ŰRKUTATÁS Rákosligeten

Az űrkutatás kezdetén Rákosliget az űrrakéta megfigyelő állomás megépítésével egy rövid ideig fontos szerephez jutott a világ tudományos életében.

Az előzmények. A holdradar kísérlet.

Mindez Horváth Tibornak volt köszönhető, aki korábban Bay Zoltán munkatársaként részt vett az 1946 február 6.-ai holdradar kísérletben. Bay és munkatársai ugyanis sikerrel vették a Hold felszínéről visszaverődő rádiójeleket, függetlenül az amerikai John DeWitt ezredes vezette kutatócsoporttól, akik csak alig egy hónappal előzték meg a magyarokat. Horváth mérnökként az antennairányítások és mérések elismert szakembere volt. A kutatás  eredetileg katonai védelmi célból indult a II. világháború utolsó éveiben, de a világégés után tisztán tudományos célokat szolgált, melyet tudománytörténeti szempontból is a legjobbak között tartják számon. Egyenrangú szerepet játszott az USA, Egyesült Királyság és Németország kutatásaival. A megszálló szovjet csapatok a háborút túlélő eszközöket jóvátétel címén magukkal vitték, tehát a holdradar kísérletek tovább nem volt folytatható. A Bay-féle sikeres kísérlet, illetve a szovjet űrprogram, amely valójában verseny volt  az USÁ-val, ösztönözte Horváthot arra, hogy  kertjében megépítse Magyarország „első műhold- és űrrakéta-követő állomását”.  Az állomás az Asztronautikai Bizottság (AB) részeként működött, melynek egyik alapítója is Horváth Tibor volt.

A megfigyelő állomás a korabeli hírekben

Az állomás megépítése országos jelentőségű hír volt, hiszen az első űreszközt a Szovjetunió juttatta ki az űrbe. Akkoriban Magyarországnak mint “szövetségesnek” megfelelő módon üdvözölni kellett ezt a sikert.  Erről tanúskodik a Békés megyei Népújság 1958. december 20.-i számában az első oldalon megjelent rövid cikk is.

Holdkövető rádióállomás épül Rákosligeten
A Magyar Űrhajózási Bizottság ülést tartott, amelyen a bizottság tagjai az elmúlt időben végzett tevékenységüket ismertették, Horváth Tibor, a bizottság tagja a Rákosligeten épülő hold- követő rádióállomás építkezéséről beszélt. Az állomás fontos központja lesz a mesterséges holdak megfigyelésének. A tervek szerint az állomás 1959 tavaszán megkezdi működését.

Az első magyar műhold- és űrrakéta-követő állomás, Rákosliget

“Valószínűleg a rádiócsoport munkája keretében működött az AB megbízása alapján a Rákosligeten felépített első magyar műhold- és űrrakéta-követő állomás. A rádiócsoportról fennmaradt egyetlen, nem napilapból fellelt feljegyzés Sinka Józseftől származik, aki az Amit a mesterséges holdról tudni kell c. füzetben így írt róla: „A mesterséges hold adója által kibocsátott jeleket világszerte, többek közt hazánkban is sikerrel vették. Ezeket a jelzéseket napjában többször, mind a reggeli, mind az esti alkalmas átvonulások idején sikerült felfogni és rögzíteni. A TIT Asztronautikai (Űrhajózási) Bizottsága rádiócsoportjának határozata alapján a jelzések vételi időpontjával és egyéb fontos adataival kapcsolatos tapasztalatainkat megküldjük a Szovjetunió Tudományos Akadémiája Rádiós Bizottságának.”

