Geyer H. Viktor

Geyer H. Viktor

(1865. szeptember 1. Barcaújfalu – 1930. július 9. Rákosliget)

Az Országos Erdészeti Egyesület 1889. évi április hó 27-én tartott rendes választmányi ülésének jegyzőkönyve:

“Rendes tagokká való felvételre jelentkeztek : … Geyer H. Viktor erdő­akadémiai hallgató, ajánlja Tomcsányi Gusztáv; Valamennyien felvétettek.”


l898. november 6-án meghal Fach Károly. Utolsó utóda Geyer H. Viktor lett, aki evangélikus egyházunk nagy embere, a templomépítés kitűnő szorgalmazója volt.


 

1901. április 7.

A m. kir. földmívelésügyi miniszter Geyer H. Viktor urad. főerdészt ideiglenes minőségű erdőszámtisztté nevezte ki.

305. oldal

1903. június 28. Geyer Földművelődésügyi Minisztériumban betöltött állását végglegesítette a miniszter.

Földmívelési Értesítő XIV. évfolyam 26. szám 1903. június 28. 730. oldal

1909. március 14-én a miniszter kinevezte erdőszámellenőrré.

Földmívelési Közlöny XX. évfolyam 11. szám

1911. február 12. A miniszter erdőszámvizsgálóvá nevezte ki.

Földmívelési Közlöny XXII. évfolyam 7. szám

1922. augusztus 6. A miniszter erdőszámtanácsosból főerdő-számtanácsosi beosztásba nevezte ki.

Földmívelési Közlöny XXXII. évfolyam 32. szám


1914 Geyer H. Viktor m. kir. erdőszámvizsgáló, az államerdészeti tisztviselők gyermekeinek nevelését segélyező alap számvivője.


1930 július

Geyersbergi Geyer H. Viktor nyug. m. kir. főerdőszámtanácsos, egyesületünk rendes tagja folyó évi július hó 9-én Rákosligeten elhunyt.

Egymásután dőlnek ki az erdészeti számvevőség nyugdíjasai ebben az évben. Március elején Lukáts József, májusban Brannich Gyula s most júliusban Geyer H. Viktor.

Geyer H. Viktor 1865 szeptember 1-én született Barcsaujfalun, Brassó megyében. Középiskoláit Székelyudvarhelyen végezte, majd a selmeci erdészeti akadémiára iratkozott be s azt 1890 júliusában fejezte be. Ezután 10 évet töltött báró Solymossy László borosjenői uradalmában, utoljára mint főerdész.

1901 április 12-én lépett állami szolgálatba mint erdőszámtiszt, 1909-ben erdőszámellenőrré, 1911-ben erdőszámvizsgálóvá, 1918-ban erdőszámtanácsossá, majd 1922-ben főerdő-számtanácsossá neveztetett ki. Az Országos Erdei Alapot, az Erdővásárlási Alapot és Erdőfeltárási Alapokat kezelte mintaszerűen. Hosszabb ideig számvevője volt az állami erdőtisztek gyermekeinek nevelését segélyző alapnak is.

A kiválóan kellemes modorú, jó kedélyű és erőteljes megjelenésű ember korai halála teljesen váratlanul érte szaktársait.; Béke hamvaikra!