KATONÁK

Az I. világháború rákosligeti katonái. (Akikről tudomásom van.)

Bartha Lajos – Dereánó Ödön: Az 1. honvéd gyalogezred története és háborús emlékalbuma (Budapest, 1939) 316. oldal

néhai Szepán Aladár ny. állami főtisztviselő, szkv. százados, Rákosliget. 1870-ben szül. Szászváron.
Önkéntesi évét Bécsben szolgálta le. Mozgósításkor bevonult az 1. honvédgyalogezredbe, majd az első hadtápzászlóaljhoz nyert beosztást és az orosz frontra került. Innen Kőrösmezőre, 1915-ben Lubomilba, 1918-ban pedig Olkuszba helyezték. A háború utolsó hónapjait Kecskeméten töltötte. Több katonai kitüntetést kapott. Két gyermeke gyászolja.

Forrás: Bartha Lajos – Dereánó Ödön Az 1. honvéd gyalogezred története és háborús emlékalbuma (Budapest, 1939)


1914-ben a mozgósításkor ifj. Schmidt Károly bevonult az 1. honvédgyalogezredhez, ahonnan 1915 elején az orosz frontra került és ott frontszolgálatot teljesített 1918-ig, három esztendeig.

KÖZTELEK, 1928. július 22. 1265. oldal


De Sgardelli Caesar: A magyar királyi budapesti 29. honvédgyalogezred és a magyar királyi 29. népfölkelő gyalogezred hadtörténeti emlékkönyve (Budapest, 1936) 257. oldal

Alkér Lajos népfölkelő százados, ny. m. kir. dohánybev. főfelügyelő, Rákosliget. *1873, Budapest.
A m. kir. dohányjöv. kötelékébe lépett 1892-ben. Bevonult 1914. aug. 20-án a magyar királyi 29. honvédgyalogezredhez, mint hadnagy. A szerb fronton harcolt. Részt vett mint utóvéd az 1914. évi szerb hadjáratban és az 1915. októberben megindult szerbiai offenzívában. Leszerelt 1917. március mint százados.
Kitüntetései: Signum Laudis és Károly csapatkereszt. A kommün alatt hazafias magatartásáért a kommunisták letartóztatták. Nyugalomba vonult 1932-ben. Neje: Zolnay Sarolta. Fia: Lajos dr.


Doromby József: A volt cs. és kir. 38. gyalogezred története és emlékkönyve (Budapest, 1936) 407. oldal

Dr. Jirka Alajos, tartalékos hadnagy. Született 1896-ban Budapesten; tanári oklevelét 1923-ban szerezte meg. 1915. május 15-én vonult be, s mint kadett ment ki az orosz harctérre 1915 októberben. 1916. június 10-én Krasznoje mellett sebesülten orosz fogságba esett, ahonnan 1918 júniusban csere rokkantként jött haza s ezután kiképzőtiszt lett. Vitézségéért a O 1, Károly csapatkereszt., Sebesülési érmet kapta. Középiskolai tanár. Felesége: Kálmán Jozefine.

Dr. Jirka Alajos, Rákosliget


Paulovits Sándor (összeáll.): Harmincas honvédek élete a halálmezőkön (Kecskemét, 1939)

Rubinthy Dezső vitéz, ny. altábornagy Rákosliget. (332. oldal) (Salgótarján, 1871. január 6. – Rákosliget, 1945)
A Ludovika Akadémiát végezte el. 1920. szeptember 1-jén vezérőrnaggyá nevezték ki, és ideiglenesen megbízták a Hadilevéltár vezetésével, melynek ő lett az első igazgatója, 1924-ig.
Gohér László tartalékos hadnagy, Ker. Bank tisztviselő Rákosliget. XVII.-utca 2. (316. oldal)


Tinódi Varga Sándor (szerk.): Budapest volt házi ezredének a cs. és kir. 32. gyalogezrednek története (Budapest, 1930)