Az Asztronautikai Bizottság megbízásából (vélhetően Horváth kezdeményezésére) társadalmi segítséggel Rákosligeten, Horváth Tibor telkén megépült az első magyar mesterséges-hold követő állomás, melyet 1959. május 16-án ünnepélyes keretek között adtak át rendeltetésének. Az állomásról a sajtón kívül mindössze egy Róka Gedeon által írt szakosztályi beszámoló emlékezik meg. Ám sajnos nem sikerült magának a határozatnak vagy az antennával végzett megfigyelések nyomára bukkanni, így az nem világos, hogy Horváth Tibor önálló kezdeményezését ismerte el az AB sajátjaként, vagy eleve a Bizottság ösztönzésére készült; előbbi a valószínű. Az állomással kapcsolatos korabeli újságcikkek mindenesetre az Asztronautikai Bizottság műhold- és űrrakéta-követő állomásáról írnak.
Nem sikerült információt találni arról sem, hogy a rádiócsoport milyen tevékenységet folytatott legkésőbb 1957-es megalakulása és az állomás elkészülte között. Vélhető, hogy a Szputnyik-1-ig legfeljebb számításokat végezhettek a rádióhullámok légkörön való áthatolásáról és arról, milyen műszerekkel szükséges majd felszerelni az űreszközöket. Ugyanakkor az sem zárható ki, hogy Horváth javaslatára határozott az AB a csoport létrehozásáról, egy jövőbeli Hold-radar kísérlet megismétlésének reményében. Valószínű ugyanakkor, hogy az állomás átadását megelőzően már sor került különböző műholdak rádiójeleinek alkalmi vételére. Így pl. a Szputnyik-1-ére, melynek jellegzetes bip-bip jeleit Horvai Ferenc mérnök NSZK-ból hazahozott magnetofonján tudtak rögzíteni. (A szalagot aztán a Magyar Rádió többször le is játszotta.)

A tudományos megfigyelésekhez szükséges rádióvétel céljára szolgáló körsugárzó antenna egy 27 méter magas csőárbóc tetején foglalt helyet. Az állomás „kiszolgáló épületeként” a Horváth Tibor házának egyik külső falához felhúzott néhány négyzetméteres helység szolgált. Benne foglaltak helyet azok a rádiók, melyeken a műholdak jelzéseit hallani lehetett.
Az alábbiakban néhány, az állomással kapcsolatos újságcikket idézünk.  Az újságíróknak, miközben szorította őket a leadási határidő, a politikai korrektségre is oda kellett figyelniük. A szakmaiság néha sajnos csorbát szenvedett.

Az első magyar hold kísérő állomás
Társadalmi munkával építették fel

A mesterséges holdak kilövése előtt a Szovjet Tudományos Akadémia Astronautikai Bizottsága levélben fordult a TIT Astronautikai Bizottságához, hogy létesítsenek a későbbi „szputnyikok” megfigyelésére optikai és rövidhullámú rádióvevőállomást. A legjobb szakemberek láttak munkához, hogy elkészítsék a nagy teljesítményű-, speciális rövidhullámú vevőkészüléket, amely az eddigieknél pontosabban követi nyomon a világűrben keringő mesterséges égitesteket.
A figyelőállomást olyan „zónába“ kívánták telepíteni, ahol a környéken nincsenek zavaró jellegű elektromos berendezések. így esett a választás Rákosligetre, Horváth Tibor főmérnök, a Magyar Astronautikai Bizottság tagja, saját telkét, valamint lakóházának egy részét ajánlotta fel a megfigyelő állomás céljaira.
A Honvédelmi Minisztérium adott a figyelőállomáshoz egy nagy teljesítményű „nehéz” rádióvevő-készüléket. Felállítottak egy feszültségstabilizáló berendezést. A megfigyelő munka rögzítésére magnetofont szereltek fel. Kovács Lajos, a „REANA“ Finomvegyszergyár igazgatója engedélyt adott az üzemfenntartási és szerelőrészlegeknek, hogy munkaidőn kívül elkészítsék a- „körsugárzó“ antennaárbócot. Villanyszerelők, hegesztők, lakatosok és esztergályosok vállalkoztak arra, hogy hulladékanyagból összeállítják a hatalmas árbóctestet és a szükséges alkatrészeket, szerelvényeket. A diósdi rövidhullámú rádióállomás műhelyét a napokban hagyta el az ott legyártott százméteres merevítő és a hatvanméteres acélsodrony. A közelben levő Fürst Sándor Általános Gimnázium KISZ- szervezetének tagjai pedig több napos társadalmi munkával festették be az árbócot, a horgonyokat és a többi alkatrészt. A napokban érkezett meg Czottner Sándor miniszter levele, melyben hozzájárul a forgalmi hálózat bővítéséhez, az árbóc világítólámpáinak elhelyezéséhez. A minisztérium hatezer forintos anyagi segítséggel támogatja a megfigyelőállomás létesítését.
A Magyar Astronautikai Bizottság irányítása mellett — túlnyomórészt társadalmi munkában épült első, hivatalos holdkísérő állomás márciusban kezdi meg rendszeres „vevő”-szolgálatát. A tudományos megfigyelők állandó készenlétet vállaltak és pontos nyomkövető adataikat magnetofonszalagra rögzítve továbbítják majd a Szovjet Tudományos Akadémia Astronautikái Bizottságához.
(Esti Hírlap, 1959. január 24.)


