerencsefia, mint a burokban születettek panaszra nem lehet okom. Amire vágytam és amit elértem. nem tálcán hozta elém a sors, de a legfontosabbakat, szüleimet, környezetemet és barátaimat jól „választottam”
Kitűnő képességű gyermek volt. Visszaemlékezéseiben gyakran említi, hogy elemi iskolás korában minden tárgyból dicséretes jegyet kapott, a rajzolás kivételével. Ekkoriban, egy influenzás megbetegedés szövődményeként nagyon nehezen gyógyuló középfültő-gyulladást kapott. Többször megoperálták, hónapokig kötéssel a fején járt iskolába. A gyógyulás érdekében szinte mindentől eltiltották. ami egy ilyen korú fiú idejét kitöltheti. Ez a kényszernyugalom a természet felé vezette. A vizek. az. erdők. s a község, Rákosliget sokféle hangulata ceruzát. ecsetet adott a kezébe.
„Nagvapám csöndes. pipázó ember volt. Vasárnaponként rendszerint elvitt a közeli „Sport ” moziba. délutáni előadásra. A második helyre – mindig ugyanoda . váltott jegyet. Ő volt az: első modellem. Bármeddig rajzolhattam. meg se moccant.
Anyai nagyanyám is szelíd és jószívű volt, mindennap imádkozott értünk, de ha egyszer megharagudott. többé nem bocsátotta meg Ha nagykendőjébe burkolva, fázósan a kályhához húzódon, nyomban rajzolni kezdtem. De még hamarabb kerültek elő festékeim. amikor Ligeten, a kis udvarban kék kötényében a sárgabarackokat pucolta.
A rákosligeti cserkészcsapatban Összebarátkoztam Sárkány Loránddal, aki akkor főiskolai hallgató volt: később neves festőművész lett. Együtt jártunk néhányan – Kutas Artúr, Perényi Rudolf – rajzolni, miközben Sárkány Loránd megismertetett bennünket a perspektíva törvényeivel, csendéletfestés közben pedig a kompozíció szabályaira irányította figyelmünket. Készítettem néhány rajzot házunk tájáról, de nem kevesebb _figyelmet szenteltem a keresztúri fasorok, parasztudvarok és gémeskutak megörökítésére is.
Füloperációm utókezelései ekkor még mindig gátoltak kamaszkori ficánkolásaimban, ezért anyám – nyilván energiáim fékezésére gondolva – azt javasolta, tanuljak zongorázni. Zongoránk volt. zeneiskola is, kettő. Czobor Károlyé. a Liget sor végén és a Sztojanovics családé a: V. utcában. Én a harmadik lehetőséget választottam. nevezetesen Lehochka Margit vénkisasszony zenei irányítását. Kér diáktársammal – a némafilm kora volt ez – a ligeti mozi szombat-vasárnapi előadásain mi adtuk a zenekíséretet.
Zenei emlékeimhez tartozik az a nap is. amikor Palánkay Klári – anyám távoli rokona – ellátogatott hozzánk, Rákosligetre. ahol nemcsak a kertek alján kísérgettem, hanem zongorán is. Klári első „vendégszerepléséni‘ az utcáról felhangzott nyíltszíni taps még sokszor kísérte fényes pályáját. amig eljutott a: operaházi örökös tagságig. A másik „örökössel” Márk Tivadarral, az Opera Európán túl is neves kosztűmtervezőjével, rákosligeti gyermekkori barátommal és Editke húgával ha találkozom Klári és Laci pesti lakásának „fiiggő” -kertjében, ahol nyíló rózsa-, ribizli- és málnabokrok, tuják. sőt – fent a magasban – meggyfák és szilvafák között, fel-felidézik az együtt töltött szép időkét és közös rákosligeti barátaink a: örökifjú Morvay Viktor és a többiek – emlékét. „
Szerencsére a makacs fülgyulladás – amelynek köszönhető talán, hogy ez a kiváló képességű ember már korán barátságba került a festő ecsettel -nyom nélkül elmúlt- Így az ifJú Bényi a zene, a festészet és a tudományok elsajátítása mellett sportolhatott is.
„A számos kedvelt sportág között legjobban teniszezni szerettem. Az osztálytársak között is akadt egy buzdító példakép, Gábori Gabrovitz: Emil. Őt édesapja – a Ferencváros egykori sportolója – már gyermekkora óta szinte profi módra képezte, olyain eredményesen, hogy később éveken át dicsekedhetett a magyar bajnoki címmel_ Még Gusztáv svéd király is meghívta teniszezni. Emlékszem. Emil még az elsőáldozásról is elkésett, úgy szeretett teniszezni. Jómagam szerényebb babérokat arattam a pest környéki és hazai bajnoki versenyeken: berámázva sorakoznak ifjúkori érmeim „
Bár nagy utat járt be pályája során, s az élet sokszor sodorta el messzire „szülőfalujától”, de soha nem feledkezett meg róla. 1951 -ben a Múzeumok és Műemlékek Országos Központja osztályvezetőjeként kezdeményezi és segíti, hogy létrejöjjön Európa első gyermekmúzeuma Rákosligeten, abban az általános iskolában, ahová Bényi László maga is járt elemi iskolás korában. A Magyar Nemzet 1951. május 6-i számában igy számol be az eseményről:
„A rákosligeti Általános Iskola egykori fáspincéjében izgatott, premier előtti hangulat uralkodik. Szorgos kezek hol egy barokk kancsót igazítanak meg. hol meg egv La Taine-kori. kőből készült gyermekcsörgőt tesznek szembetűnő helyre… ‘
Bényi László, közel a kilencvenhez ma is visszajár Rákosligetre egy-egy találkozóra, hogy újra felelevenítse bennünk egy hajdan lüktető, izgalmas kulturális életet élő nagyközség hétköznapjait.
