ŰRKUTATÁS Rákosligeten

Űrkutatás Rákosligeten

Kevesen gondolnák azt, hogy Rákosliget a világűr megismerésének kezdetén központi szerepet játszott. Mindez Horváth Tibornak köszönhető, aki Bay Zoltán munkatársa volt. Bay 1946 február 6-án sikerrel vette a Hold felszínéről visszaverődő rádiójeleket, függetlenül az amerikai John DeWitt ezredes vezette kutatócsoporttól. Az amerikaiak csak alig egy hónappal előzték meg a magyarokat. Ebben a kutatócsoportban már szerepelt Horváth Tibor, aki az antennairányítások és mérések kutatója volt.A kutatás katonai eredetű volt, Bay munkatársai is katonák voltak. A háború után gyakorlatilag ezt a kutatást folytatták tovább,de már nem védelmi célokból. Itt kell megjegyeznem azt a furcsaságot, hogy Horváth mint osztályidegen az 50-es években a Vegyiművek udvarát söpörte. Ez a kutatás mára már tudománytörténeti szempontból is a legjobbak között volt. Egyenrangú szerepet játszott az USA, Egyesült Királyság és Németország kutatásaival. A megszálló szovjet csapatok a háborút túlélő eszközöket jóvátétel címén magukkal vitték. A Bay-féle sikeres kísérlet ösztönözte Horváthot arra, hogy a nehézségek ellenére kertjében megépítse Magyarország „első műhold- és űrrakéta-követő állomását”. Az állomás az Asztronautikai Bizottság (AB) részeként működött, melynek egyik alapítója volt Horváth Tibor. Ennek eredményeként 1956-ban megindult az űrhajózási ismeretterjesztés.

Az állomás megépítése országos jelentőségű hír volt. Erről tanúskodik a Békés megyei Népújság 1958. december 20.-i számában az első oldalon megjelent rövid cikk is.

Holdkövető rádióállomás épül Rákosligeten
A Magyar Űrhajózási Bizottság ülést tartott, amelyen a bizottság tagjai az elmúlt időben végzett tevékenységüket ismertették, Horváth Tibor, a bizottság tagja a Rákosligeten épülő hold- követő rádióállomás építkezéséről beszélt. Az állomás fontos központja lesz a mesterséges holdak megfigyelésének. A tervek szerint az állomás 1959 tavaszán megkezdi működését.