Az első magyar mesterséges hold-követő rádióállomás


Két évvel ezelőtt a Szovjet Tudományos Akadémia mellett működő űrhajózási bizottság felkérte a magyar űrhajózási bizottságot, hogy kapcsolódjék be a mesterséges holdak és az űrrakéták megfigyeléseibe. A magyar szakemberek elhatározták, hogy társadalmi munkával rádió-megfigyelőállomást létesítenek Rákosligeten.
A rádióállomás vevőantennáját most szerelik, pár nap múlva alkalmas lesz a jelzések felvételére. A képen: felállítják a 29 méter magas antennát.
(Esti Hírlap, 1959. április 8.)

Antenna

Műholdvevő antenna építése az 1950-es évek végén Horváth Tibor rákosligeti kertjében. (MTI fotó)

Az antenna 1966-ban a fentrol.hu fényképén.

Ma délben felavatták az ország első műhold- és űrrakéta-megfigyelő állomását

Ma délben Rákosligeten, Horváth Tibor mérnök kertjében felavatták a TIT asztronautikai bizottságának műhold- és űrrakéta-megfigyelő állomását, amely az első ilyen tudományos intézménye az országnak. A műhold- és űrrakéta-állomás tervezője és kivitelezője Horváth Tibor mérnök, munkatársai a Finomvegyszergyár igazgatója és munkásai, akik társadalmi munkában két év alatt hozták létre ezt a nagy jelentségű tudományos berendezést.
A hivatalos megnyitó ünnepség előtt – amelyen a tudományos élet számos képviselője megjelent – beszéltünk Horváth mérnökkel, aki elmondta, hogy a berendezés pontosan észleli az átvonuló műholdak és jövőbeni űrrakéták valamennyi jelzését.
A műholdak és űrrakéták jelzéseit magnetofonszalagra rögzíti, s ezt a szalagot értékelésre a Moszkvai Tudományos Akadémiához juttatják majd el. Az érzékeny vevőberendezés a műholdat vízszintes vetületben mintegy 800 kilométeres távolságból érzékeli, s a pontos idő és szalagtávolság rögzítése alapján leszögezi az előrejelzések, továbbá a valóságos átvonulás közti eltérést. Ebből következtetni lehet a műholdak pályaváltozására és a légköri körülményekre.
– Hogyan jutott eszébe ilyen érzékeny berendezés készítése? – kérdeztük Horváth mérnöktől.
– Két esztendeje a Szovjet Tudományos Akadémia értesítette a TIT illetékes csoportját; készüljön fel műholdak megfigyelését szolgáló berendezések készítésére. Mint a TIT asztronautikai bizottságának alapító tagja azonnal hozzákezdtem a berendezés szerkesztéséhez.
Az ország első műhold- és űrrakétamegfigyelő állomásának Horváth Tibor mérnök lesz a vezetője.

(Esti Hírlap, 1959. május 17.)

A kép bal oldalán Horváth Tibor. (MTI fotó)

Kéttized és nyolctized másodperc között
Ta-ta-ta a világűrből
Sinka József, az Űrhajózási Intézőbizottság titkárának nyilatkozata

(…)


22 óra 02 perckor Rákosligeten
Rákosligeten májusban állították föl a műholdkövető állomást, s az intézménynek mintegy próbaköve volt: milyen mértékben tudja a Hold felé közeledő szovjet űrrakéta jeleit fogni, útját követni. Amikor tegnap délután bizonyossá vált, hogy a rakéta műszertartálya eléri a Holdat, az állomáson összegyűltek az illetékes szakemberek, többek között Sinka József is és az Űrhajózási Intéző Bizottság több tagja. Az izgalmas percekről Sinka József ezeket mondja:
– Este 10 óra előtt igen jól vettük a jeleket a 19993-as megacikluson. A jelzések egyenletes tá-á-tá hangokat adtak, melyek ismétlődő periódusa 0,2-0,3 másodperc között változott. 22 óra 02 perc és 22 óra 03 perc között a jelzések egyszerre megszűntek. Ez azonban nem gondot, hanem örömöt okozott mindnyájunknak, hiszen az adás megszűnése azt jelentette, hogy a szovjet rakéta elérte a Holdat. Ez időpont egyébként igen jó egyezést mutatott a hivatalos közlésekkel, amelyek a 22 óra 02 perc 37 másodperces időpontot jelölték meg a Hold elérésére.
A rákosligeti mesterséges-holdkövető-állomás ezzel bebizonyította, hogy teljes mértékben részt tud venni a nemzetközi figyelőszolgálatban.