A világháborút megelőző időszakban és magában a világháborúban az ezred a következő városokból és községekből kapta legénységét: Budapest székesfőváros, Rákospalota, Budafok, Pesterzsébet, Vác, Szentendre, Kispest és Újpest rendezett tanácsú városok, Alsódabas (járási székhely), Alsónémedi, Gyón, Lajosmizse, Pusztavacs, Bugyi, Kakucs, Ócsa, Sári, Felsődabas, Ladánybene, Örkény, Tatárszentgyörgy, Bia (járási székhely), Budakeszi, Tinnye, Zsámbék, Páty, Torbágy, Budajenő, Perbál, Tök, Telki, Aszód (járási székhely), Bag, Galgagyörk, Hévízgyörk, Tura, Boldog, Galgahévíz, Iklad, Verseg, Domony, Galgamácsa, Kartal, Gödöllő (járási székhely), Cinkota, Isaszeg, Mogyoród, Rákoscsaba, Szada, Zsámbok, Csömör, Kerepes, Nagytarcsa, Rákoskeresztúr, Vácszentlászló, Dány, Kistarcsa, Pécel, Rákosliget, Valkó, Ráckeve (járási székhely), Áporka, Kiskúnlackáza, Makád, Szigetcsép, Szigetszentmiklós, Dab, Lórév, Pereg, Szigetújfalu, Taksony, Dömsöd, Majosháza, Szigetbecse, Szigetszentmárton, Tököl, Budapest központi járás, Albertfalva, Csepel, Pesthidegkút, Rákosszentmihály, Törökbálint, Budaörs, Duna-haraszti, Pestszentlőrinc, Sashalom, Budatétény, Nagytétény, Pestújhely, Soroksár, Vác (járási székhely), Acsa, Csornád, Alsógöd, Vácbottyán, Sződ, Vácduka, Váckisújfalu, Csárvár, Dunakeszi, Tót, Püspökhatvan, Veresegyháza, Váchartyán, Zsidó, Alag, Felsőgöd, Őrszentmiklós, Püspökszilágy, Kisnémedi, Vácrátót, Monor (járási székhely), Alberti, Gomba, Pilis, Vecsés, Ceglédbercel, Irsa, Üllő, Bénye, Dánszentmiklós, Nyáregyháza, Vasad, Káva, Pomáz (járási székhely), Békásmegyer, Dunabogdány, Pilisborosjenő, Pilisszentiván, Pócsmegyer, Tahitótfalu, Pilisszántó, Budakalász, Kisoroszi, Piliscsaba, Pilisvörösvár, Solymár, Üröm, Pilisszentkereszt, Csobánka, Nagykovácsi, Klotildfalva, Pilisszentlászló, Szigetmonostor, Visegrád.


MAGYAR MŰSZAKI PARANCSNOKSÁGOK, CSAPATOK ÉS ALAKULATOK A VILÁGHÁBORÚBAN, Jacobi Ágost szerk. Budapest, 1938

Bordás (Heifeld) Mihály vép. tizedes, üveges mester (Rákosliget). *1882, Galgamácsa.
1914 augusztusban bevonult Korneuburgba a vasútezredhez, majd az orosz frontra ment. A Nida folyónál, majd Kövel környékén építettek vasútvonalakat egy évig. Ekkor a szerb harctérre ment. Megbetegedett és kórházba került Újvidékre. Felgyógyulása után 1917 elején ismét az orosz hadszíntérre helyezték (Krasznik, Lublin, Zsidacsov), ahol a lembergi vonalat építették. Az olasz harctérre helyezve a Mte. Roveron drótkötélpályánál teljesített szolgálatot (élelem- és lőszer szállítás). Betegen kórházban feküdt majd felgyógyulva a monfalconei vasútépítésnél dolgozott. Maláriával Csáktornyára vitték kórházba, ott érte az összeomlás. Neje: Pfeiffer Gizella. Fia: András


vitéz Magyar Mihály raktárnok (Rákosliget). *1891, Budapest.

1913-ban vonult be tényleges katonai szolgálatra a 4. tüzérezredhez. A háború kitörésekor a szerb frontra ment (Jagodina, Milanovácz, Belgrádi.
1915 májusban az olasz harctérre került (Görz, Doberdo), majd a tengerpartig vonultak előre. 1915 augusztusban visszahelyezték csapatát a szerb hadszíntérre (Belgrád. Sabac, Üszküb). Részt vett az előnyomulásban Albániáig.
1916-ban a román harctérre vezényelték (Dornavatra).
1917 elején visszakerült az olasz frontra, ahol a háború végéig teljesített szolgálatot mint telefonos (Rovereto, Primolano, Asiago). Kitüntetései: V. 1., V. br., VI. É. Sz. J,Vaskereszt, H. E. É.

Jacobi Ágost utászezredes

Forrás: Jacobi Ágost szerk.: Magyar műszaki parancsnokságok, csapatok és alakulatok a világháborúban. Budapest, 1938