Az első magyar műhold- és űrrakéta-követő állomás, Rákosliget

“Valószínűleg a rádiócsoport munkája keretében működött az AB megbízása alapján a Rákosligeten felépített első magyar műhold- és űrrakéta-követő állomás. A rádiócsoportról fennmaradt egyetlen, nem napilapból fellelt feljegyzés Sinka Józseftől származik, aki az Amit a mesterséges holdról tudni kell c. füzetben így ír róla: „A mesterséges hold adója által kibocsátott jeleket világszerte, többek közt hazánkban is sikerrel vették. Ezeket a jelzéseket napjában többször, mind a reggeli, mind az esti alkalmas átvonulások idején sikerült felfogni és rögzíteni. A TIT Asztronautikai (Űrhajózási) Bizottsága rádiócsoportjának határozata alapján a jelzések vételi időpontjával és egyéb fontos adataival kapcsolatos tapasztalatainkat megküldjük a Szovjetunió Tudományos Akadémiája Rádiós Bizottságának.” Horváth Tibor Bay Zoltán közvetlen munkatársaként 1946-ban tagja volt a Hold-radar kísérletet megvalósító szakemberek csoportjának, így egyik kulcsfigurája volt a magyar űrkutatás hatvan évvel ezelőtti kezdetének. Az Asztronautikai Bizottság megbízásából (vélhetően Horváth kezdeményezésére) társadalmi segítséggel Rákosligeten, Horváth Tibor telkén megépült az első magyar mesterséges-hold követő állomás, melyet 1959. május 16-án ünnepélyes keretek között adtak át rendeltetésének. Az állomásról a sajtón kívül mindössze egy Róka Gedeon által írt szakosztályi beszámoló emlékezik meg. Ám sajnos nem sikerült magának a határozatnak vagy az antennával végzett megfigyelések nyomára bukkanni, így az nem világos, hogy Horváth Tibor önálló kezdeményezését ismerte el az AB sajátjaként, vagy eleve a Bizottság ösztönzésére készült; előbbi a valószínű. Az állomással kapcsolatos korabeli újságcikkek mindenesetre az Asztronautikai Bizottság műhold- és űrrakéta-követő állomásáról írnak.
Nem sikerült információt találni arról, hogy a rádiócsoport milyen tevékenységet folytatott legkésőbb 1957-es megalakulása és az állomás elkészülte között. Vélhető, hogy a Szputnyik-1-ig legfeljebb számításokat végezhettek a rádióhullámok légkörön való áthatolásáról és arról, milyen műszerekkel szükséges majd felszerelni az űreszközöket. Ugyanakkor az sem zárható ki, hogy Horváth javaslatára határozott az AB a csoport létrehozásáról, egy jövőbeli Hold-radar kísérlet megismétlésének reményében. Valószínű ugyanakkor, hogy az állomás átadását megelőzően már sor került különböző műholdak rádiójeleinek alkalmi vételére. Így pl. a Szputnyik-1-ére, melynek jellegzetes bip-bip jeleit Horvai Ferenc mérnök NSZK-ból hazahozott magnetofonján tudtak rögzíteni. (A szalagot aztán a Magyar Rádió többször le is játszotta.)

Joggal feltételezhető tehát, hogy a műholdkövető állomás az AB-n belül a rádiócsoport keretében működött. A tudományos megfigyelésekhez szükséges rádióvétel céljára szolgáló körsugárzó antenna egy 27 méter magas csőárboc tetején foglalt helyet. Az állomás „kiszolgáló épületeként” a Horváth Tibor házának egyik külső falához felhúzott néhány négyzetméteres helység szolgált. Benne foglaltak helyet azok a rádiók, melyeken a műholdak jelzéseit hallani lehetett.
Az alábbiakban néhány, az állomással kapcsolatos újságcikket idézünk. Meg kell azonban jegyeznünk, hogy az egyes közölt cikkek kordokumentumok is egyben. Az újságíróknak, miközben szorította őket a leadási határidő, a politikai korrektségre is oda kellett figyelniük. A szakmaiság néha sajnos csorbát szenvedett.


Az első magyar mesterséges hold-követő rádióállomás


Két évvel ezelőtt a Szovjet Tudományos Akadémia mellett működő űrhajózási bizottság felkérte a magyar űrhajózási bizottságot, hogy kapcsolódjék be a mesterséges holdak és az űrrakéták megfigyeléseibe. A magyar szakemberek elhatározták, hogy társadalmi munkával rádió-megfigyelőállomást létesítenek Rákosligeten.
A rádióállomás vevőantennáját most szerelik, pár nap múlva alkalmas lesz a jelzések felvételére. A képen: felállítják a 29 méter magas antennát.
(Esti Hírlap, 1959. április 8.)

Antenna

Műholdvevő antenna építése az 1950-es évek végén Horváth Tibor rákosligeti kertjében.

Az antenna 1966-ban a fentrol.hu fényképén.