(Esti Hírlap, 1959. szeptember 15.)


Luna-1. Forrás: Wikipedia

(MTI fotó)

A Magyar Űrhajózási Intézőbizottság üdvözölte a szovjet tudósokat


A Magyar Űrhajózási Intézőbizottság üdvözletét küldte a szovjet tudósoknak, a szovjet szakembereknek a nagy jelentőségű világesemény alkalmából. A jelzések megszűnését, a Holdba csapódás pillanatát a Magyar Űrhajózási Intézőbizottság tagjai a rákosligeti rádióállomáson észlelték.

(Esti Hírlap, 1959. szeptember 15.)

(MTI fotó)

A rákosligeti holdkövető állomáson ma délelőtt beszéltünk Horváth Tiborral, az állomás vezetőjével:
— Tegnap este nyolc és kilenc óra között sikerült fogni a közelünkben áthaladó szputnyik-űrhajó
bip-bip-jeleit
— mondotta. — A jelek R—4-es erősséggel érkeztek ebben az időpontban hozzánk.
— A megfigyelések az éjszaka sem szüneteltek.
Péntek reggelig még kétszer éjjel fél tizenkettőkor és hajnalban negyed három órakor érkeztek a jelek váltakozó erővel, ami arra enged következtetni, hogv a szputnyikűrhajó 600-tól ezer kilométer távolságban haladt el a közelünkben.
(Esti Hírlap, 1960. december)


Luna – 3. Forrás: Wikipedia

Rákosligeten ismét fogták a harmadik szputnyik jelzéseit.
Moszkva, február 1.

Tegnap magyar idő szerint, 22 óra 27 perckor a harmadik szovjet mesterséges hold, amely immár 626 napja kering a Föld körül, befejezte kilencezredik fordulatát. A szputnyik eddig összesen 408 millió kilométeres utat tett meg.
A vegyi áramforrások kimerültek, de a rádióállomás továbbra is jól vehető jeleket közvetít, ha a szputnyik a Nap fénykörében tartózkodik.
Az adóállomás ugyanis most már kizárólag napelemektől nyeri az áramot.
A rádiótechnikai és optikai megfigyelés folytatódik.

Rákosligeten, a holdkövető állomáson vasárnap este 10 óra után ismét sikerült fogni a harmadik szputnyik ismert jelzéseit. Bár a vételi viszonyok nem voltak kielégítőek, az állomás vevőkészülékén rögzítették a szputnyik jelentkezését. A holdkövető állomáson az esetleges előrejelzések alapján továbbra is követik a mesterséges hold útját és a jelzéseket igyekeznek magnetofonszalagra is rögzíteni. A jelzéseket a 20 Megahertzen sikerült felfogni.

Tyitov őrnagy hangját magnetofonra vették a rákosligeti mesterségeshold-követő állomáson

Vasárnap délelőtt 10 órától teljes felkészültség volt a rákosligeti mesterségeshold-követő állomáson.
Horváth Tibor, az állomás vezetőjének irányításával több csoportban figyelték, illetve kísérték útján a Vosztok—2 űrhajót. A vevőkészülék hangszórója teljes erősségre volt beállítva, s az éter hullámainaik legapróbb mozzanataira is kiterjedt a megfigyelők figyelme.
Izgalmas pillanatok következtek, amikor délelőtt 11 óra után néhány perccel a 20,006 megahertzen megszólalt a szovjet követőállomás hangja: Halló, Vosztok—2 … Halló, Vosztok—2… S utána néhány másodpercre jött a válasz: Halló, itt German Tyitov!… Halló, itt German Tyitov őrnagy jelentkezik.
Ugyanakkor az állomáson megindultak a magnetofonszalagok, hogy rögzítsék e történelmi pillanatokat.
A rákosligeti megfigyelőállomáson még többször sikerült összeköttetést teremteni az űrhajóval, mégpedig délután 13 óra és 14 óra között, 18.30 órakor és este 20 órakor, amikor Moszkva felett haladt át az űrhajó, s utasa elbúcsúzott a földi követőállomástól és aludni tért. Az esti összeköttetés sikerült a legjobban. Tisztán érkeztek a hangok a világűrből, melyeket a rákosligeti állomáson mindvégig hangszalagon | rögzítettek.
(Esti Hírlap, 1961. augusztus 8.)


