Skonda László

(Betlér 1860. június 3.– Rákosliget, 1937. március 7. )

 

Apja gróf Andrássy Móric betléri vasgyárában dolgozott gyármesterként. 14 éves korára árvaságra jutott, nevelése a nála 10 évvel idősebb bátyjára maradt. Valószínűleg autodidakta módon szerezte műszaki ismereteit, iskolai végzettségéről nem maradtak írásos emlékek. Mozdonyvezető lett, a budapesti Keleti Fűtőházban kezdett dolgozni, egy időben főnöke is volt a Fűtőháznak. 1893-tól tagja lett a MÁV betegsegélyező pénztámak. Egy családi legenda arról számol be, hogy egy alkalommal Skonda László fékhiba miatt nem tudta mozdonyát megállítani, s így az kiszaladt a Baross térre. Emiatt lefokozták, egy ideig csak tehervonatokat vezethetett. Ez a történet lehetett az oka annak, hogy Skonda elkezdte a fékek működését tanulmányozni, „…és végül olyan fékrendszert vezetett be, amelyet azután egész Európában sikerrel alkalmaztak. Ennek köszönhette, hogy egész Európában ingyen utazhatott.” Valószínűleg George Westinghouse 1869-ben szabadalmaztatott légfékjének módosításáróllehet szó, hiszen Skonda László 1912-ben könyvet is írt „A Westinghouse-fék kezelése és az üzemben elforduló hibák kiküszöbölése” címen. A könyv ma a Közlekedési Múzeumban található. Skonda idősebb korában a Budapesti Műszaki Egyetemen is tanított rövid ideig. 1896-ban kőtött házasságot első feleségével, Baló Máriával, és Kolozsvárra költöztek. Majd amikor a Munkás Otthon telep felépült, és első lakói már beköltöztek, 1901-ben házat vett Skonda László is a MÁV révén a telepen. Így majdnem az első ligeti telepesek kőzött tarthatjuk őt számon. Kisfia már itt született, de 7 hónapos korában meghalt. Nagytarcsára temették, mert az új telepnek ekkor még nem volt saját temetője. Skonda László tekintélyes, jómódú polgára volt Rákosligetnek. Az épülő katolikus templom számára ő ajándékozta a toronyórát, melyet az órás mester 1000 koronáért készített el. Első felesége súlyos tüdőbeteg lett, haláláig Schreiner Margit ápolta, aki Skonda másodunokatestvére volt. Az asszony az 191O-es évek elején meghalt, őt is Nagytarcsára temették. Később Skonda a rákosligeti temető megnyitásakor mindkét halottat áthozatta ide. Skonda 1914. november 7-én, 54 évesen nősült másodszor. A házasságkötéshez külön engedély kellett, mivel a feleség -a korábbi ápolónő, Schreiner Margit -rokona volt leendő férjének. Ebből a házasságból született Olga lányuk, aki az ajándékozó Zányi Ildikó édesanyja volt. Skonda László 1937. március 7-én hunyt el, felesége egy évvel később, 1938. július 8-án követte őt. Mindketten a ligeti temetőben nyugodtak annak felszámolásáig.

Forrás: Dr. Dombóvári Antal