Ma délben felavatták az ország első műhold- és űrrakéta-megfigyelő állomását

Ma délben Rákosligeten, Horváth Tibor mérnök kertjében felavatták a TIT asztronautikai bizottságának műhold- és űrrakéta-megfigyelő állomását, amely az első ilyen tudományos intézménye az országnak. A műhold- és űrrakéta-állomás tervezője és kivitelezője Horváth Tibor mérnök, munkatársai a Finomvegyszergyár igazgatója és munkásai, akik társadalmi munkában két év alatt hozták létre ezt a nagy jelentségű tudományos berendezést.
A hivatalos megnyitó ünnepség előtt – amelyen a tudományos élet számos képviselője megjelent – beszéltünk Horváth mérnökkel, aki elmondta, hogy a berendezés pontosan észleli az átvonuló műholdak és jövőbeni űrrakéták valamennyi jelzését.
A műholdak és űrrakéták jelzéseit magnetofonszalagra rögzíti, s ezt a szalagot értékelésre a Moszkvai Tudományos Akadémiához juttatják majd el. Az érzékeny vevőberendezés a műholdat vízszintes vetületben mintegy 800 kilométeres távolságból érzékeli, s a pontos idő és szalagtávolság rögzítése alapján leszögezi az előrejelzések, továbbá a valóságos átvonulás közti eltérést. Ebből következtetni lehet a műholdak pályaváltozására és a légköri körülményekre.
– Hogyan jutott eszébe ilyen érzékeny berendezés készítése? – kérdeztük Horváth mérnöktől.
– Két esztendeje a Szovjet Tudományos Akadémia értesítette a TIT illetékes csoportját; készüljön fel műholdak megfigyelését szolgáló berendezések készítésére. Mint a TIT asztronautikai bizottságának alapító tagja azonnal hozzákezdtem a berendezés szerkesztéséhez.
Az ország első műhold- és űrrakétamegfigyelő állomásának Horváth Tibor mérnök lesz a vezetője.

(Esti Hírlap, 1959. május 17.)

Kéttized és nyolctized másodperc között
Ta-ta-ta a világűrből
Sinka József, az Űrhajózási Intézőbizottság titkárának nyilatkozata

(…)


22 óra 02 perckor Rákosligeten
Rákosligeten májusban állították föl a műholdkövető állomást, s az intézménynek mintegy próbaköve volt: milyen mértékben tudja a Hold felé közeledő szovjet űrrakéta jeleit fogni, útját követni. Amikor tegnap délután bizonyossá vált, hogy a rakéta műszertartálya eléri a Holdat, az állomáson összegyűltek az illetékes szakemberek, többek között Sinka József is és az Űrhajózási Intéző Bizottság több tagja. Az izgalmas percekről Sinka József ezeket mondja:
– Este 10 óra előtt igen jól vettük a jeleket a 19993-as megacikluson. A jelzések egyenletes tá-á-tá hangokat adtak, melyek ismétlődő periódusa 0,2-0,3 másodperc között változott. 22 óra 02 perc és 22 óra 03 perc között a jelzések egyszerre megszűntek. Ez azonban nem gondot, hanem örömöt okozott mindnyájunknak, hiszen az adás megszűnése azt jelentette, hogy a szovjet rakéta elérte a Holdat. Ez időpont egyébként igen jó egyezést mutatott a hivatalos közlésekkel, amelyek a 22 óra 02 perc 37 másodperces időpontot jelölték meg a Hold elérésére.
A rákosligeti mesterséges-holdkövető-állomás ezzel bebizonyította, hogy teljes mértékben részt tud venni a nemzetközi figyelőszolgálatban.

(Esti Hírlap, 1959. szeptember 15.)

A Magyar Űrhajózási Intézőbizottság üdvözölte a szovjet tudósokat


A Magyar Űrhajózási Intézőbizottság üdvözletét küldte a szovjet tudósoknak, a szovjet szakembereknek a nagy jelentőségű világesemény alkalmából. A jelzések megszűnését, a Holdba csapódás pillanatát a Magyar Űrhajózási Intézőbizottság tagjai a rákosligeti rádióállomáson észlelték.

(Esti Hírlap, 1959. szeptember 15.)