German Tyitov


Vosztok-2

Korszerűsítik a rákosligeti holdkövető állomást
Eddig több mint százszor vették a mesterséges égitestek jelzéseit

Két évvel ezelőtt létesítették a rákosligeti mesterséges holdakat és űrrakétákat figyelő állomást. Az állomás vevőkészüléke százezer kilométeres távolságokról vette fel a föld körül keringő mesterséges égitestek „szívének” hangját. Eddig több mint százszor vettek fel az űrből érkező hangokat. A legjelentősebb a holdrakéta becsapódásának észlelése volt, hiszen a földön mindössze hét állomás észlelte a becsapódás pillanatát. A világ egyik legnagyobb megfigyelőállomása, a Jodrell Bank-i igazgatója, Lowell csillagász távbeszélőn egyeztette Rákosligettel az időpontot.
A rakétatechnika rohamos fejlődése megköveteli a megfigyelőállomás további fejlesztését. Új berendezésekre van szükség, hogy a Földtől több millió kilométerre száguldó űrállomások jelzéseit is felfoghassák. Az állomás korszerűsítése megkezdődött, a munkában önkéntes társadalmi felajánlásokat vállaltak a Híradástechnikai Vállalat KISZ-szervezetének tagjai és az Orion több dolgozója.
(Esti Hírlap, 1961. március 31)

Sir Bernard Lovell

By Jodrell Bank, University of Manchester, Attribution, https://commons.wikimedia.org/w/index.php?curid=1376094

Kétszázszor jelentkezett hang a világűrből
A rákosligeti holdkövető állomás eddigi észleléseinek érdekes adatai

A rákosligeti, mesterséges holdakat megfigyelő állomáson összesítették az első szputnyik felbocsátása óta Tyitov őrnagy Föld körüli repüléséig észlelt megfigyelések adatait és eredményeit. Az állomás fontos szerepet töltött be abban a nemzetközi megfigyelőrendszerben, amely egész Európát behálózza. Az összesítő adatok szerint Rákosligeten az állomás hatósugarában átrepült minden mesterséges hold jelzését sikerült felfogni.
Összesen csaknem kétszázszor szólaltak meg a vevőkészülékben a lunyikok és a szputnyikok jelzései, az első űremberek hangja. A legkiemelkedőbb eredményt az állomás a Lunyik—2 Holdra érésekor érte el. A Holdra érés pillanatának általuk észlelt idejét összeegyeztették a Jodrell Bank-i angol állomással, s az eltérés mindössze két tizedmásodperc volt. E két idő alapján állapították meg hivatalosan a becsapódás pillanatát.
Kimagasló eredménynek számít, hogy a vételeknél az óriási távolságot is sikerült áthidalni: 600 ezer, sőt, egymillió kilométeres távolságból is fel tudták fogni a jelzéseket.
A megfigyelőállomást tovább bővítik. Most szerelik az óriási forgatható parabolatükröt, s ezzel lehetővé válik, hogy még nagyobb távolságban keringő mesterséges égitesteket figyeljenek, sőt, esetleg majd a bolygóközi állomások között is megteremtsék az összeköttetés lehetőségeit.
Az állomás munkájáról egyébként a Filmtudományi Intézet egyik munkacsoportja dokumentumfilmet készít.
(Esti Hírlap, 1961. szeptember 27.)

Hangszalagra vették Rákosligeten Hruscsov és Bikovszkij beszélgetését

A rákosligeti holdkövető állomás tegnap délutántól megszakítás nélkül tartja a kapcsolatot a Vosztok 5-tel.
Hét vevőkészüléken érkeznek az éter hullámain a jelzéseit. Az eddigi vételek kitűnően sikerültek.
Tegnap délutántól értékes adatok kerültek az állomás naplójába.
Délután 16.39 órakor szólalt meg először a Vosztok 5. szignálja, majd Bikovszkij hangja a vevőkészüléken, amikor jelentést tett útjáról a földi állomásnak. Kevéssel utána rövid, de értékes párbeszédet rögzített a magnetofon szalagja: Hruscsov és Bikovszkij közvetlen beszélgetést folytatott. „Nyikita Szergejevics, a feladatot teljesíteni fogom__” — mondotta Bikovszkij.
A Vosztok 5. negyedik körét tette meg, amikor ismét ismert hang csendült fel. Ezúttal a két jóbarát, a negyedik űrhajós Popovics és az úton levő Bikovszkij beszélgetett. Bikovszkij családja felől érdeklődött, Popovics pedig további szerencsés utat kívánt.
(Esti Hírlap, 1963. június 15.)