Hogy az Asztronautikai Bizottság 1959-es feloszlása után az állomásnak mi lett a sorsa, nem ismerni részleteket. Maga az antenna és a kiszolgáló helység még évtizedeken keresztül állt, vélhetően a nyolcvanas évek elejét is megélték, majd később lebontották őket.”

Forrás: TTIT Asztronautikai Bizottsága (1956 – 1959) MTESZ Központi Asztronautikai Szakosztálya (1959 – 1986 ) MTESZ Magyar Asztronautikai Társaság (1986 – 2006) EGYESÜLETÜNK 50 ÉVES TÖRTÉNETE, Írta és összeállította: Horvai Ferenc Magyar Asztronautikai Társaság Budapest, 2006.

http://www.mant.hu/kiadvanyok/mant_50evesevfordulo_evkonyv.pdf

1968-ban Szász István a Budapest folyóirat 1969. 7. évfolyam 3. számában 15 – 17. oldal így írt erről a különös építményről:

“KÜLÖNÖS KERÜLET ez a XVII. kerület! A városiasodás elemi akadályaival küszködik még, ugyanakkor micsoda meglepetéseket produkál! A rákosligeti Liszt Ferenc utca 52/a számú ház igazi meglepetés! Nem, — nem ritka értékes műemlék. Azaz: ritka értékes, csak éppen nem mű-emlék. Ellenkezőleg: a „legújabb kor emléke”. Itt, a — régi Akadémia — mai Liszt F. utca 52/a számú telken szinte teljesen társadalmi munkával felépült 1959 februárjában az első magyar Űrrakéta és Műhold Meg-figyelő Állomás. Nem különös? Körös-körül nem működhet egy gáztűzhely sem, és a háziasszonyoknak gondot okoz, hogy mosogatás után milyen szükség-csatornába öntsék a szenny-vizet. Az ember bokáig érő sárban tapos az utcákban és a házaknak csak-nem egyharmada ma is vályogház, vagy nádfedeles. És közöltük felépül — méghozzá társadalmi munkában — egy 29 méter magas és egy hét méteres kör-antenna. És elkészül a hozzátartozó elektromos-elektronikus laboratórium. Néhány száz méterrel távolabb még nemrég olyan régi iskola működött, amelyben 50 gyereket voltak kénytelenek megfelelő tantermek híján egyszerre tanítani. Itt pedig — a Liszt Ferenc utca 52/a-ban, Horváth Tibor mérnök 1959. szeptember 13-án este rádiófigyelő berendezésén felfogta a holdra leszálló első szovjet űrrakéta jelzéseit, 1963. június 14-én, 11 óra 30 perc-kor pedig ugyanitt magnóra rögzítették a világ első női űrhajósának, V. Tyereskovának a földre küldött üzenetét. A magnószalagot ma is őrzik az Asztronautikai Állomáson, és talán néhány évszázad múlva a Rákos-mező történetéhez, a viszálykodó nagyurak országgyűléseinek krónikája mellé ezt a dokumentumot is megőrzik majdani idők történészei.
Az űrállomásra nagyon büszkék a XVII. kerületiek; talán annál is büszkébbek, mivel a statisztikák szerint 1939-ben még az itteni felnőtt-lakosság egyharmada – a Magyar Tudományos Akadémiától légvonalban alig 20 kilométernyire — teljes vagy csaknem teljes analfabéta volt.”

Az állomás sorsáról annyit lehet tudni, hogy Horváth Tibor halála (1980-as évek közepe) után felesége egyedül lakott a házban. Sokáig őrizte a műszereket. A kertkapun tábla hirdette, hogy “Műhold és űrrakéta megfigyelő állomás” működött a kertben. Sajnos ez a tábla is elveszett, mint ahogyan a műszerek is a kidobás sorsára jutottak. A torony a 70-es évek végén pusztult el, amikor is egy vihar kidöntötte. Mára már nyoma sincs a helyszínen ennek a tudománytörténeti szempontból is jelentős alkotásnak.