Bikovszkij. Forrás: Hungaricana

Az Asztronautikai Bizottság 1959-es feloszlása után, az állomás még az 1960-as évek elején is tovább működött.

(MTI fotó)

Forrás: TIT Asztronautikai Bizottsága (1956 – 1959) MTESZ Központi Asztronautikai Szakosztálya (1959 – 1986 ) MTESZ Magyar Asztronautikai Társaság (1986 – 2006) EGYESÜLETÜNK 50 ÉVES TÖRTÉNETE, Írta és összeállította: Horvai Ferenc Magyar Asztronautikai Társaság Budapest, 2006.

http://www.mant.hu/kiadvanyok/mant_50evesevfordulo_evkonyv.pdf

(MTI fotó)

1968-ban Szász István a Budapest folyóirat 1969. 7. évfolyam 3. számában 15 – 17. oldal így írt erről a különös építményről:

“KÜLÖNÖS KERÜLET ez a XVII. kerület! A városiasodás elemi akadályaival küszködik még, ugyanakkor micsoda meglepetéseket produkál! A rákosligeti Liszt Ferenc utca 52/a számú ház (ma Liszt Ferenc utca 60.) igazi meglepetés! Nem, — nem ritka értékes műemlék. Azaz: ritka értékes, csak éppen nem mű-emlék. Ellenkezőleg: a „legújabb kor emléke”. Itt, a — régi Akadémia — mai Liszt F. utca 52/a számú telken szinte teljesen társadalmi munkával felépült 1959 februárjában az első magyar Űrrakéta és Műhold Megfigyelő Állomás. Nem különös? Körös-körül nem működhet egy gáztűzhely sem, és a háziasszonyoknak gondot okoz, hogy mosogatás után milyen szükség-csatornába öntsék a szennyvizet. Az ember bokáig érő sárban tapos az utcákban és a házaknak csak-nem egyharmada ma is vályogház, vagy nádfedeles (sic!). És közöltük felépül — méghozzá társadalmi munkában — egy 29 méter magas és egy hét méteres körantenna. És elkészül a hozzátartozó elektromos-elektronikus laboratórium. Néhány száz méterrel távolabb még nemrég olyan régi iskola működött, amelyben 50 gyereket voltak kénytelenek megfelelő tantermek híján egyszerre tanítani. Itt pedig — a Liszt Ferenc utca 52/a-ban, Horváth Tibor mérnök 1959. szeptember 13-án este rádiófigyelő berendezésén felfogta a holdra leszálló első szovjet űrrakéta jelzéseit, 1963. június 14-én, 11 óra 30 perc-kor pedig ugyanitt magnóra rögzítették a világ első női űrhajósának, V. Tyereskovának a földre küldött üzenetét. A magnószalagot ma is őrzik az Asztronautikai Állomáson, és talán néhány évszázad múlva a Rákos-mező történetéhez, a viszálykodó nagyurak országgyűléseinek krónikája mellé ezt a dokumentumot is megőrzik majdani idők történészei.
Az űrállomásra nagyon büszkék a XVII. kerületiek; talán annál is büszkébbek, mivel a statisztikák szerint 1939-ben még az itteni felnőtt-lakosság egyharmada – a Magyar Tudományos Akadémiától légvonalban alig 20 kilométernyire — teljes vagy csaknem teljes analfabéta volt. (sic!)”

Az állomás sorsáról annyit lehet tudni, hogy Horváth Tibor halála (1980-as évek közepe) után felesége egyedül lakott a házban. Sokáig őrizte a műszereket. A kertkapun tábla hirdette, hogy “TIT Műhold és űrrakéta megfigyelő állomás” működött a kertben. Sajnos ez a tábla is elveszett, mint ahogyan az állomás technikai eszközei is a kidobás sorsára jutottak. A torony a 70-es évek végén pusztult el, amikor is egy vihar kidöntötte. (Az 1979-ben készült légi-felvételen már nem látható.) Mára már nyoma sincs a Liszt Ferenc utcában ennek a tudománytörténeti szempontból is jelentős berendezésnek.